Napfényes, meleg napok után néhány esős következett, de tegnap, szeptember 15-én, az időjárásra nem lehetett jogos panasz. Barangolásnak is beillő nagy sétát tettem erdőn-mezőn. A vadkörte beérett, de - legalábbis e fővárosi tájon - minősége rossz, persze, legjobb minősége mellett sem volna alkalmas emberi fogyasztásra, legfeljebb csak végszükségben. Bele lehet viszont harapni soványka gyümölcshúsába, annak nedve kellemes, üdítő hatású.

Valamivel több kocogó emberrel találkoztam, mint máskor, főleg fiatalokkal és középkorúakkal. Az egészség érdekében végzett ilyen mozgás az utóbbi évtizedekben valamelyest gyakoribbá vált, de csak igen mérsékelten.

Az elmúlt hetek eseményei között némi érdekességet jelentett az egyik főpolitikus (nevét nem írom ide, mert írásaimban nem személyekkel, hanem társadalmi jelenségekkel foglalkozom) lányának esküvője, amit a tévé is nagyon mutogatott. Tulajdonképpen nem maga az esküvő volt érdekes, hanem az a tömegízlés, amelyik ilyesmiért rajong. Annak idején írtam már William és Kate esküvőjéről, és a hozzá társult brit tömegőrületről (Királyi infantilizmus címmel az interneten is megtalálható). Az esküvői párnak (akár gazdag előkelőség a vőlegény és az ara, akár szegények, mint a templom egere) jóindulatú ember csak boldogságot kívánhat, más kérdés viszont, hogy a hivalkodó pompával megrendezett esküvők, és a látványosságért az őrületig rajongó tömeg ilyen jóérzésűben visszatetszést kelt, akkor is, ha Angliáról van szó, még inkább, ha a súlyos gondokkal, problémákkal küszködő Magyarországról. No, ha nem is angliai királyi esküvő és dínomdánom volt a fentebb említett, de azért érvényes rá a mesebeli hegyen-völgyön lakodalom.

A képernyőre tekintve azonban fontos dolog jutott ismét, sokadszorra eszembe. Más a rosszindulatú cigányozás, - és megint más, ha valaki jelentős poszton hallgat cigány voltáról, miközben külsőleg is látszik rajta. Nem volna rendesebb, tiszteletre méltóbb, ha büszkén (vagy akár csak tárgyilagosan) cigány magyarnak vallaná magát?

Magyarországon él a cigányság egyik, világszínvonalon alkotó költője, és ő is a cigány etnikum egyik jelentős problémájának tartja, hogy a cigányságból műveltség, hatalom vagy más szempontból kiemelkedett romák legtöbbször nem vállalják cigány származásukat. (Egyébként az említett költő nevét talán száz magyarból még egy sem ismeri, az ő nevét sem írom ide, de aki kíváncsi rá, Egy cigány poéta c. írásomban az interneten megtalálja.)

Gondolkozzunk egy kicsit! Ha egy főpolitikus cigány származásáról hallgat, akkor nem azért teszi ezt, mert a cigányok szavazataira is számít, amennyire ez számára lehetséges, de figyelembe veszi azt is, hogy milyen erős Magyarországon a cigányellenesség? A választ az olvasókra bízom, - aki akar, az elgondolkozhat rajta, de nem kötelező.

No és azon is el kellene gondolkozni, hogy a szavazatok mindenáron, minden eszközzel való hajhászása, ha hasznos is egy pártnak, egy társadalmi csoportnak (és tagjainak egyénileg nagyon is), - becsületes dolog-e? Hasznos-e az országnak?

Miközben majdnem mindenki tudja, hogy Magyarországon szavazati jogot adni a határon túl élő magyaroknak, hiszen nem itt adóznak, az itteni közterheket nem viselik, - nem rendes, erkölcsös dolog, még az ellenzék is belekényszeríti magát ennek helyeslésébe, annyira fél az igazság kimondásával járó esetleges szavazatveszteségétől. Lehet, hogy ezzel saját pártérdekét jól szolgálja, - de Magyarország érdekét semmiképpen sem. Inkább az volna fontos, hogy például a Romániában élő erdélyi magyarok mindkét hazájukat szeressék, tehát Magyarországot is, és Romániát is, - és ennek érdekében kellene többet tenni, sokkal többet.

Igenis, van jó politika is, - legfeljebb az adott társadalmi rendben (és világhelyzetben) nem számíthatunk érvényesülésére. Könnyű felfedezni a rossz, becstelen politika jellemzőit. Olyan bonyolult helyzeteket, mint a devizahitelt felvevő rétegeké, szintén a rossz (a szavazatokat hajhászó) politika jegyében kezelik manapság. A devizahitelek tömeges felvételéért egyik párt vadul támadta az elmúlt években a másikat, miközben a televízióban volt olyan közszereplő, aki kikottyantotta: a képviselők túlnyomó része is vett fel devizahitelt (és ráadásul a végtörlesztés lehetőségének törvénybe iktatásával éppen a gazdagabb rétegekhez tartozók közül sokan még nyertek is az ügyleten). Először is (és ez tartozna a helyes, jó politikához, még ha ez valamelyik pártnak nem is hozna szavazatokat): részletesebb elemzéssel fel kellene tárni, hogy az egyes jövedelmi szinteken milyen céllal, milyen körülmények között vettek fel devizahitelt, és ez milyen megterhelést jelent nekik, vagyoni helyzetüket figyelembe véve, - különben, ravaszul rejtetten ugyan, egy magánjellegű szerződésből adódó kárukért az állam olyanokat is támogat az adófizetők (vagyis mindenki!) pénzéből, akik erre valójában nem szorulnak rá.

A rossz politika választások előtt mindenfélét ígérget a szavazatszerzés érdekében, - de mi történik a választások után? Aki még gondolkodni képes a mai Magyarországon (becsületesen!), az elgondolkodhatna ezen is, az elmúlt két évtized eseményeinek tükrében.

Nem táplálok azonban illúziókat, hogy sokan fognak mindezen - és más közvetlenül vagy közvetve idetartozó kérdéseken - elgondolkodni.

Sajnos, nem fognak. Miért nem?

No, igen, ezen a kérdésen is el lehetne gondolkodni. Hamar megkaphatja rá a választ az, aki gondolkodik!

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)