Volt egy legény, Kutyázó Mátyás, ügyes, dolgos. Azt mondta neki az apja, meg az anyja is:
- Nagy szemeket mereszt rád a szomszéd Mariska. Ideje volna megházasodnod. Nekünk csak öt hold földünk van, de Mákosmakkos Mariska hozománya tíz hold. Legyen ő a feleséged!

Tetszett a legénynek a házasodás ötlete, de Mariska nem. A tíz holdat elvette volna, de a leányt, ráadásnak, nem.

Majdnem ugyanezen a napon Fejszés Klárához, a gyönyörű, bűvös szemű hajadonhoz, így szóltak a szülei:
- Nincs nálad szebb leány hetedhét határba, de Hegyhátas Berci tizenöt hold földje sem csúnya, hanem jó, zsíros föld. Ha elvenne feleségül..

Tetszett Klárának Berci tizenöt holdja, - de ha Bercit is el kell vennie ráadásnak?
Igaz, bírja a munkát, - de sokat kocsmázik, és ki tudja? A bor már sok emberből csinált bolondot..

A szülők egyre inkább rágták Mátyás fülét is, Kláráét is. Ők ketten meg beszélgettek erről, mint barátok, merthogy gyermekkorban játszópajtások voltak.

Azt mondta Mátyás:
- Ijesszünk rá a szülőkre! Szökjünk meg, együtt. Amíg a világot járjuk, addig a szülők lecsillapodnak. A szerencse is ránk találhat. Egymásba is szerethetünk. Ha utóbbi lesz a lesz, akkor összeházasodunk.

Klára beleegyezett. Tarisznyájába füstölt sonka került, föléje meg alsóneműt, ing, tű, cérna.

Mátyás sem indult a nagyvilágba üres kézzel, azaz a kezében nem volt ugyan semmi, de az oldaltáskájában kolbász, szalonna, kerek cipó. Apja vadászpuskáját is kölcsönvette, mert nehéz vadat lőni puska nélkül, ha pedig elfogy az élelem, szükség lehet rá.

A legény írt egy búcsúlevelet, de nehogy szülei túlontúl nyugtalanok legyenek, csak annyit: a folyóhoz ment, Klárával, és amikor hazajönnek, akkor otthon lesznek. Ha egyelőre nem mennének haza, a nagyvilágban akkor is megtalálhatja őket valaki, aki nagyon keresi.

A folyónál találkoztak egy csónakkal, meg a benne levő emberrel. Az embernek azt mondták: szerelmesek, megszöktek otthonról, titokban meg akarnak házasodni. Elvinné-e őket a csónakján egy darabig?

A csónakos ember a szökést helyeselte, de a házassági szándékot nem:
- Nem jó azt a holtomiglan-holtodiglant elkapkodni. Nézzetek rám! Feleségem, Rozália, csinos, kitűnően süt-főz, - de nagy szája elől mégis menekülésre kényszerültem. Ha nekikezdi a szóáradatot, zúg a fejem. No, gyertek velem!

Vitte őket a víz, a felesége elől menekülő emberrel együtt, de az ember, egy idő után, más húrokat kezdett pengetni:
- Ha jól meggondolom, az én Rozáliám finom ebédeket, vacsorákat készített nekem. Igaz, kicsit bőbeszédű, de nem jó a válást sem elkapkodni. Kiteszlek titeket ennél az erdőnél, és visszafordulok. Kicsit ráijesztettem Rozáliára, ennyi elég! A gyomrom már tiltakozik e szökésem ellen..

Partra került Mátyás és Klára. Bementek az erdőbe. Ott Mátyás rámutatott az egyik bokorra, odapisszegett Klárának:
- Pszt! Az ott egy medve! Látom a bundáját. Lelövöm.

- Ne lődd le! - mondta ijedten a leány. Csizma van rajta. A medvék, szerintem, nem járnak csizmában..

- Általában nem, de ez egy gonosz medve lehet. Megölte a vadászt, felhúzta a csizmáját. Lelövöm - makacskodott Mátyás.

- Juj! Kalap is van a fején! - rémült meg a leány, de már későn. Lövés dörrent, a kalap lerepült a medve fejéről.

Ezt követően kiderült: a bunda - bunda volt, a kalap - kalap, a csizma - csizma, de a medve nem medve. Ez a medvének nem nevezhető talán nagyon mérges lett volna kalapja lelövéséért, de amikor Klárára nézett, egyből barátságosra rándult a fizimiskája:
- Kézcsókom, kedves Kisasszony! Kövérkörtéssy Márton vagyok. Önt is üdvözlöm, uram. Az átlyukasztott kalapom a vadászzsákmányának tekinti, vagy visszatehetem a fejemre?

Mátyás a kalapot nem tekintette vadászzsákmányának. Ezt követően Kövérkörtéssy Márton megkínálta a leányt is, a legényt is vadásztarisznyájából sült csirkével, meg egy üvegből szíverősítővel. Mátyásék elmondták mi járatban vannak. Ha rájuk talál a szerencse, és szerelembe esnek egymás iránt, akkor házasságot kötnek..

Márton, akinek nagyon megtetszett Klára, mindjárt tanáccsal szolgált:
- Nem jó a házasságot elkapkodni. Azt tartja a közmondás is: három napi lakodalmat, dínomdánomot halálig tartó szánom-bánom követhet. Van egy ajánlatom. Legyenek a vendégeim kicsiny kastélyomban, ameddig csak akarnak. Ott lakom, csak a húgommal, ha azt a néhány szolgát nem számítjuk. Hátha odajön a szerencse, és akkor nem kell utána menni a nagyvilágba!

Klára és Mátyás beleegyezett. Kiderült: a kastély nem is túl kicsi, harminc szoba van benne, igaz, vannak a világon ennél nagyobbak is. Márton húga, Kövérkörtéssy Éva csinos, vidám leány volt, mindjárt megdobbant a legény szíve, de Éva is nehezen tudta eltitkolni örömét.

Teltek a napok, hetek. Mátyás vadászni tanította Mártont, utóbbi pedig könyveket adott Mátyásnak olvasni, köztük a sajátját is, amelyik az Erdők, mezők, szép hazám! címet viselte, és versek is voltak benne.

A két leány is összebarátkozott:
Klára különleges receptek elkészítését mutatta be Évának, aki viszont ingek, díszpárnák hímzésével növelte Klára kézi tudományát.

Eljött a nap, amikor Márton így szólt Klárához:
- A házasságot nem szabad elkapkodni, de a leánykérő alkalmat sem elszalasztani. Szólj, ha megkérhetem a kezecskédet..

- Máris szólok.. - pirult el Klára. Erre Márton mindjárt úgy megcsókolta, hogy az többet mondott érzéseiről, mintha három órát papolt volna a szerelemről.

A jó híren fellelkesült Éva is. Így szólt Mátyáshoz, piros arccal:
- Piros kendő, szép kendő, jó példa követendő!

Ennek is csók, leánykérés lett a vége.

Több leánykérésre nem volt szükség, mert a kastélyban nem volt több leány, - no, meg legényember sem.

A lakodalomra megérkeztek Klára, meg Mátyás szülei. Hírt is hoztak: a faluban
Hegyhátas Berci feleségül vette Mákosmakkos Mariskát. Volt nagy hejehuja, teremhet a hegyhátakon mák is, makk is!

A kastélyhoz ötszáz hold föld tartozott, ennek felét Éva kapta hozományul. A kastély elég nagy volt, így mindkét család ottmaradt. Harminc szobán könnyebb megosztozni, mint hármon!

Utóbbi igazsággal zárom ezt a mesét. Tizenöt szoba ugyan csak tizenöt szoba, - de sok jó ember kis helyen is elfér. Sok rossz embernek viszont, ha nem fér a bőrébe, akkor esetleg száz szoba is kevés!

(2013)