Most látom épp csak
egyszer vége lesz a nyárnak,
alaktalan fut önmaga elől,
szirmokból tépett pihe-puha ágyra,
vajon ki lesz, ki elpihenni dől??.
Keresve talál majd csak bimbózó virágot,
Színe már nem lesz csak édes illata,
Bocsánat lordom, ha ejtőzése közben
Facsarná orrát itt-ott a dög szaga.
Elmúlik fülledt feszülése a légnek,
és ráncosodik a nyári éjszaka,
hosszabb utakra vágyik a sötététség
és távoli hang lesz majd a nap-dala.
Ez lesz hát, lordom, s a kérdés bennem egy:
A hulló levelek csendes surranását,
ki lesz ki előbb-előbb hal(l)ja meg?