Az ördögnek, Hegyesszarvú Hegyekenherceg Hubának, három hegye volt.Egyik vulkán, füstölgött a teteje, úgy hívta: Füstös Marci. A másik csupasz volt, időnként kőlavinák indultak el róla, nagy robajjal gurultak szerte a szikladarabok, ezt Dörgő Daninak nevezte el.A harmadik barlangokkal volt telistele, ennek a Lyukas Kelemen nevet adta az ördög.
Jótettek végrehajtása nem az ördög feladata, mégis túlzás az, amit e hegyesszarvú patás megengedett magának.A közeli falucska felé el-elgurított vagy hajított egy-egy sziklát és hahótázott a megrémült embereken.Az egyik szikladarabtól le is sántult a bíró kutyája.Azt a kutyaütőjét!
Szegény volt a falucska: Csurrancseppen.Hibázott rá a mondás: �Ha nem csurran, cseppen.�Nemigen jutottak pénzmaghoz, kicsike haszonhoz az emberek, nem is csurrant, nem is cseppent, csak az eső, meg tavasz kezdetén az olvadó hó leve.
Vanámeszem János, a falu legerősebb legénye egyszer így fogadkozott:
- Megfejem ám én egyszer ezt a szikladobáló ördögöt, ha nem is kecske, csak kétszarvú pokoladta!
Ha nem hallotta volna e fogadalmat a falu gyönyörűszép leánya, Tulipános Ilonka, talán nem is lett volna belőle semmi krónikábaillő.Ám tekintélyt akart szerezni János Ilonka előtt, ezért összesúgott-búgott a faluba vetődött vándorszínészekkel.E súgás-búgás után megjelent a legény az ördögnél, nem mondom, hogy minden félsz nélkül, de éppen ezért nagy hanggal.Különös öltözetben volt: hatalmas, darutollas süveg billegett a fején, testén pompás zsinóros mente feszült, lábán rámás csizma büszkélkedett, hóna alatt pedig nagy tekercs papiros alkalmatlankodott.E cifra öltözetben rárivallt a nagy szemeket kigúvasztó ördögre:
-- Hegyesszarvú Uraság! Én a király Főudvari Főtanácsának Nevezetesen Névtelen Senkije vagyok! Azt akarja, hogy haddal jöjjön Önre a király?! Lenne akkor haddelhadd! Hónom alatt a rendes rendelet, eszerint rendetlenség és fővesztés mellett tilos pipáló hegyet Marcinak elnevezni, az ilyen csak Pál keresztnévre hallgathat! Ön talán keresztezni akarja őfelsége akaratának fenséges útját?!
Megijedt az ördög, félt a királytól, azt javasolta: kereszteljék át Füstös Marcit Pipázó Pálra.Ennek János perecropogtatás nélkül is kerek-perec ellentmondott:
- A papunk tiltja az ilyen átkereszteléseket! Hanem, tudja mit, bajbajutott ördöguraság, egy zsák aranyért átveszem magától a hegyet, így nem lesz haragos magára a király.Én megtehetem.Velem a király nagyon elnéző, múltkor is úgy elnézett mellettem, hogy meg se látott.
Hozta az ördög a zsák aranyat.János meg összehívta a falubelieket.Beültették a hegyet körös-körül szőlővel.No, ezzel még nem lett rögvest vége a csurrancseppenbeliek szegénységének, mert idő kell amíg a telepített szőlő jó termést ad, de ez is bekövetkezett.Hálálkodtak a falubeliek Jánosnak, Tulipános Ilonkától még egy csókot is kapott.
Fellelkesedett a csóktól János, olyannyira, hogy megint beállított az ördöghöz a múltkori színészmaskarában:
- Hé, te! Továbbléptem a ranglétrán, most már a király Főudvari Főtanácsának Kutyábasevett Kutyákugatta Fősenkije vagyok! Nyugtalan a király: nagyon zajos a hegyed, tudod, az a Dörgő Dani, meg nagyon leomlós. Már le is sántított egy harapós ebet! Agyon kell ütnöd ezt a haszontalan kövesdanit, ha nem akarod, hogy haddal jöjjön ellened, haddelhaddot csináljon a király! Megvan még az a hatvanhat fontos buzogányod?
Megijedt az ördög, hozta a buzogányt.János felparancsolta őt a hegytetőre, ott pedig kupánüttette vele a hegyet.Ezt követően fülét a hegyre tapasztotta János, hallgatódzott, majd kijelentette:
- No, ez meghótt! Node, ha már nem él, mégha eddig rosszalkodott is, most már megilleti a tisztesség: el kell temetned.Megvan még az a ménkűnagy talicskád?
Három napig talicskázta a földet az ördög az agyonütött hegyre.Ezt követően János mormogott valami szertartásfélét, hogy nyugodjon békében ez a Dani, majd mindezért két zsák aranyat követelt és kapott az ördögtől.
János a falubeliekkel almafacsemetéket ültetett a hegyre.Egy-két év múltán sok-sok piros alma mosolygott az arrajárókra, a leszüretelt gyümölcs pedig jópénzért kelt el a városi piacon.Hálásak is voltak a falubeliek Jánosnak, különösen Tulipános Ilonka, akitől két csókot is kapott a legény.Megörült János a csókoknak, már a leánykérés is megfordult a fejében, de ahhoz még nem volt elég bátorsága.Az ördöghöz viszont ismét beállított a szép tollassüveges jelmezben , a papirostekercset sem felejtette ki a hóna alól.Csak úgy foghegyről vetette oda az ördögnek:
- Hé, te, szőrösmuki! Most aztán megsüvegelhetnél, ha volna süveged! Én már a király Főudvari Főtanácsának és Legelső Főminiszterének Folytonfontoskodó Fősenkije lettem! Hallottuk, hogy lyukas a hegyed, az a kedvetlen, kellemetlen Kelemen.Lyukas hegy a királyság csúfsága! Akinek ilyen hegye, azt nem éri el a király kegye, hadonászó hada viszont nagyonis! No, persze, én segíthetek rajtad, - de csak három zsák aranyért vagyok erre hajlandó.Átveszem tőled a hegyet, megszűnik a fejfájásod és nyugodtan elmehetsz a pokolba vasvillaforgató vitéznek.
Az ördög ezt a hegyet nem nagyon szerette, mert amikor belebámult az egyik barlangba a szemét megkarmolta az ott tanyázó és onnan éppen kibámuló hiúz.Igaz, az ördög végül kihúzta a hiúzt, de szertefoszlott azon hiú ábrándja, hogy a hiúzkihúzást meg lehet úszni hiúzkarmolások nélkül.Odaadta hát Jánosnak a három zsák aranyat, vállára vette buzogányát és ménkűnagy talicskáját hazatólta a pokolba.
János pedig megbeszélte a falubeliekkel, hogy a barlangokkal teli hegy túristalátványosság lesz.Az is lett.Nagy tábla hirdette János vendégcsalogató versikéjét:

A mi falunk nagyon falus.
Mihozzánk fuss Icus, Macus!
Itt megtudod Pali, Pista:
boldogságnak mi a titka!
Hegyünkön sok barlang tátog:
táthatjátok majd a szátok,
jót ihattok, jót ehettek, -
jópár dolgot megtehettek!

E versike eléggé csacskamacskás? Mi tagadás, így van.Nevettek is rajta falun és
városon.Előbb nevettek, utána viszont mégis elutaztak Csurrancseppenre.Ha már ott voltak, pénzt is költöttek erre-arra, bár volt aki csak verset költött.
A falu lakói szegényből jómódúvá lettek, de - okosan - jómód mellett is ragaszkodtak a barátságos jómodorhoz.Szépen megköszönték Jánosnak, amit értük tett és díszpolgárrá akarták választani.A legény azonban bevallotta, hogy inkább szívpolgár szeretne lenni, méghozzá csakis Tulipános Ilonka szívében.Ilonka erre elpirult, előugrott, megölelte Jánost, háromszor megcsókolta és azt mondta neki:
- Már régen az vagy, te kis csacsi�
Lett is hamarosan olyan zenebonás lakodalom, hogy még az ördög is meghallotta ott lent a pokolban. Hallani hallotta, de cseppet sem bánta: közel volt az ő lakodalma is Csetepatés Juliskával, a legneveletlenebb ördöglánnyal, aki oly bájosan nyújtogatta hosszú nyelvecskéjét a pokolbanjárókra, no meg kénköves gombóccal is hajigálta őket és denevéreket röptetett a hajukra�Ó, nincs ördöngősebben ördögös ördöglány, mint Csetepatés Juliska! - legalábbis egy bizonyos ördög, a hegytelenné lett Hegyesszarvú Hegyekenherceg Huba, így gondolta, így érezte.