Feltöltve: 2013-08-16 19:25:13
Megtekintve: 6237
Karmulóka
Feketebundás öt kiscicát szült, ami szép szám, de nem elég ahhoz, hogy egy nyávogó bekerüljön vele a Rekordok Könyvébe. Hamarosan négy kiscica szerető gazdára lelt Fényeskürtös falucskában, de az ötödiket Klárika, Feketebundás gazdasszonya, elnevezte Karmulókának, és őt is ott tartotta a háznál. Két cica könnyebben móresre tudja tanítani a rendetlenkedő egérnépet, mint egy.
Karmulóka igen bájos cicaszépség volt, fekete bundával, de két mellső lábacskáján kesztyűre, hátsó lábain cipőre hasonlított a fehér szőr. Két szemét is fehérség vette körül, mintha szemüveg lett volna rajta.
Kíváncsian kérdezgette mamáját az egérfogás fortélyai felől.
- Az egérfogás úgy kezdődik, hogy a cica elbújik, lesben áll.. - kezdte a mamája.
- No és mi van akkor, ha az egérke is elbújik? - vágott közbe a kiscica.
- Várj, folytatom! Az egér is elbújhat, például a lyukába, de a cica ilyenkor meglapul a lyuk előtt, figyel. Amikor a cincogó kibújik, a cica elkapja.. - oktatta gyermekét a cicamama.
Arra futott egy egér, és - huss! - máris eltűnt falba vájt lakásában.
A cicamama ott hagyta gyermekét a lyuknál: lessen, tanuljon türelmet, végül pedig kapja el az egér farkincáját!
A lyukba bebújt egér azonban nem akart kibújni. Van olyan, hogy pajkos gyerekbe is bele-belebújik egy kisördög, - kibújni meg nem akar belőle.
A kiscica várt, várt és várt.
Gazdája, Klárika meglátta a cicust, megdicsérte, nevetett:
- A türelem rózsát terem, így tartja a közmondás, - de talán cicaszájba jutó egeret is. Szorgalmadért, Karmulóka, jutalom tejecskét érdemelsz. Gyere, itt a tejecske, most adta egy nagy kecske!
A tejivás után a kiscica visszament az egérlyukhoz, de elbizonytalanodott:
lehet, hogy közben az egér kibújt, elment?
Benyávogott a lyukba:
- Nyányá! Bent vagy még, egérke? Ha még bent vagy, akkor cincogj ki egyet, ha már elmentél, akkor cincogj ki kettőt!
Nos, vannak olyan egerek: még a cicára sem hallgatnak, - csak hallgatnak! Ez az egér is, úgy látszik, ilyen volt.
Karmulóka körsétát tett a kertben, az egérfogásról kérdezősködött. Kunkorifarkú, a kakas, az mondta: ő nem egérvadász, de nem szereti az egeret, mert néha az ő darált kukoricájából is eszeget, cseneget, pedig az neki szánt eleség, meg azt eszi hét tyúkfelesége is.
Élesfog, a kopó kissé meg is sértődött a cica kérdésén: még hogy ő egérvadász volna! Bátor ősei medvevadászaton is ott voltak, főszereplőként. Medve már nincs ezen a tájon, de nyulakat, ha tud, ma is megkerget. Hozzátette: a macskákat is űzőbe veszi, bár azokat nem akkora örömmel, mert a cica, ha utoléri, karmolászik!
- No és akkor minket miért nem kergetsz, engem, meg a mamámat? - csodálkozott Karmulóka.
- Te a házhoz tartozol, és cicaanyukád is! - oktatta ki őt a kutya. Nektek is, mint nekem, Klárika a gazdasszonyotok. Én tudom mi a kutyakötelesség: HŰSÉG A HÁZHOZ, HŰSÉG A GAZDÁHOZ!
Csengettek a kertkapun. Ki jött meg, kutyástul?
A kopó felvilágosította a kiscicát:
- Ez az ember Klárika udvarlója, Pista. Az ő kopókutyája ez a gyönyörű Fáni. Ha Pista elveszi Klárit feleségül, akkor Pista is, Fáni is hozzánk költözik. Ne félj, Fáni már most sem bánt téged!
Így is lett: Fáni csak megszaglászta a cicust.
Pista Klárikának hatalmas rózsacsokrot, Élesfognak sonkacsontot hozott. Karmulóka is kapott tőle valamit: simogatást. Utóbbi is jobb, mint a kupán ütés! Ebből is látszott: kedves, barátságos legény ez a Pista.
Fáni kutya rajongással beszélt Pistáról:
- A gazdám mezőgazdász. Azt tudom, hogy mi a mező, mert ott szokott szaladni előlem a nyúl. A mezőgazdászról, nem tudom, hogy mit jelent, - de Pista jó ember, mert kétcsövű vadászpuskája is van!
Utóbbit Élesfog, a kopó, meg a kiscica elégedetten vette tudomásul. Tényleg: Pista jó ember volt, és vadászpuskája is volt.
Duplacsövű vadászpuska tulajdonosáról azért mindjárt azt gondolni, hogy vajból van szíve, kissé talán mégis túlzás.
(2013)
Karmulóka igen bájos cicaszépség volt, fekete bundával, de két mellső lábacskáján kesztyűre, hátsó lábain cipőre hasonlított a fehér szőr. Két szemét is fehérség vette körül, mintha szemüveg lett volna rajta.
Kíváncsian kérdezgette mamáját az egérfogás fortélyai felől.
- Az egérfogás úgy kezdődik, hogy a cica elbújik, lesben áll.. - kezdte a mamája.
- No és mi van akkor, ha az egérke is elbújik? - vágott közbe a kiscica.
- Várj, folytatom! Az egér is elbújhat, például a lyukába, de a cica ilyenkor meglapul a lyuk előtt, figyel. Amikor a cincogó kibújik, a cica elkapja.. - oktatta gyermekét a cicamama.
Arra futott egy egér, és - huss! - máris eltűnt falba vájt lakásában.
A cicamama ott hagyta gyermekét a lyuknál: lessen, tanuljon türelmet, végül pedig kapja el az egér farkincáját!
A lyukba bebújt egér azonban nem akart kibújni. Van olyan, hogy pajkos gyerekbe is bele-belebújik egy kisördög, - kibújni meg nem akar belőle.
A kiscica várt, várt és várt.
Gazdája, Klárika meglátta a cicust, megdicsérte, nevetett:
- A türelem rózsát terem, így tartja a közmondás, - de talán cicaszájba jutó egeret is. Szorgalmadért, Karmulóka, jutalom tejecskét érdemelsz. Gyere, itt a tejecske, most adta egy nagy kecske!
A tejivás után a kiscica visszament az egérlyukhoz, de elbizonytalanodott:
lehet, hogy közben az egér kibújt, elment?
Benyávogott a lyukba:
- Nyányá! Bent vagy még, egérke? Ha még bent vagy, akkor cincogj ki egyet, ha már elmentél, akkor cincogj ki kettőt!
Nos, vannak olyan egerek: még a cicára sem hallgatnak, - csak hallgatnak! Ez az egér is, úgy látszik, ilyen volt.
Karmulóka körsétát tett a kertben, az egérfogásról kérdezősködött. Kunkorifarkú, a kakas, az mondta: ő nem egérvadász, de nem szereti az egeret, mert néha az ő darált kukoricájából is eszeget, cseneget, pedig az neki szánt eleség, meg azt eszi hét tyúkfelesége is.
Élesfog, a kopó kissé meg is sértődött a cica kérdésén: még hogy ő egérvadász volna! Bátor ősei medvevadászaton is ott voltak, főszereplőként. Medve már nincs ezen a tájon, de nyulakat, ha tud, ma is megkerget. Hozzátette: a macskákat is űzőbe veszi, bár azokat nem akkora örömmel, mert a cica, ha utoléri, karmolászik!
- No és akkor minket miért nem kergetsz, engem, meg a mamámat? - csodálkozott Karmulóka.
- Te a házhoz tartozol, és cicaanyukád is! - oktatta ki őt a kutya. Nektek is, mint nekem, Klárika a gazdasszonyotok. Én tudom mi a kutyakötelesség: HŰSÉG A HÁZHOZ, HŰSÉG A GAZDÁHOZ!
Csengettek a kertkapun. Ki jött meg, kutyástul?
A kopó felvilágosította a kiscicát:
- Ez az ember Klárika udvarlója, Pista. Az ő kopókutyája ez a gyönyörű Fáni. Ha Pista elveszi Klárit feleségül, akkor Pista is, Fáni is hozzánk költözik. Ne félj, Fáni már most sem bánt téged!
Így is lett: Fáni csak megszaglászta a cicust.
Pista Klárikának hatalmas rózsacsokrot, Élesfognak sonkacsontot hozott. Karmulóka is kapott tőle valamit: simogatást. Utóbbi is jobb, mint a kupán ütés! Ebből is látszott: kedves, barátságos legény ez a Pista.
Fáni kutya rajongással beszélt Pistáról:
- A gazdám mezőgazdász. Azt tudom, hogy mi a mező, mert ott szokott szaladni előlem a nyúl. A mezőgazdászról, nem tudom, hogy mit jelent, - de Pista jó ember, mert kétcsövű vadászpuskája is van!
Utóbbit Élesfog, a kopó, meg a kiscica elégedetten vette tudomásul. Tényleg: Pista jó ember volt, és vadászpuskája is volt.
Duplacsövű vadászpuska tulajdonosáról azért mindjárt azt gondolni, hogy vajból van szíve, kissé talán mégis túlzás.
(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-08-25 07:36:06
Kedves Miklós!Örülök, hogy tetszett a mese.
Üdvözöl: Miklós
2013-08-24 18:52:48
Nagyon tetszett.