Ezekben a hetekben sok szenvedést okozott és okoz a hőség Magyarországon, de nem csupán nálunk, mert a nyári hőmérséklet Európa nagy részén is magasabb a sokévi átlagnál, és a világ más területein is hasonló helyzetről számolt be a CNN angol televíziós hírcsatorna, amit időnként nézni szoktam (a CNN.com kifejezés beütésével az interneten is megtalálhatóak videói, riportjai, cikkei).

A szélsőséges időjárást a szakemberek többsége szerint elsősorban a légszennyeződés miatti éghajlatváltozás okozza, mármint gyakoribbá válását, mert szélsőséges időjárás egyébként mindig előfordult.

Reggel gyakran menekülök el otthonról a hőség miatt. Az erdőben, parkokban, ha van némi légmozgás, akkor árnyékban úgy déltájig kibírható a helyzet, délben viszont, amikor a legerősebben süt a nap, a talaj is jobban átmelegszik, sok hőt sugároz vissza. Hideg, részben jeges, vizet, persze, viszek magammal, ez kitart délig, sőt, egy-két órával tovább is, de végül új irányt kap menekülésem: visszamegyek a lakásba.

Valószínűleg a száraz levegő, napfényes idő teszi, hogy a magaslatokról messzire elláthat az ember, még a főváros környékének távoli pontjai, részletei is kivehetőek. Távcsövem, sajnos, nincsen, erre nem volt eddig pénzem, és most már nem is lesz, - de ez legyen a legkisebb gondom! Egyébként utóbbi hiányát nem is sorolom a gondjaim közé.

Ezekben a napokban a hazai média, - sőt, több külföldi újság is - foglalkozott azzal, hogy az egyik ózdi telepen, ahol cigányok laknak, az önkormányzat nem biztosítja az ivóvizet, a szivattyús kutakat lezárták, olyan indoklással: az ingyen víz sokba kerül.

Nos, utóbbiban van igazság is, de azért egy országban, ahol a takarékosság mellett a hatalom részéről ennyire ott van a pazarlás is (az utóbbira vonatkozó tényeket bárki megtalálhatja az elmúlt hónapok, évek sajtójában). Egy ilyen intézkedés, mint az ózdi telepi kutak lezárása, erkölcsileg semmiképpen sem helyeselhető. No és ostobaság is, hiszen Magyarország hírnevének (más hasonló dolgokkal együtt) aránytalanul sokat árt. Bár nem látom, hogy az utóbbi időben sokan törődnének azzal: mint ítéli meg Magyarországot a világ.

Egyébként tapasztalataim szerint az elmúlt két évtizedben sok olyan szivattyús kutat is leszereltek, amelyek addig erdők, sétahelyek, parkok közelében voltak, és mérsékelten használták ivóvízül az oda látogató kirándulók, tehát nem jelenthetett nagy vízfogyasztást. Szerintem ez sem mutat okos döntésre.

Az ózdi kútlezárás-ügy? Aki becsületesen gondolkozik, könnyen beláthatja: ugyannak a közösség-ellenes, a szegénységet sújtó szemléletnek, eszmének, politikának aprócska (de az érintett ózdi lakosoknak sok nehézséget okozó) része, amelynek forrásai könnyen megtalálhatóak a huszadik század első felének társadalmi rendszerében. Megtalálhatóak ezek az összefüggések, - de ki az, aki keresi ezeket? Ki az, aki valóban meg akarja tudni: mi történik ma Magyarországon, - és miért?

Visszataszító az, amikor valaki nagy hangon hirdeti a Szeretetet, de ugyanakkor, a szeretet legelemibb követelményeit tekintve is, a megszerzett hatalom birtokában azzal ellentétesen cselekszik.

Ilyen emberek, persze, mindig voltak, és valószínűleg még igen sokáig lesznek, - de a jelen Magyarországában megdöbbentően sok van belőlük. No és a nekik bólogatókból, a sunyi hallgatókból, és álszentekből is!

Babits írta egyik legszebb művében (Jónás könyve) 1938-ban:
"..mert vétkesek közt cinkos aki néma".

Ez a sora szállóigévé lett, közismert, de semmi jele annak, hogy oly azok, akik ismerik, át is gondolnák: mit jelent valójában, milyen erkölcsi követelményeket támaszt a mindennapokban?

A becsületes gondolkodó ugyancsak sokallhatja a jelen Magyarországában a vétkeseket is, cinkosaikat is. Persze, ehhez gondolkodni is kell, - és ráadásul becsületesen!

Elszomorító, hogy az utóbbi kettős követelménynek való megfelelés milyen ritka manapság.. Érdemes elgondolkodni rajta: miért is?

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)