"Megjártam a hadak útját,
Nem tartottam lovam száját!
Nem tartottam lovam száját,
Most siratom magam baját!"
/Megjártam a hadak útját...Kuruc költészet/
- Nos, kuruc koma, ne tarts olyan lovat, amelyiknek tartani kell a száját, mert nem tartja magától, és mindent kinyerít ennek a labanc világnak!

"Vitézek! mi lehet
Ez széles föld felett
Szebb dolog az végeknél?"
/Balassi Bálint: Egy katonaének/
- Jó kérdés, ha kicsit hatásvadász is! Ám nem könnyű a felelet, mivel többféle vég van, és a legtöbb vég nem tehet szépségével mindenki kedvére. Ha a magyar vitéz levágja kardjával a török vitéz fejét, az szép vég a magyarnak /akinek egyébként nem is vég/, de a levágott fejű török másképpen vélekedhet...

"Itt a szegény legénynek / Uraság a dolga / Heverészhet kedvére / Nem lebernyes szolga / Van húsa, szalonnája, / Öt őrü bundája, / Szép zöldellő mezőben / Legel a marhája."
/Fazekas Mihály: Hortobágyi dal/
- Ez mind nagyon szép, de biztos vagy benne, Misikém, hogy ez egy szegény legény, nem pedig a Hortobágyból jó darabot elprivatizált gazdag?

"A költő, kit senki se emleget,
a költő festi kékre az eget."
/Nadányi Zoltán: A költő/
- Legalább talált szegény feje egy kis alkalmi munkát!

"Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék..."
/Kölcsey Ferenc: Huszt/
- Én már ezen a 2005. év nyarán nem tudtam bús düledékeiden megállni, Huszt vára, annyira továbbromosodtál, meg elgazosodtál Kárpátalján. Írtam is erről, de sükedtnek tetette magát Huszt is, juszt is!

"Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökül, ha kihúnysz: A haza minden előtt.
/Kölcsey Ferenc: Emléklapra/
- Én is csak emlékül-lapra tudom írni: magad is, már most is utánanézhetnél, hogy mi van A hazával mindezek után.

"A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!"
/Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet.../
- Igen, jobbik esetben. Rosszabb esetben előbb a sírjukat is velük ásatják meg...

"Megölte valaki magát
Az hozta ezt a rút időt."
/Petőfi Sándor: Téli világ/
- Ügyes verskezdet, hiába, az igazán nagy költő még a babonát is tehetséggel használja fel.
Később, persze, még rútabb idő jött, amikor milliók ölették meg magukat...

"Véres napokról álmodom,
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.
/Petőfi Sándor: Véres napokról álmodom.../
- Az első fele már sikerült, de, szerintem, a másik fele nélkül az nem ér semmit...

"Hová, hová, édes férjem?"
"Megyek a csatába:
Galambócon vár a török,
Ne várjon hiába!"
/Arany János: Rozgonyiné/
- No és milyen okos volt Rozgonyiné, nem hitte el a dolgot Rozgonyinak egyből, elkísérte a csatába, de azt tényleg nem töltöttgalambocska várta, hanem a török! Voltak a múltban is hűséges férjek, - és talán még ma is vannak!

"Mikor az utcán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez."
/József Attila: Mikor az utcán átment a kedves/
- Nos, csak az a kérdés, hogy mi célból mentek oda, mivel én még soha nem láttam galamb és veréb barátságát, viszálykodását annál inkább.

"Ó, Uramisten, ne légy Te a Jóság..."
/József Attila: Lázadó Krisztus/
- Ő talán lenne, de ne izgassa fel magát senki, az Ördög úgysem engedi...

"A villamos is aluszik..."
/József Attila: Altató/
- Meg az autóbusz is, ráadásul fényes nappal...


"A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés..."
/József Attila: A Dunánál/
- A békét egyelőre nem látni, az oldás helyett is csak a kötést: minden fél egészen köti az ebet a karóhoz, azaz sajátnációs emlékezésvariációjához.

"Új isten szól hozzátok, emberek!"
/Tóth Árpád: Az új isten/
- Azaz szólna, de a régi piachívei befogták a száját, nem engedik megszólalni az istennek se...

"Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" -
gagyog
s ragyog.
/József Attila: Születésnapomra/
- Ne bánkódj, Attila! Ha most lennél tanár, könnyen megismerhetné hátsófeled a közigazgatás lábát!

"Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék..."
/Szabó Lőrinc: Nyitnikék/
- Hát, tudod, Lőrinc, én nem vagyok az a madárka, aki csak úgy hisz és bízik, ha te fütyülsz, és nem mondod meg miben kék ezeket csinálni, de azzal egyetértek, hogy egy becsületes ország felé nyitni kék, - amíg nem lesznek sokan életverte kék-zöld zöldikék, kékikék!

...
/A három pont helyébe képzeljék oda Weöres Sándor Tojáséj című egyszavas versét, ebből nem merek idézni az esetleges szerzői jogi bonyodalom miatt, de véleményem szerint önálló versnek eléggé öres, ám akiknek annyira tetszik, azoknak tapsika és sznobszobor! Annyit viszont készséggel elismerek, hogy jobb a tojásban az éj, mint éjben a folytonos tojás.../