Kutyaütő Kelemen igen módos gazda volt Pitypalattyos faluban, és egyúttal nagyon fukar. Ha béresre, vagyis szolgalegényre volt szüksége, igyekezett megjátszani a szegényt, aki nem tud sokat fizetni, de még keveset is nehezen. Olyan szolgát szeretett volna, aki nagyon erős, és eléggé együgyű, utóbbi olyannyira, hogy szinte fillérekért hajlandó dolgozni.

Körömköröm városkában ilyen embert keresett, de a munkára jelentkezők vagy nem voltak eléggé erősek, vagy nem voltak olcsóak, esetleg erősek és olcsóak igen, de Kelemen úgy látta: nem eléggé együgyűek, akiket be lehet csapni. A munkára jelentkezők ismerték már Kelement, mint a rossz pénzt.

Végül csak rámosolygott a szerencse. Bimba János messziről jött, nem ismerte őt, mint a fukarok, ha nem is királyát, de nehezen kibírható báróját. Ez a legény ráadásul erősnek látszott, mint a bika, és igen kiseszűnek.

Beszédbe elegyedett Kelemen ezzel a Jánossal, kikérdezte erről-arról. Megfelelőnek látszott számára a Jánosok és nem Jánosok között, mert bambán bámult, kissé ostoba válaszokat adott, ugyanakkor mindig tisztelettudóan hozzátette:
- Parancsára, Gazduram!

- Derék legény vagy! Felfogadlak. Egy pénzt kapsz egy évre. Egy az egy, büszkén hegyre megy! Meg egy kabátot, ráadásnak. Egy hónap a próbaidő, de ne legyen rókaidő! Jó lesz így? - tudakolta Kelemen.

János nem kérdezte vissza, hogy mennyi is az a pénz, ami egy, de egy egész évre. Rávágta:
- Parancsára, Gazduram!

Odahaza azt mondta Kelemen leányának, Katicának:
- Jó vásárt csináltam. Felfogadtam ezt az erős, de bugyuta legényt, méghozzá kevés pénzért. Most már csak arra vigyázz: ne egyen sokat! Egy hónap a próbaidő, ez idő alatt máshoz szegődhet, de ez nem fog. Kicsi hozzá az esze.

Katicának megtetszett a legény. Jánosnak is Katica. Olyannyira, hogy a legény olykor kiesett bambát játszó szerepéből. Észrevette ezt Katica, de nem árulta el az apjának. Ebédkor, apja előtt, igen szűkösen mérte ki az ételt Jánosnak, de utána, kötényébe rejtetten, mindig vitt neki ezt-azt.

Búzát szállíttatott Kelemen a malomba. A malmosnak, Félrejáró Ferencnek, megtetszett az egyszerre két teli zsákot is felemelő legény. Odasúgta neki:
- Gyere szolgálni hozzám. Tőlem is kaphatsz egy pénzt egy évre, és nagyobbat, mint Kelementől. Gondolkozz rajta!

Otthon adott Kelemen Jánosnak egy kabátot. Igaz, több helyen is lyukas volt, de elmagyarázta neki:
- Ez a legjobb kabátom, amit neked adok, mert a lyukakon ki-be jár a szellő, hűsíti a tested a nagy melegben. Bárcsak a többi ruhámon is lennének ilyen lyukak!

János köszönte, erősen.

Ám másnap Kelemen majdnem gutaütést kapott, és ordított:
- Te gazember! Valamennyi kabátom, nadrágom kilyukasztottad! Mindjárt szétverem azt a buta fejedet! Takarodj a házamból!

János szomorúan, bűnbánó szemekkel nézett rá:
- Én csak jót akartam! Gazduram mondta: bárcsak minden kabátja lyukas volna, mert akkor belebújhat, meg kibújhat belőle a hűs szél. Ki-be, ki-be! Örömet akartam szerezni..

Mire Kelemen haragja némileg csillapodott, addigra már János el is ment. Hová? Hát a malmoshoz, Félrejáró Ferenchez.

Ott lehajtott fejjel motyogta:
- Kelemen gazduram haragszik. Próbálok időt új gazduramnál..

A malmosnak nagy szüksége volt ilyen erős emberre, mint János, mert az idő pénz. Mármint neki. Ha előbb ömlik a búza a malom garatjára, előbb lesz lisztté, és az kész haszon. Újabb búzászsákok, újabb liszteszsákok..

Megkedvelte Ferenc Jánost, mert a legény buzgón, gyorsan hordta be a malomba a búzával telt zsákokat, és vitte ki a liszttel telteket, rakta fel a szekerekre. Kár, hogy nincs ki minden kereke ennek az erős legénynek!

Amiről a malmos nem tudott: Katica gyakran meg-meglátogatta a legényt. Hozott neki abból, amit sütött-főzött.

Egy este mit lát Ferenc?

Ez a János titokban az ő egyik könyvét olvassa, melynek címe: A MALMOK FELSZERELÉSE! Mint lehet ez? Ez a legény olvas, akiről azt hitte, hogy kettőig sem tud számolni?

János megpróbálta magát kivágni szorult helyzetéből, mentegetődzött:
- Csak a betűket nézegettem benne, Gazduram! Meg a képeket! Ne haragudjon!

Ferencet azonban már nem lehetett megtéveszteni:
- Bimba, nem vagy te bamba, csak annak adod ki magad! Előttem felesleges színlelned, mert én örülök neki, ha egy erős legénynek van sütnivalója!

Hamarosan kiderült: János mindent könnyen megtanul. Egy hónap múlva a molnár rábízhatta az őrlést, de még a gépek karbantartását is. Gondolt egyet: mi lenne, ha örökbe fogadná a fiút? Neki csak távoli rokonai vannak, azokat nem szerette, mert, ha jöttek, képmutatóan hízelegtek neki. Mindamellett árulkodott is egyik a másikra, így kiderült miként vélekednek róla a valóságban, a háta mögött. Hát nem szépen!

Örökbe fogadta Jánost, és őt jelölte meg végrendeletében örököseként, de ezt titokban tartották.

Egy titok is titok, de olykor kettőre van szükség.

Katica ugyanis beleszeretett Jánosba, a legény is a leányba. Azt mondta Katicának: feleségül szeretné venni. Megörült ennek Katica, egyből János nyakába ugrott.

Ferenc, most már mint János apja, helyeselte ezt a házasságot, de javasolta: egyelőre tartsák titokban. Katica ezzel egyetértett, mert apja nagyon hirtelen haragú tudott lenni.

Mindennek eljön azonban az ideje. Amikor Kelemen egy alkalommal búzát szállított a malomba, Ferenc a szobájába hívta egy kis borozgatásra. Kelemen haragudott ugyan Ferencre, amiért az elcsábította tőle az erős legényt, de arra gondolt: iszogathat az ingyen borból, és amellett haragudhat is. A kettő nem zárja ki egymást.

Jó néhány pohár nemes vörösbor után azonban kibugyborékolt belőle némi elkeseredés:
- Hej, te Ferenc! Vigyen el az ördög! Csúnya dolog volt, hogy elvetted tőlem Jánost, azt az erős legényt! Egy hordó borért sem tudnám megbocsátani neked! Most a te szolgád..

- Hát már nem a szolgám, de nálam dolgozik.. - mondta Ferenc. No és ez a János is elvett valamit, azaz valakit, tőled. Bocsásd meg neki, mert az a valaki is így akarta!

- Ha az a legény már nem a szolgád, akkor kicsodád? - nézett nagyot Kelemen. Talán csak nem aranyat talált, megvette tőled a malmot, és most ő a gazda?! No és mit vett volna el tőlem az a melák nagy kölyök?!

- Ha megígéred, hogy megbocsátasz neki, akkor mindkét titkot megsúgom. Ám ígérd meg, becsületedre, mert ha nem, akkor nem árulom el neked egyik titkot sem! - kötötte az ebet a karóhoz Ferenc.

Olyan kíváncsivá lett Kelemen, hogy megígérte. Gondolta: ugyan mit, kit vehetett el tőle az a bugyuta legény?

Ferenc a fülébe súgta:
- A leányod vette el, titokban, feleségül. Most már négyen tudjuk, amit tudnunk kell: te, a leányod, János, meg én.

Felugrott Kelemen, lángvörös lett, majd kékült-zöldült, és felkapta a sarokban levő botot:
- Elvette a leányomat? Most mindjárt agyoncsapom!

- Azt nem ajánlom! - mondta Ferenc nyugodtan. Ha megvered, akkor én is helyben hagylak téged, mert János most már a fiam. Örökbe fogadtam.

Lehuppant a székre Kelemen, kiejtette a markából a botot. Egy darabig szólni sem tudott meglepetésében.

- A fiad?!

- A fiam, és az örökösöm lesz, ha elpatkolok! Okos és ügyes gyerek ő, csak színlelte a csacskaságát! - erősítette meg a malmos.

Mit tehetett Kelemen?

Megivott Ferenc borából annyit, amennyit bírt, nem sajnálta, ingyen volt. Utána megbocsátott Katicának is, Jánosnak is, de még Ferenccel is megbeszélte: ezután az ő búzáját olcsóbban őrölje lisztté, mint másokét.

Minden jó, ha a vége jó?

Attól függ.. Ha csak egy vége van valaminek, és az mindenkinek jó, akkor a fenti mondás igaz. E történet végét azonban, amikor megtudták, nem érezték jónak azok a távoli rokonok, akik Ferenc után örökségre számítottak: malomra, mező- és erdőbirtokra.

Elégedetlenségükben azonban nem tehettek egyebet: távoli rokonokból még távolabbiak lettek. Mi mindent mondtak Ferencre a háta mögött? Még cifrábbakat, mint annak előtte, - de legalább már nem mentek el hozzá képmutatóan hízelegni, és képmutatás nélkül enni-inni, annyit, amennyi csak beléjük fér.

(2013)