Feltöltve: 2013-06-10 08:37:33
Megtekintve: 7818
Test
finom mívű szatyor,
lelkem burka..
többszörös a haszna :
" biológiai úton bomló,
komposztálható
hordtáska "
lelkem burka..
többszörös a haszna :
" biológiai úton bomló,
komposztálható
hordtáska "
..az idézőjelbe tett felirat inspirált..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-06-15 08:13:36
Nagyon szépen köszönöm a verset, kedves Miklós ! Ismét megbizonyosodtam róla, hogy egyszer, amikor versek után kutakodva az interneten, ráleltem nevedre és verseidre, az a pillanat szerencsés pillanat volt ! :)
Ebben a versedben is sokkal több van, mint első olvasatra gondolnánk !
"A test: életünk földhözragadt álma,
mely vágyódik, de nem lel égi szárnyra."
Csodálatos megfogalmazása földi létünk véges voltának, a végtelen utáni vágynak !
Mindig is érdekelt az emberiség , az emberré válás nagy titka : vajon mióta képes az ember egyáltalán gondolkodni a lélekről ? Mikor tudatosult benne, hogy van LÉLEK ?!
/..érdekes, Te a nevedben is hordozod ! :) /
Ezt a titkot bogozgatja egy másik kis versem is, és hozzá fűzött véleményem a lélek örökkévalóságáról :/ már olvastad, köszönöm ! itt van a portálon :) /
IDŐTLENÜL...
Minden, mi szép, mi rút volt,
minden, mi rossz, vagy jó,
elmúlt..
Az idő vasfoga rág..
de lelkünk,
lényünkből e parányi gyémánt,
csillagporként,
időtlenül,
őrzi földi létünk
minden titkát..
**
....szép dolog a hit..hinni a lélek örökkévalóságában ! Megszépíti az életet ! Tulajdonképpen reményt ad arra, hogy nem csak ez a rövidke földi lét a miénk, mert az a kis gyémánt időtlen idők óta van, és lesz is, örökké! :)
Szép napot kívánok ! :)
üdv
Bigi
2013-06-14 10:03:19
Kedves Bigiblue!Kérésedre idemásolom Testek c. versem:
Sejtek, kis cellák, börtönök, az évek
rángatta falú csövek, vezetékek,
rossz híradást futtató idegszálak
?vagy örömet, - de utána a bánat.
A test: életünk földhözragadt álma,
mely vágyódik, de nem lel égi szárnyra.
Fiatalon - a képzelettel - szépség,
de sejti már elégő messzeségét.
Bevalljuk vagy nem: szörnyűek a testek,
amelyeket az évek már kikezdtek.
Mind-mind pokol. A lélek furcsa fája
alatt ott fáj a test bús múlt-varázsa.
A lélek még, ha feltartja az ágát,
minden időben hozhatja virágát,
gyümölcsét, melynek illatálma rebben,
s dús késő íze elfelejthetetlen,
- de a test? Ez a múló, összeomló?
Szélnek jajgatott vagy elfojtott zokszó?
E föld-víz-égbolt teremtette semmi,
mely végül mindig bánatát jelenti?
Tragédiája embernek, világnak,
hogy meg sem érti mit jelent e bánat,
s tovább harácsol, gyilkol, ömlik vére,
mintha az a test mindörökké élne.
Megjegyzem azonban, hogy e versem nem segít a lentebbi hozzászólásodban felvetett kérdés megválaszolásában.
A történelem tárgyilagos vizsgálata azonan igen. Azok közül, akik azt hirdették (és hirdetik!), hogy a lélek örökkévaló, hányan és miképpen cselekedtek (cselekszenek)? Nyilván olyanok is voltak (vannak), akiket erkölcsileg helyes magatartásra buzdított (buzdít) a lélek örökkévalóságának hite, nem is kevesen, csak arányuk kicsi az előbbiekhez képest. Megdöbbentően kicsi! (Persze, a történelem ismeretében nem kell ezen megdöbbenünk, de a költő azért szinte mindig jobbat vár, mint ami a valóságban van.)
A történelem, a múlt tárgyilagos vizsgálata, erkölcsileg helyes következtetésekre, tanulságokra vezethet. Most nem térek ki arra, hogy ezt a tárgyilagos vizsgálatot milyen tényezők gátolták (gátolják), de biztos vagyok abban, ezekkel Te is tisztában vagy (vagy leszel, ha átgondolod a múlt- és jelenbeli eseményeket).
Üdvözöl: Miklós
2013-06-14 08:24:18
Kedves Miklós ! Túl nagy kérés lenne, ha azt kérném, hogy itt, az oldalon is láthassam versedet ?
Éppen, mert kérdéseket vet fel !
..és ezekre a kérdésekre a Te versed alatt szeretnék gondolatokat közölni !
pl. erre :
"Tragédiája embernek, világnak,
hogy meg sem érti mit jelent e bánat,
s tovább harácsol, gyilkol, ömlik vére,
mintha az a test mindörökké élne."
Saját tapasztalat : éppen azok teszik ezt, akik nem hisznek a lélek örökkévalóságában, a karmában sem, miszerint eljövendő életünkben megbűnhődhetünk bűneinkért..és ezért csakis ebben, a számukra egyetlen életben szeretnének mindent megszerezni az egyszer, csakis egyszer élő testi-lelki valójuknak !
Köszönöm , hogy segítesz bepillantani " szatyrunkba " !!
2013-06-14 07:30:47
Kedves Bigiblue!Egyetértek Veled, hogy jól sikerült kis versed csacskaság volna részemről Testek című versemmel összehasonlítani, két különféle alkotásról van szó, ez az összehasonlítás - mint alábbi hozzászólásomból is látszik - nem is volt szándékomban.
Az viszont, hogy "a test semmi, a lélek a valami", mint írod, szerintem bonyolult, és jelenleg megválaszolhatatlan kérdést rejt. Versemben a szellemi teljesítményre célzok, ami a "lélekkel" függ össze, de nem tudjuk, hogy mi a lélek. Az anyag mozgásának, folyamatainak terméke? Ha így van is, ez a magyarázat, ha kritikusan, tárgyilagosan gondolkodunk, nem elégíthet ki bennünket. Az "örökké élő, testtől független lélek" még kevésbé. A lélek - egyelőre - nem látszik függetlennek a testtől, bármennyire nem tetszik nekünk - költőileg is - ez a megállapítás.
Véleményem szerint jobb, ha a költő (illetve bárki más) bevallja tudatlanságát ott, ahol az emberiség még nem ismerhet valamit. Az ismeretlen felöltöztetése szép gondolatokkal, hittel ugyanis, mint a történelmi múlt is igazolja, nagyon káros lehet (ha nem is mindig az). No ez már messze visz bennünket a Te versedtől éppen úgy, mint az enyémtől..
Üdvözöl: Miklós
2013-06-13 23:25:09
Kedves Miklós! Köszönöm, hogy olvashatom versedet, vagyis egy részletét !
Itt nincs helye összehasonlítgatásnak, hiszen a gondolat ugyan azonos, / elgondolkodunk testünk-lelkünk mibenlétéről / , de Te ki is fejted a gondolatot, míg én csak éppen megpendítem.
Nem is volt célom más, mint tömören bemutatni : a test csak semmi, a lélek a valami !!
..ezért is nevezem szatyornak..ami még inkább lekicsinyítő, szerintem..
Megírására pedig az adott okot, hogy olvastam az idézőjelbe tett mondatot egy bevásárlótáskán, majd fejemhez kaptam : hát mi, testek is ezek vagyunk ! :)
2013-06-13 22:14:31
Kedves Bigiblue!Nem éreztem elegáns dolognak, ha idézek Testek c. versemből, és az idézet hosszabb, mint a Te költeményed. Kérésedre most mégis ideírok belőle három versszakot, ami az általad említett kérdéskörhöz kapcsolódik:
"A lélek még, ha feltartja az ágát,
minden időben hozhatja virágát,
gyümölcsét, melynek illatálma rebben,
s dús késő íze elfelejthetetlen,
- de a test? Ez a múló, összeomló?
Szélnek jajgatott vagy elfojtott zokszó?
E föld-víz-égbolt teremtette semmi,
mely végül mindig bánatát jelenti?
Tragédiája embernek, világnak,
hogy meg sem érti mit jelent e bánat,
s tovább harácsol, gyilkol, ömlik vére,
mintha az a test mindörökké élne."
Üdvözöl: Miklós
2013-06-13 21:53:15
Kedves Miklós ! Igazán megtisztelő volna, ha láthatnám..legalább az idézetet ! Kíváncsivá tettél ! ..más portálokon ez bevett szokás : hsz-ként oda-oda rakjuk verseinket, ne kelljen keresgélni, ha már célozgatunk rá :)
És bizony sokszor megesik, hogy hasonló ötlettől vezérelve írunk valamit !
..legutóbb arra kellett rájönnöm, hogy József Attila is írt Hangya című verset, én is..:)
Köszönöm figyelmedet ! )
2013-06-12 20:04:19
Eredeti ötlet (és kedvesen gúnyoros megfogalmazása)! Lehangolónak látszó igazságot tartalmaz, engem is sokszor tűnődésre késztetett ez a téma, Testek c. versemben írtam is erről (az interneten megtalálható), csak azért nem idézek belőle, mert még az idézet is hosszabb volna, mint a feni - szerintem igen jól sikerült - kis vers..