A pusztító folyóáradások (Németország, Csehország, Ausztria) kelet felé tartanak. Remélem, hogy a Duna magyarországi szakaszán kisebb lesz a kár. Mennyire felkészültek Magyarországon az árvízkárok megelőzésére és csökkentésére? Nem tudom megítélni, és valószínűleg azután sem fogom tudni, ha vége lesz az áradásoknak. Nem rendelkezem az ehhez szükséges műszaki, vízügyi ismeretekkel. Az ellenzék minden bizonnyal többé-kevésbé eltúlzott kritikát fog gyakorolni, de kulturált módon, a hatalom birtokosai pedig kissé, vagy nagyon gőgösen elégedettek lesznek önmagukkal. No, a szokásos reakciók várhatóak.

A folyók áradása - átvitt értelemben - egyben példázat is, amely helyes gondolatsort indíthatna el: egyes európai régiók országainak történései közvetlenebbül, erősen összefüggnek egymással, és ez nem csak a vízügyi helyzetre vonatkozik.

Egy tegnapi televíziós riport jut az eszembe. Alanyának (történész) nem írom ide a nevét, mert nem a konkrét személyek érdekelnek a hazai közéleti arcképcsarnokból (panoptikumból), hanem nézeteik, magatartásuk, tetteik. Mindaz, ami a társadalmi rend társadalmi viszonyaira utaló jellegzetesség.

Társadalmi rend, társadalmi viszonyok.. Ezek alapvetően fontos fogalmak, de megértésük nem érződött az interjúalany történész szerepléséből. Pillanatig sem gondolom, hogy az illető nem gondolt ezekre, hanem nyilván nem akart számára egzisztenciálisan kényes területekre vándorolni. Látszólag beszélt, válaszolt, arckifejezéséből, stílusából kitűnt, hogy milyen nagyra tartja magát.

Minél tovább beszélt, az én szememben annál kisebb lett. Olykor okosat mondott, de azt is igyekezett a hatalmon levők elvárásához igazítani. Csak néhány megállapítását említem most, ami tévedése is lehetne, de szerintem - erkölcsileg mindenképpen - rosszabb annál.

Abban valamelyest igaza volt, hogy a szenvedély emberi tulajdonság, és nem ítélendő el. Ezzel azt akarta jelezni, de ártalmatlan példával: a Biblia felfogásával szemben vallja ezt. Ám hozzá kell tenni: vizsgálandó, hogy mi a szenvedély tartalma, és milyen hatással van az egyénre, valamint a közösségre. Hozzá kell tenni, de ő nem tette hozzá. Amikor példát hozott, az igencsak hebehurgya volt: igaz, a tojás-, valamint a csokoládé fogyasztás egészségre való hatásának megítélése az elmúlt évtizedekben a szakembereknél némileg változott, - de miért tette hozzá a nikotint is? A dohányzás káros voltát a tudomány régen, már a huszadik század közepe táján bizonyította. Ezt ő nem tudta, - vagy csak szellemeskedni akart? Továbbá, ha történész, miért ezeket a példákat választotta a szenvedélyekkel kapcsolatban, miért nem másokat, saját szakterületéhez közelebb állókat? Utóbbi okát sejtem, de nem írom ide, viszont bárki elgondolkozhat rajta..

Az, hogy sok - igen fontos - fogalmat nem a megfelelő tartalommal használnak Magyarországon (és a világban), nem vitatható. Szavak, fogalmak.. c. versemben én is rámutattam erre. Talán sokkal bátrabban is, mint a riportalany, aki erre az (egyébként helyes) megállapítására csak igen óvatos példákat hozott az antiszemitizmus köréből, olyanokat, amelyek a hatalmon lévőket csupán csekély mértékben érinthetik kellemetlenül.

Szóba került a riportban egy igen fontos kérdéskör: a hazai polgárosodás. Az interjúalany úgy látta, hogy a polgárosodás már a Kádár-korszakban elkezdődött a fogyasztói társadalom térhódításával, és utóbbi folytatódott az elmúlt mintegy húsz évben.

E nézetének igazságtartalma is van (attól függően, hogy mit értünk a polgár fogalma alatt), - de néhány fontos tényező említése nélkül erősen félrevezető. Csak két ilyen tényezőt emelek ki most netnaplómban, amit a riportalany - szerintem szándékosan - nem említett: a Kádár-korszak földi javakkal rendelkező polgárai nem kaptak mások kizsákmányolására felhasználható vagyont, továbbá a rendszerváltás után eltelt húsz év polgárságának, mint társadalmi rétegnek, az összetétele egészen más. (Ezt az összetételt kellene bátrabban bemutatni, nem pedig megállni a szegények-gazdagok viszonyának felszínes emlegetéseinél.)

Többnyire kissé visszataszítóak az ilyen riportokból azok a giccses hozzászólások, amelyekben a riporter felidézi, képekkel: mit mondanak az interjúalanyról más megkérdezettek? No, mit is? Többnyire jól szerkesztetten csupa jót, legfeljebb olykor egy kis kritikával fűszerezetten.

Ez történt az említett esetben is, látszólag más eszmei alapon álló történész simogatta szavaival az interjúalanyt, akivel ugyan nem mindenben szokott egyetérteni, de azért..

Engem mindenesetre nem tévesztett meg - a különböző címkék ellenére - sem az illetők eszmei alapja, sem a látszat.. Másokat biztosan igen, hiszen ezért kerültek a képernyőre.

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)