Teljesen igazad van! :)

Igen, igazad van, a kérdések szándékosan azok, a válaszokat mi magunk találhatjuk meg.. Hozzáteszem: sajnos, alig-alig van olyan, aki a válaszokat (bár könnyen megtalálhatóak volnának) keresné, de még az is ritka, hogy valaki hasonló kérdéseket tenne fel.

Szép vers tökéletes kidolgozásban! Amikor elolvastam a verset bennem is megfogalmazódtak ugyanazok a kérdések, és rájöttem a válaszokat mi magunk találhatjuk meg :)

A szomorúság erősítheti a közönyt, ebben igazad van, de nem feltétlenül, a kettő nem azonos fogalom. A vers kérdésfeltevései szerintem nagyon indokoltak. Olyan sok ember hű ma Magyarországon saját hazájához? Nem hiszem, hogy ha ezt végiggondolod, akkor kedvező válaszra találsz. Dal biztosan nagyon keveseknek kell, de még ez volna a legkisebb baj. A szépség - igaz, tágabb értelmében - erkölcsileg is szépet jelent. Beszélhetünk erkölcsileg szép tettekről (és ilyen érvényesülő eszmékről) ma Magyarortszágon (persze, a világban sem jobb a helyzet)? Gondolkodj el ezen, de azt hiszem, hogy becsületes gondolkodás mellett Te is elszomorodsz. Miért gondolom azt, hogy a szerelemmel is bajok vannak?

A vers egyébként mindezeket kérdésként teszi fel.

Abban nagyon egyetértünk, hogy a szépség, hűség, dal, szerelem (és nemes eszme) nagyon kellene. Nem véletlenül használok azonban feltételes módot. Az én szememben az az igazi hazafi, aki kimondja az igazságot, vagy - ha ezt kényszerítő okok miatt nem teheti - legalább magatartásával érzékelteti: az igazság mellett áll. A hazai klasszikus írók, költők ezt tették. Kölcsey is, akinek Himnusza bátor szókimondást is tartalmaz, és nevetséges, amikor egész verséből a legtöbb ember (ma szinte mindenki) csak egyetlen sort fog fel (de még azt is rosszul értelmezi). Szép és híres versét a saját korában még sokan megértették, utána már (és ma is) meghamisították. Nem véletlenül írtam az Egy évszázad álma c. versemben:

A mélyben nő, ki rabolni szeretne
(még többet) - már csak ilyen a Világ!
Vonat füttyent harcünneplő bakákkal,
"Megtanítjuk a kutyát, Szerbiát!"
- így a házmester. Méltóságos bólint,
s a Himnusz szól, ez az élőn halott,
szent tabu-dal, mit bennszülött magyarság
dicséretekkel úgy megtagadott!

Természetesen az általad idézett versemben (Sziták) kérdésként említettekre még sok mindent kellene írnom válaszul. Alapvetően egyetértünk abban, hogy mi kellene, - és talán abban is: a tudatlanság optimizmusával való reménykedés sokkal károsabb a szomorúságnál, elkeseredésnél is (miközben utóbbiaknál, igazad van, sokkal több kellene).

Kissé pesszimista dal ez..nem szabad belemerítkezni a szomorúság folyójába, mert akkor mi is a közönyt erősítjük.

" Térdemre leülsz, tündér,
s hittel mesélsz nekem, -
de kell-e itt még szépség,
hűség, dal, szerelem? "

Kell, kell, kell ! Mi vagyunk többen, reménykedők ! :)