Fenti cím közmondás, amit régebben mondogattak, de nem olyan nagyon régen, mert még a huszadik században is, Magyarországon. Nemzetközi közmondás is, egyszerre magyar és kozmopolita. Nemcsak mondogatták azonban, hanem meg is verték, mármint azokat a férjes nőket, akiket élete párjuk (végletes verésnél halált hozó párjuk) az ütlegelésre kiszemelt.

E közmondást már nem ildomos mondogatni Magyarországon, de az asszonyverés máig sem ment ki a divatból. Utóbbi másutt sem, hiszen, aki nem tud arabusul, az is tudja: sok helyen sok muzulmán ma is rosszra buzdul mán, ha a nőkről van szó, - vagy tett. No és sorolhatnánk a földgolyó más részeit is, ahol.. Ady bátran mehetett egyedül Indiába, a Gangesz partjára versében, álmodozni. Ha asszony lett volna, és nem csak versben megy..

Nekem sohasem tetszett ez a közmondás, bár, tárgyilagosan, nem zárható ki: lehet olyan asszony, aki verve jó. Esetleg még úgy sem jó, de jobb, mint veretlenül.

Sőt! Évtizedekkel ezelőtt, még egyetemista koromban, az egyik szakkönyvben azt olvastam: van olyan különös ízlésű hölgy, aki igényli a verést (esetleg csak a szavakkal való bántást) szeretőjétől vagy férjétől, mert az élvezetet ad neki. Akkoriban eltűnődtem: ha egy nagyon szépséges hölgy lenne a feleségem, és azt kívánná, kérné, hogy időnként püföljem el, - beleegyeznék?

Erre akkor nem találtam a választ, - és ma sem tudom, de már nem is érdemes kutatnom. A kérdésfeltevés után ugyanis hamarosan (néhány év múlva) gyönyörű leányt vettem feleségül, egyenesen az iskolapadokból, és Ő nem kívánta a verést, megelégedett a csókokkal.

No de térjünk vissza a hírekben szereplő asszonyverő esetéhez. Van törökverő, van feleségverő, van mellét verő, nagydobot verő, és még néhány verő, nem sorolom fel mindet, még olyan is, amelyiknek becéző szava (becézés nélkül) Verőce. Utóbbi szép hely, de hogy van-e ott asszonyverő, nem tudom. Ha annyira kíváncsiak, Olvasóim, akkor kérdezzék meg az ottani polgármestert, vagy valamelyik mesterpolgárt!

A hírekben szereplő állítólagos asszonyverő (figyelik, Olvasóim, hogy milyen óvatosan fogalmazok?), vagyis, pontosabban, élettársverő, mert nem hites feleségét verte agyba-főbe, irtó nagy pechjére: politikus, képviselő. Ha nem lett volna az utóbbi, hanem, mondjuk, mellékesen kéjgázt is árusító csizmadia, akkor a kutya se törődne vele, csak egy kis légypiszok bűn gyanú hírecske lenne az újságban.

Élettársából e hírben szereplő nem csinált élettelen társat, csak annyira verte meg az illetőt, hogy félholtan kórházba kellett vinni. A sértődékeny hölgy azonban már erre is megbántódott, feljelentést tett.

Nem írom ide, hogy a hírek szerint ez az asszonyverő melyik párthoz tartozik. Több okból sem.

Egyrészt csak a jogerős ítélet mondhatja ki, hogy a megvert asszonyt tényleg megverték, és ki verte meg. Lehet, hogy a kutya verte meg, lehet, hogy az eb a macska bűnrészességével, esetleg önmaga verte meg önmagát, hogy patyolatfehér élettárs férfiúját befeketítse.

Másrészt, ha ilyen párt ügyecske előfordul, akkor a pártja nyilván sietni fog ellenpéldával: lám, a másik pártban az a hitetlen hites nejét így, meg úgy, de a miénk csak az élettársát!

Ismerjük már ezt: te ütöd az én diploma tolvajom, majd én is ütöm a tiéd (ha sikerül megtalálnom)! (Ez a mondat egy régi közéleti szólásra céloz, csak kissé megmásítottam, ha valaki így nem ismeri fel az eredetit, annál jobb!) Majd akkor írok erről bővebben, ha megvan az ellenpárti asszonyverő is (sőt, amilyen lusta lettem ebben a nagy melegben, lehet, hogy még akkor sem.)

Árthat egy asszonyverő politikusnak tettekben megnyilvánuló hevesvérűsége?

A teljes közmondás egyik változata így szól: "Pénz számolva, asszony verve jó."

Neki nem nagyon, mivel - a hírek szerint - jó néhány éve képviselő, így lehet, hogy már a pénzszámolást is megunta. Valószínűleg az asszonyverést is megunta, mivel - megint csak a hírek szerint - előző felesége úgy nyilatkozott: őt is évekig bántalmazta, így az élettárs verés csak a házastárs verés folytatása volt.

Hát azért, még ez a médiák érdeklődését némileg felkeltő történet is csak a megszokott. Pártja sok éven át képviselőjévé választatta, előző felesége a bántalmazásokat illetően száját illedelmesen befogta, senkinek sem tűnt fel szűkebb pátriárkájában, hogy derék polgáruk nem csak tisztében, hanem másban is mester, így asszonyverésben is.

Ó, ez a Szent Tudatlanság!

Persze, ha valaki még hajlamos a gondolkodásra ezen a dicsőséges Magyarországon, akkor elgondolkodhat azon is: mit jelent a háttérben valójában, és hová vezet ez az együgyű jámborság, szent tudatlanság?

Ha a fentieken (és más, hasonló esetek tömegén) sokan gondolkoznának el, akkor megcsípném magam: tényleg itt vagyok, nem álmodom, ez volna Magyarország?

Mégsem hiszem, hogy szükségem lesz ilyen önébresztésre.

Olyan föld ez, amelyik, ellentétben a fenti közmondás kifejezésével, de történelméhez, sajnos, hűen: még verve sem jó..

Aki nem hiszi, járjon utána!

(2013)