Kedvetlenül ülök le gépem mellé, netnaplómat írni, - úgyszólván csak önmagamnak. 1989 óta tartó "belső emigrációm" elegáns, de keserű állapot. Valószínűleg keserűbb sok olyanénál, aki az országhatárokon túli kényszerű tartózkodásából figyeli Magyarország és a világ eseményeit.

A hazai tömegek jelentős részének szellemi színvonala kétségbeejtően alacsony, majdnem minden tekintetben. Nagyjából ezek a tömegek két részre oszthatóak: elbutítottakra, valamint butítókra. Utóbbiak erkölcsi megítélése ugyan más, a becsületes gondolkodó szempontjából sokkal inkább elítélendő, de az elbutítottakat sem mentem fel teljesen, mivel van olyan alacsony szellemi színvonal, amiért már az adott színvonalon levők is - legtöbbször, és ha nem is kizárólag ők - felelősek.

Ami engem a huszonegyedik században, ha nem is ért teljesen váratlanul, de kissé megdöbbentett az, hogy mennyire nem kívánja a legtöbb ember a világos beszédet, aminek alapja a fogalmak - lehetőség szerinti pontos, de legalábbis elfogadható - meghatározása volna.

Magyarországon kapitalizmus van (megtévesztően piacgazdaságként emlegetik, de a gazdaság csak része a tőkés társadalmi rendnek). Minden parlamenti párt - kapitalista. Helyes-e az, ha egy párt szocialistának hirdeti magát, mikor a párt a szocializmust (vagy ahhoz közel álló eszmét) még egy jövőbeni távlatként sem vállalja? A hagyományos szociáldemokrácia híveinek többsége (koronként változó többsége) nem látta ugyan a szocializmust közelinek, de távlatként elfogadta, és pártjuk a dolgozók (munkások) anyagi (és műveltségbeli) érdekében a kapitalizmuson belül (ha a szociáldemokrata pártok egyes képviselőinek e tevékenysége esetenként nem volt is kifogásolhatatlan) tett azért egyet, s mást.

Magyarországon (persze, a világban is) sok más fogalommal is baj van. Zavaros a "jobboldali" és "baloldali" megjelölés értelmezése. Mindkét fogalom többféle (sokféle) árnyalatú konkrétság gyűjtője, de a "baloldaliság" azért általában mégis csak az jelentette a múltban, hogy a "baloldalhoz" tartozó ember valamilyen mértékig a jobboldalihoz képest inkább kész érvényesíteni véleményében, tetteiben a szegényebb társadalmi rétegek érdekeit a gazdagokkal szemben. Ebben az értelemben volt "baloldali" József Attila, - és sok más klasszikus költő, író. A "jobboldali" pedig inkább a társadalom kisebb, gazdag, vagy legalábbis jómódú rétegeinek érdekeit képviselte. Utóbbi jellemző a mai hatalmi viszonyok Magyarországára is.

A fenti rövid kis eszmefuttatásból következik, hogy a politikai küzdőtéren ma "baloldalnak" nevezett oldal igen lanyhán száll szembe a "jobboldal" ferdítéseivel, hazugságaival. Jól mutatja ezt, hogy bár a Horthy-szobrok felállításáról sok szó esik (esett), és ez a "baloldal" bizonyos mértékig kritizálja a mögötte levő eszméket, valójában nagyon keveset tesz a Horthy-korszak igazi - a tömegek számára elképesztően kegyetlen - rendszere arcának, tevékenységének, botrányainak bemutatásáért (csak - mint kissé humoros példát említem - akár a dohányjövedék terén is volt nagy, a társadalom vezetésének igazi viszonyait felmutató botránya a Horthy-korszaknak, de erről sem látok semmit a sajtóban most, amikor a dohányárusítással kapcsolatos mai visszásságok a felszínre jöttek, és hasonló magatartás figyelhető meg a földbirtokviszonyok átalakításánál is.)

Két ördög közül válaszd a kisebbet - tartja a közmondás. Persze, más az "ördög" a "jobboldal", megint más a "baloldal" szempontjából. A "baloldal" nem baloldal valójában, de a jobboldalhoz képest liberálisabbnak titulálható, és ez is fontos, Magyarország számára is, az Európai Unió számára is. Ez a kapitalista "baloldal" továbbá ma Magyarországon sokkal több szakértelmet képviselőt tud felmutatni a gazdasági élet területén. Ez is fontos. A gazdasági élet fellendítését ugyanis önmagukban a megszorítások nem hozhatják el, a gazdasági élet növekedését elősegítő intézkedések, program nélkül.

Jól kommunikál a társadalommal ez a kapitalista "liberális baloldal", vagy, helyesebben, "liberális oldal", a közelgő választásokat illetően?

Szerintem nem. Sőt, nagyon rosszul.

Ma, amikor a hatalom egyrészt a markát tartja az Európai Unió felé, ahonnan a támogatásokat kapja, másrészt pedig a lakosságot változatos eszközökkel az Európai Unió ellen hangolja, szavazatokra vadászón, ennek a kapitalista "liberális baloldalnak" (liberális oldalnak) világossá kellene tennie: az ország, az Európai Unióba való belépését követően mennyi támogatást kapott évről-évre, azt a mindenkori kormány mire fordította, továbbá miként ellenőrizte a pénz felhasználását, milyen előnyöket és hátrányokat jelentett és jelent az Európai Unió Magyarország számára.

Ezt kellene tennie, ráadásul olyan fogalmazásban, hogy az "utca embere" is megértse.

A kormányok által kölcsönökre is ugyanez vonatkozik: ócska demagógia magának a kölcsönfelvétel tényét ostorozni. Világossá kellene tenni: melyik kormány MIKOR, MENNYI KÖLCSÖNT vett fel, és - elengedhetetlenül fontos! - MIRE FORDÍTOTTA és a ráfordítást MIKÉNT ELLENŐRIZTE.
A kölcsön felvételének ténye - önmagában - nem mond sokat, az még, kellő indokkal, akár helyes is lehetett.

A mondás is arra szólít: "Önts tiszta vizet a pohárba!" Én, ha kinyitom a televíziót, legtöbbnyire csak össze-vissza beszédet hallok, sehová sem vivő észjátszást, amely szűk rétegnek elmés mulatságot jelenthet, - de milyen célt szolgálhat? Az országét, az emberek többségének érdekét semmiképpen.
No akkor kikét is, és miért?

Olyan nevetséges trükkökre sem elég kijelenteni: trükkök, mint a rezsicsökkentés. Ha valaki kap a hatalomtól havonta ezer forintot, és ennek önmagában örül, mint a.. - no, az, hogy finom legyek, nem okos ember. Az áfa felemelése és más intézkedések messze több megnövekedett kiadást jelentek, az egykulcsos adó is feltűnő mértékben kedvez a gazdagoknak (a szegények kárára). A "liberális oldal" feladata volna, hogy ezt közérthető fogalmazásban, jól érthető tényekkel, összefüggéseivel együtt, újra és újra magyarázza meg a választóknak. Erre is rá kellene szánni a sajtóban helyet, időt, ismétlést, - de az erre való törekvést sem látom, pedig a liberális oldal rendelkezik a megfelelő közgazdasági és más szakemberekkel, többek között a kommunikáció terén is.

A "baloldali liberális" (általam inkább csak liberálisnak nevezett) oldal azokra a trükkökre sem ad kellő tartalmú és megfogalmazású választ, ami a kettős állampolgárságú magyarok szavazataira vonatkozik. Példának Romániát említem. Miközben Magyarország mindenkori vezetése az eltelt több mint húsz évben szinte erején felül segítette a romániai magyarokat, az elmúlt képviselői választáson kevesebb magyar ment el szavazni Romániában, mint román. Szavazhattak volna pedig arra a romániai magyar pártra is, amelyik az érdeküket, reális eséllyel, képviselte (és utóbbi így nagyobb választási szavazataránnyal juthatott volna be a román parlamentbe). Ez nem éppen hízelgő a romániai magyarok jelentős részére, még akkor sem, ha a távolmaradás fő oka a kapitalista társadalmi rendből való kiábrándultságuk. Ez tény, - és az igazi hazafiság nem az, ha a valóságot "jobboldal" és "baloldal" egyaránt elhallgatja, hanem éppen az ellenkezője. Nem tagadható: ahogy a magyarországi lakosság körében igen jelentős az elbutítottak aránya, úgy ez - a romániai események mutatják - az ottani magyarok jelentős tömegeire is érvényes. A liberális oldal Magyarországról is többet tehetne romániai magyarok felvilágosításáért.

Sorolni lehetne a példákat, de - nem csupán a szélsőségesen nagy meleggel beállító időjárás miatt - most, ebben a naplóbejegyzésemben, nem folytatom.

Egy biztos: a liberális oldalnak szigorú szemmel kellene magába néznie. Kritikusan. A "Fogjunk össze!" játékát sokan unják már Magyarországon. Végig kellene gondolnia: jelenlegi, hol (különböző okok miatt) lanyha, vagy kulturálisan magasröptűen észjátszó (de a magyar tömegek jellemzőit figyelembe nem vevő) magatartása a következő évi parlamenti választáson borítékolható bukás számára.

(2013)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)