Olykor zászlóvá lehet egész égbolt,
reményt lobbantón, - ó, de nagyon rég volt!

Olykor tótükrön ring kékarany bölcső,
s napmosoly-gyermek a szívünkig felnő.

Fehér szirmokat hullatott az álom,
s gyümölcsígéret csendült üvegtálon.

Bár most sehol a táj, hol egykor éltem:
piros tulipán szívem címerében.

Piros tulipán, piros csillagének..
Csak a piros szív hallgassa mesémet!

Igaz mese piros szívnek varázsol
Csillagot, vissza, egy volt ifjúságból.

Igaz mesében bonyolulthoz hűen
szól az is, ami úgy szól: egyszerűen.

Igaz mesében fény elismer árnyat:
öröm is szólhat, bánat is kiálthat.

Igaz mesétől fél az, aki lop ma
(múltban is így volt!), s egykor-csillagokra

átkokat szór, szemforgatóan égre
felnéz, - ne nézzen rá piszkos kezére!

Igaz meséből miért-vesztes sorsát
megértheti egy földig sújtott ország,

ha akarja. Nem e jelenért éltem:
piros tulipán szívem címerében.

Piros tulipán, piros csillagének..
Csak a piros szív hallgassa mesémet!

Becsület-ország csak igaz mesében
nőhet, - és nem az embertelenségben,
nem hazugul, ferdítően, gyalázón..

Ugye, szív-mesém, piros tulipánom?

(2013)