Sipkesapkás Pista sok mindent talált már az erdőben: madártojást, őzlábgombát, málnát, botnak való faágat. Egyszer meg őt találta meg egy vaddisznó, de, szerencsére, a fára már nem követte az agyaras.

Most azonban Pista talált valamit, helyesebben valakit, akit még sohasem. Csinos leány ült mohás kövön, és valamin töprengett.

Ámult-bámult Pista. Egyből úgy megtetszett ez a leány, hogy kettőből se jobban. Bemutatkozott. A leány sem titkolta: ő meg Magasvári Klára, és Büszkéncsillagszántón lakik.

Pista leült a leány mellé. Sokáig beszélgettek. Végül Pista így szólt:
- Ahogy mondani szokták: alkonyodik, szürke szamár szomorkodik. Én is szomorkodom, ha a kisasszony nem engedi meg, hogy hazakísérjem Büszkéncsillagszántóra. Megengedi?

Megengedem, de addig nem, amíg ki nem derül a közmondás igaza: a türelem rózsát terem.

Ha Pista nem beszélgetett volna előzőleg olyan sokáig a leánnyal, akkor talán arra gondolt volna: szép leány, de az eszecskéje hibádzik. Így azonban tudta: csak kissé különc ez a leány. Felkiáltott:
- Maradjon itt a kisasszony! Segítek a türelemnek!

Jó darabig kellett futnia, de utána vadrózsabokrokra lelt. Összeállított egy csokrot, és sietett vissza a leányhoz. Átnyújtotta a csokrot:
- Türelmesen segítettem a türelemnek rózsát teremni!

A leány elmosolyodott. Pista hazakísérte Büszkéncsillagszántóra, ott lakott a leány. Hétablakos laka egy szikla tetejéről csodálta a csillagokat, és nem tudta eldönteni magáról: kicsi kastély-e ő, - vagy csak egy nagy ház?

Kérdezte Pista a leányt: mikor találkozhatnak újra? A leány nevetett:
- Ugyanakkor, ugyanott!

Ez követően gyorsan beszaladt a házba.

- Ugyanakkor, ugyanott, - de melyik napon? Talán holnap? - tűnődött Pista.

Pista minden nap felkereste az erdei helyet, két álló hétig, és mindig vitt magával egy szál rózsát, a kertjéből. A leány nem jött el. A rózsaszálak ott hervadtak el a mohos kövön.

Két hét után már csak a megszokás vitte a legényt az erdei kőig, de meglepetés érte. Ott volt a leány, mosolygott:
- A türelem végül, úgy látszik, nem csak rózsát, hanem legényt és leányt is termett!

Sokáig beszélgettek. A legény engedélyt kapott Klárikától, hogy hazakísérje. A Kutyakapaszkodós hegy szakadékának szélén csacsi álldogált, egymagában.

- Most kiderülhet a közmondás igaza: ha nincs ló, szamár is jó. Nézz utána, te legény! - kérte a leány.

Gondolta Pista: nem tilos szakadék szélén álldogálni se lónak, se szamárnak, ha a gazdája megengedi. Ám hol van a csacsi gazdája?

Elvezette a szakadék széléről a szamarat, kikötötte egy fához. Utána lenézett a mélybe. Hát ott egy ember feküdt, látszólag élettelenül!

A legény közölte a dolgot a leánnyal. Hozzátette: a szamár is jó volt, mivel nem ugrott gazdája után a szakadékba, viszont jelenlétével felhívta a figyelmet a balesetre. A ló, mivel nagyobb testű állat, talán jobban felhívta volna, - de ló nem volt ott.

Megkerülték a szakadékot. Pista megnézte a lezuhant embert, és örömmel közölte: él, mert lélegzik, és dobog a szíve, - csak nincs eszméleténél.

Faágakból ügyesen hordágyat készítettek. Rátették az embert, aki, ruházata és bőrtáskája után ítélve, szamarat bérelt turista lehetett. Elhatározták: Büszkéncsillagszántóra viszik. Ott van orvos, ő majd megmondja mi a teendő!

Az orvos meg is mondta: kéztörés, lábtörés, ördög tudja, hogy mi még!

Kórházba szállították Kecemuca Henriket, mert ez volt a neve, onnan meg hónapok múltán hazájába, Becseskukaföldre távozott, gyógyultan, hintón.

Kiderült: Magasvári Klára, nem szegény, de nem is gazdag. Tíz hold földje van, meg a nagy háza, - de a tíz hold, ha nem volna olyan termékeny, talán el se tudná tartani ezt a kicsit kastélyra hasonlítót. Sipkesapkás Pistának is tíz hold földje volt, kevésbé jó föld, viszont Pista háza szerényebb építménynek készült, mindössze két szobával, konyhával.

Pista átjárt Büszkéncsillagszántóra, udvarolgatott Klárikának. Egy holdas estén összeszedte bátorságát, és így szólt a leányhoz:
- Azon tűnődöm, hogy melyik a ránk illő közmondás."Ahol nincs, ott ne keress!" - tartja az egyik. A másik meg így vélekedik: "Aki keres, talál".

Elpirult Klárika, megjegyezte:
- "Aki mer, az nyer!"

Erre a legény mert, - és nyert! Kiderült: mindkettőjüknek tíz holdjuk van, de a csillaguk közös.

A lakodalom után Pista eladta a házát, Klárikához költözött.

- "Jótett helyébe jót várj!" - tartja a közmondás. No, sokszor csak tartja, és még néha az is jó, ha nem vastag hálátlanságot, rossz viszonzást kap a jótevő.

Klárika úgy vélte: jót tettek Kecemuca Henrikkel, de meg is kapták érte a sorstól a jutalmat, hiszen a balesetet szenvedettről való gondoskodás jobban összehozta őket. No és a bajba jutotton segíteniük egyébként is kötelességük volt.

Ezt a véleményt férje, Pista is osztotta.

Van úgy, hogy valaki nem gondol a türelemre, jótettét elfelejti, - de utóbbit az Idő mégis észben tartja. Igaz, gyakran az Idő a legfeledékenyebb.

Mi történt Kecemuca Henrikkel Becseskukaföldön?

Pistáék olykor-olykor gondoltak rá, de sok teendőjük, gondjuk miatt nem túl gyakran. Három gyermekük született, két fiú és egy leány: Pista, Jancsi, Klári. Mindhárom gyermek előbb nőtt, mint a gomba, végül annyira felnőtt, hogy a fiúk csinos legények lettek, a leány pedig eladó sorba került szépséges, gyönyörű hajú hajadon.

Nagyot nézett Pista is, Klárika is, amikor egyszerre három csacsi állt meg a portájuk előtt. Két csacsin leányok ültek, a harmadikon jóképű legény.

Leugrott a legény a szamárról, bemutatkozott:
- Kecemuca Karcsi vagyok, Becseskukaföldről. Testvéreim, az idősebb leány: Kecemuca Klárika, a fiatalabbik pedig Kecemuca Pannika. Látom, hogy csodálkoznak most, de talán emlékeznek még édesapánkra, Henrikre, akinek valamikor megmentették az életét. Nagy bánatunkra meghalt már, de halálos ágyán lelkünkre kötötte: keressük fel megmentőit, és adjuk át ezt a levelet.

Mi volt abban a levélben?

Ha elkésetten is, - köszönet. No és egy végrendelkezés, hogy ezer hold földet hagy megmentőire Becseskukaföldön.

Összenézett Pista és Klárika, majd szinte egyszerre mondták:
- Nem fogadhatjuk el, csak a köszönetet, a földet nem! Amit tettünk, az kötelességünk volt, és nem akarunk titeket megrövidíteni.

- Szó sincsen megrövidítésről, - vagy, ha igen, azt könnyen kibírjuk! - nevetett Kecemuca Karcsi. Apánk mindegyikünkre külön-külön ezer hold földet hagyott!

Felgyorsultak az események. Néhány hónapi barátkozás, udvarlás után Kecemuca Karcsi beleszeretett Sipkesapkás Klárikába. A leány meg Karcsiba, így lakodalom lett a vége, - azaz, pontosabban, a kezdete boldogságuknak.

No, ez még nem a világ csodája, ám egy múlva Sipkesapkás Pista Kecemucás Klárikát vette el feleségül, két év múlva pedig Sipkesapkás Jancsi Kecemucás Pannikát.

Hát, három Klárika, - az nem kevés!

Különösen, hogy mindhárom családban is született Klárika nevű leányzó, pólyás babaként, és egyik baba sem maradt sokáig a pólyában!

Hány Klárikát is becézgettek, szeretgettek végül, de korántsem utoljára, mert az élet ment tovább?

No, ezt ti számoljátok ki!

Ha nehezen megy, akkor használjátok a legősibb számítási segédeszközt, az ujjaitok!

(2013)