Igen, a hinta-palinta akár filozófiai töprengésekre is késztethet, hiszen egész életünk ilyen , kicsiben és nagyban is, az egyén életében is, a társadalmak életében is :
/ ..vajon most éppen hol tart a hintánk ? /
..fel, le, fel, le..amikor fent vagyunk, nem igazán érezhetjük a magasság örömét, hiszen tudjuk, mert törvényszerű : a zuhanás, a mélység következik..bár kellemes izgalom ez is, de a vágy, hogy kitörjünk a monoton ismétlésekből : a repülés utáni vágy az emberiséggel egyidős.
Ezt a vágyamat szerettem volna aprócska versemben közvetíteni.
..a ritmus, a dobszó is erről az ősi vágyról szól, talán az extázisban való repülésről ?!
Megtisztelő hogy olvastad !
köszönöm kedves Miklós ! :)

A hintázás érdekes dolog, és ez a jól lendülő vers, a gyermekkori élményen túl, sok mindent felvillant.

Én is hintáztam olykor gyermekkorban, de hamar meguntam a monoton ide-oda játékot, ami csak részleteket mutat a tájból, igaz, először új szemszögből teszi ezt.

A hintázás kipróbálása, a fizikai élmény azonban (mint más ilyen élmény is) észrevétlenül segített szemléletesebbé tenni sok mindent, még a történelem hintáit is..