Árpádnál két bájos kopó:
szeretetet bőven kapó,
s kapják mit kér éhes bendő, -
náluk nyuszi hús kelendő!

Kijár nékik fegyelmezés
(szeretet abban sem kevés!),
mikor kicsit csintalanok
(náluk rosszalkodást, nagyot,
nem találhatsz, hát, meglehet,
azért, mivel nem emberek).

FÁNI, PÁNI.. kedves kopók,
s időt hiába nem lopók!
Létük, Árpád, tollad kéri..
Kutyánál, melyről írt Déry,
sorsuk inkább adhat kedvet
történetnek, happy end-nek.
(Bár e világ nem sok jót ad,
s mind vadabbul ugatósabb!)

Másik kutya, másnál: ZORA.
Hát.. túl fura a modora.
A fiamat úgy imádja!
Ámde kezdett ugatásba
amikor én megjelentem,
kerítésnél. Nos, hát ebben
mi vezette? A szolgálat,
hogy őrizzen kertet, házat?
Ilyet okos ember lenyel.
(Ám miért kivételezel,
kutyus, fiammal? Mint nyert meg
tőled ennyi rokonszenvet?)

Nevezetes kutya: KANGA.
Színész! Nem néz jobbra, balra,
csak a Kézre, melyben étek,
azzal köt csak egyezséget.
Hallottam, hogy nem egy filmben
szerepelt már, s nagy volt! Nincsen
efelől kétségem. Láttam
játékát erdős világban.
Ó, Kanga! Leszel-e végre
a Nemzet Kutyaszínésze?
Jól ugatsz, de ugass jobban,
s fentnek sokkal hangosabban!

Nem hagyhatom ki a BETTYT,
kitől kedves kérést nyert itt,
erdőben egy rímfaragó:
- Dobd a labdát! Ide! Hahó!
Mit állsz csak ott? Ez nem való!
(Hahó! helyett hangzott: Vaó!, -
de ez elhanyagolható.)

Gazdija Bettyre áldoz:
autón megy a kutyus fákhoz,
s étrendjét - vannak, kik kétlik? -
eme ebbel megbeszélik,
s csak az kap táljához utat,
mire - Valú! - reáugat.

Nos, búcsúzom Tőled, Árpád.
Tudom, szebb időbe látsz át,
s azt is sejted: ha még élek,
erdős útra reálépek.
Most, míg annyi út helytelen, -
ez az egy nem! Felismerem..

.. és addig is: üdvözletem!

(2013)