csillagokat bámulom az ég felé fordulva,
kisírt szemmel emlékszem a régmúltra.
átgondolom, mi történt, elhagyott a lelkem,
szilánkokon lépkedtünk az elejétől kezdve.
hazudok magamnak, mikor azt mondom, hogy jól vagyok,
elszállnak az emlékek, elvesznek a gondolatok.
nem mondom, hogy a te hibád, hiszen én is vétettem,
de még mindig szeretlek, rólad szól minden emlékem.
még mindig nézek felfelé, bámulom az eget,
behunyom a szemem, elered az eső,
sír a világ, mert elhagyta a nagy ő.
nem mozdulok... transzban a testem,
azon gondolkozok, minek álljak fel? hiszen már sokszor elestem,
csak nézek ki a fejemből, gondolkozok a semmin,
még mindig kötődök hozzád, de elmentél... ennyi