Szabólegény cicája volt Háromfoltoska. Fehérbundájú lett volna, ha nincs hátán nyeregalakú, hasán zsemlealakú, két szeme körül pedig álarcszerű fekete folt.
Gazdája, Tűbele János, no, szabónak csak-csak, de légyvadásznak, mint az egyik csintalan nadrágcsináltató némi gúnnyal megjegyezte, kitűnő volt.Igaz, még nem ütött agyon hét legyet egycsapásra, mint a híres mese hőse, de azért hatot egyszer már igen.
Háromfoltoska minden nap csésze tejet, meg egy zsemlét kapott Tűbele Jánostól.E járandósága ellenére úgy döntött: egyhónapos nyaralásra megy az erdőbe.Ott, úgy vélte, több és jobb ízű lehet az egér.
Gazdájának egyik szeme sírt, mert igen szerette a cicát, másik szeme nevetett, mert arra gondolt: egy hónapig csésze tejjel és egy zsemlével megtoldhatja saját reggelijét.Ám a cica lelkére kötötte vastag szabócérnával:
- Ne hagyd, hogy az erdőben kibabráljon veled más állat, Háromfoltoska! Elvégre nem akármilyen macska vagy te, hanem olyan, akinek gazdája, az olló és tű mellett, a légycsapót is mesterien kezeli!
Beköltözött Háromfoltoska az erdőbe, ott is egy tágas odúba, amelyben éppen nem volt bagoly vagy más csőrös kinézegető.Másnap pedig nekilátott avarzörgetésnek, egérkeresgélésnek.Egyszercsak elébe állott valami veresség. Róka volt, hegyesorrú és igen öntelt:
- Ki vagy, te foltos állat?! Akárki vagy, folt ide, folt oda, éhes vagyok - megeszlek!
- Nem ajánlom! - fújta ki harciasan a szavakat a cica. Először is: úgy kicifrázom a képed, hogy tulajdon feleséged sem ismer rád, másodszor: felfutok a fára, harmadszor: hívom gazdám, a Nagy Vadászt, az pedig téged egyből levadász!
Azt nem tette hozzá Háromfoltoska, hogy gazdája csak légyvadász.Nem kell mindent a veresbundások orrára kötni.
Megijedt a róka, elfutott.A cica pedig tovább kergette az egereket.Addig kergette, amíg meg nem jelent egy piszkos, szürke domb.Farkas volt.Az ordas rögvest fenyegetéssel kezdte:
- No, te feketefoltosan fehér, akárki vagy, előléptetlek ebédemmé!
- Nem ajánlom! - sziszegte fogai között a cica. Először is: kikarmolom szemeid, kicsipkézem füleid, nem ismernek majd rád a szüleid! Másodszor: felfutok a fára. Harmadszor: hívom gazdám, a Nagy Vadászt, az meg téged egyből levadász!
Megijedt a farkas, mert a vadász emlegetése számára olyan volt, mint rosszembernek az ördög falrafestése.Gondolta: jobb lesz odébbállni, amíg megállhat a négy lábán.Igy is tett.
Háromfoltoska ide nézett, oda nézett, ide ugrott, oda ugrott: egerészett.Ám abba kellett hagynia.Kisebbfajta barna hegy cammogott elő.Medve.Előbb csak cammogott, azután brummogott, végül így brammogott:
- Honnét jöttél, kisfülű foltosnyúl? Akárhonnan jöttél, jókor érkeztél. Éhes vagyok, bendőmbe teszlek!
- Nem ajánlom uraságodnak! - figyelmeztette Háromfoltoska. Előszörre orrába karmolok,
másodszorra felfutok a fára, harmadszorra hívom gazdám, a Nagy Vadászt, az meg
uraságod egyből levadássza! Mentse a bundáját, amíg megteheti!
A medve, úgy látszik, nagyon éhes volt, így hát Háromfoltoska a másodszoron kezdte: felkapaszkodott a fatörzsre.A medve utánaeredt, mutogatta, hogy ő is tud fára mászni.Igen, de a cica jobban értett a kapaszkodás mesterségéhez, közben kicsit hegyesebbre karmolta át a medve tömpe orrát.Bőgött, bömbölt a nagybundás, mert minden medve kényes az orrára.A cica a fatörzsről az ágakra tette át székhelyét.A medve utánamászott.Ez utóbbi nem tetszett a faágnak, mondta is méltatlankodón: reccs! A cica még feljebb ugrott, tehette, de a medve a fatetőn nem akkora ugróbajnok, mint a bundás nyávogómester.Az ág bosszankodott, recsegett, végül pedig a medvével együtt lezuhant.Háromfoltoska pedig buzgón nyávogta a fatetőn:
- Gyere gazdám, te nagy vadász! Itt egy levadászható medve!
Megijedt a medve, gyorsan hazavánszorgott barlangjába fájós fenekét borogatni.
Háromfoltoskát ettől fogva senki sem zavarta meg erdei egerészésében.Amikor nyaralásából visszatért, egészségesen, mint a makk /bár egyetlen szem makkot sem evett, csak egereket/, gazdájának, Tűbele Jánosnak egyik szeme sírt, másik nevetett.Újra otthon volt szeretett cicája, de az ő reggelije soványabb lett csésze tejjel és egy zsemlével.Ez a járandóság most már ismét a cicát illette.