A Köztársaság tér sarkán a sakkozókat bámulta.
Nem szólt, csak együgy? mosolyával szemlélte a világot.
Hajnalban, mikor a rigók éneke keltette a nyári Napot, már a téren sétált. Élvezte a fák reggeli,h?vös tiszta leheletét.
Így született a Ferkó, mondták. Bolond, de a légynek sem árt. Komolyabban senki sem ismerte. A Ferkó nevet is ?k akasztották rá. Bolond Ferkó. ?t küldték el az öreg sakkozók a közértbe egy-egy sörért. Vidáman szaladt és boldog volt, hogy hasznára lehet valakinek.
Az öregek tavasztól ?szig sakkoztak a tér sarkán és kibeszélték a Nap mozi el?tt stricijeikkel egyezked? lányokat.
Ferkót ezek az id?nként verekedéssé, vagy inkább veréssé fokozódó jelenetek különösen érdekelték.
Volt a lányok között egy okos arcú sz?ke formás teremtés, aki nem illett bele a társaságba. Néha közéjük sétált, Ferkónak hozott csokit, vagy szendvicset a mozi büféjéb?l.
Senki nem tudta milyen kapcsolat van köztük. Csodálkoztak, de néhányan úgy magyarázták, Ferkónak talán több van a gatyájában, mint a fejében. Ezen jót röhögtek, aztán folytatták a játékot.
Kora ?sz volt. A sakkozók lesöpörték az asztalról bábuikat, mikor magjelent a lány. Ferkó boldogan felnyerített. Csokit hozott és szendvicset. Épp megsimogatta a bolond arcát, mikor a tér sarkánál ordítva felt?nt egy óriási alak. Lépései nyomán furcsán, mint beteg tücsök neszezett rajta a sok arany. Még oda sem ért a lányhoz, már lendítette hatalmas öklét. A lány tanácstalan arccal várta a bekövetkez? csapást. Azonnal, mint egy csontváznélküli bábu, lehetetlen pózban zuhant a földre. Fél arca besüppedt és orrán, száján, fülén csordogált a vér.
A bolond eddig meg sem mozdult, mintha filmet nézett volna csak állt. A strici az eszméletlen lány fölé hajolt és leköpte. Ebben a pillanatban Ferkó, mintha csak arra várt volna, hogy ellenfele kisebb legyen, a lány fölé hajoló emberre ugrott ordítva. Talán tudta a bolond eszével, csak egy esélye van. A strici annyira meglep?dött, hogy tanácstalanul felegyenesedett, de nem tett semmit. Bizarr kép volt ez. A hatalmas ember, rajta mint egy pióca az ordító bolonddal. A nagydarab ember egyszer csak az oldalára d?lt, nyakából valószín?tlen er?vel, ritmikusan spriccelt a vér.
Mire a ment?k kiértek, már rég elvérzett. A bolond fogával tépte szét a hatalmas ember nyaki üt?erét.
Az öregek dermedten, kevés szóval bizonygatták, hogy milyen szelíd gyerek is a Ferkó. Nem értették mi történhetett, mit?l vadult meg a szelíd fiú.
Az egyik rend?r mondta el, hogy a lány,Ferkó n?vére. Anyjuk meghalt, apjuk börtönben.
Ketten maradtak. Csak ketten maradtak.