Bordadongák között még lüktetésed érzem,
vérrel telik a véredényem. Nem az enyém az érdem.
Mészfalu erekben besz?kült b?ntudat
egy vak heged?ssel búcsúdalt huzat?

Tyúkmelledben harmonikasíp zihál,
tüd?térfogatod galambbegynyi oxigént redukál.
Gyenge a sóhajod? Sebaj! Csak fuvallatnyi szell?
viharvert egeden. Félénk, torzó bárányfelh??

Ne számold újra, rövidre fogott kalandtúra a földi léted,
szexepiled lesz, ha a feln?ttkort majd megéred.
Úgy szeretted a dohánybokrok virágzását!
kinyílt kertekben illatos fehér-halál lándzsák?

"Valaha volt tüd?m is, rózsaszín. Csak üszkös
ma. Még fekete varjakként körém gy?ltök?"
Kátrányba mártva vár az él?szövet.
Nem hátrány, ha zsebedben hordod az Élet-követ...

Mar mély métely, májad zsugorban, dagadni látszol
szemed fehérje sárgában búsul, el?re gyászol
"Életem az italom"felírva már a szemfed?dre...
Unottan köpsz véreset a frissen mosott csempek?re

Eltékozolt évek, szerelmek, olcsó szeret?k
bármerre jártok korai-vének, miattatok nyílnak új temet?k
Csontheged?k, árnyéktáncosok, félig holt lények
Utolsó szerengeti-lakók, sírva elmúló bölények...

Rátok ismernek mindenütt, mocsokban sz?rnöveszt?k
a modern kor romlott gyermekei, a megjövendölt...
Hideget-meleget t?r? gnómok,
Piszkoskez?-lábú szúrós-szagú mai gótok,

sugárfert?zött túlél?k, immúnis járvány-cselédek
Elfordulnak t?letek a védett ?proletárok?
a madarak is csendben, gubbasztva ülnek,úgy félnek.
Ma már én sem remélek többet, a jöv?t?l hányok...