Dínomdánom Teofil, a Dínomdánom Világcirkusz igazgatója, cseppet sem csodálkozott, hogy egy macska kér állást tőle.Kért már ilyet tőle krákogó krokodilus, aligbátor alligátor, borz, borzas eb, bőgőmajom, sőt még lajhár is.A cica felé bökött az ujjával:
- Mit tudsz?!
- Egeret fogni! - válaszolta magabiztosan a szép kékesszőrű cica, Bársonytalpú Barnabás.
- Egeret?! Azt minden cica tud! - nevetett Teofil.
- Node, nem úgy, mint én! - önérzeteskedett a cica.Én vagyok az Eleven Egérfogók Főmestere!Egyszerre három egeret kapok el, ha annyi fut előttem.Egyet-egyet a két elülső praclimmal, harmadikat hátulsó lábaimmal, mint valami csipesszel�
Erre már felfigyelt Teofil, nagyonis.Egyet tapsolt, besietett hajadonleánya, Klárika.Kettőt tapsolt, odaugrott hozzá legényfia, Károly.A felizgatott cirkuszigazgató egyiknek sem adott narancsot, hanem csak katonás parancsot:
- Klári, siess a faluba, kérj egereket, tedd ebbe a bádogdobozba, hozd ide! Karcsi, te ugyanezt csináld, de ezzel a másik bádogdobozzal!
Szépséges leány volt Klárika, daliás legény Karcsi.Klári ment a fiús házakhoz.Kért egereket, kapott is a ketreces egérfogókból, - de ilyen gyönyörű leány kedvéért mit meg nem tesz egyik-másik legény? Ők is beálltak macskájuk mellé egeret fogni Klárikának.
Karcsi a lányos házakhoz kopogtatott be, hasonló sikerrel, de neki sajátkezűleg kellett kivenni az egérfogóból a kis farkincásakat.Hiába, egyes lányok kicsit félnek az egerektől, - mások meg nagyon!
Hamarosan ott volt a két testvér apjuk előtt.A bádogdobozba tett egereken kívül mindkettővel kézikocsi is volt.Klárika ugyanis annyi mindent: csokoládébonbont, cukorsüveget, illatos üveget, mézessüteményt, könyvet, no és számtalan virágcsokrot kapott ajándékba a legényektől.Karcsi sem vihette a hóna alatt azt a sok kolbászt, hurkát, disznósajtot, szalonnát, fonott kalácsot és más gyönyörűséget, amit a neki kedveskedő lányoktól kapott.Teofil igazgatói szeme azonban csak a zirgő-zörgő bádogdobozokra szegeződött.Ha igaz, amit ez a cica állít, abból lesz új világszám itt!
Igaz volt.Háromszor is megismételték az egerek elengedését és Bársonytalpú Barnabás mindig el tudott fogni egyszerre hármat.Teofil ujjongott:
- Zseniális! Fenomenális! Piramidális!
Még aznap sonkát ebédelt a cica az igazgatóné, Dínomdánom Teofilné, egyébként erőművész főasszony, saját kezéből.Meg libamájat. Meg különleges kolbászt, amely után minden ínyenc kutat: hol mász?
Hanem hát mégiscsak azért cirkuszigazgató valaki, hogy gondolkozzon, amíg a lovak körbejárnak a porondon.Gondolkozott is Teofil és felkiáltott:
- Hívjátok ide báró Ráró Sándort és Bársonytalpú Barnabást!
Báró Ráró Sándor igazi született báró volt, valamikor kastéllyal.Azidőtájt szerény ember.Később viszont, miután kastélyát és minden megingatható ingóságát elveszítette a kártyán, kissé fennhordta az orrát.Mire volt oly büszke szegényen, mikor gazdagon oly serényen szerény? Nos, állatidomári tudományára, amit maga szerzett magának.Jónéhány év óta ő idomította a Dínomdánom Világcirkusz állatait és - világsikerrel.Most is nagy tisztelettel kérlelte őt Teofil:
- Sándorkám, bárókám, öt okos egérre volna szükség! Olyanokra akiket ruhába lehet öltöztetni.Olyanokra, akik nem ijednek halálra a mi Bársonytalpú Barnabásunk bájos cicapraclijai alatt, mert tudják: okos egér úgy élhet nálunk, mint Marci Hevesen, de a butát elviszi az ördög - vagy a macska.No, szóval öt ilyen egér: Inci, Finci, Cinci, Minci, Pinci!
Báró Ráró Sándor mit se szólt, csak rábólintott. Bársonytalpú Barnabás is rányávogott a dologra.Igy hát hamarosan öt okos egeret foghatott el: minden praclijával egyet, az ötödiket pedig a szájával, de nagyon óvatosan, nehogy megsérüljön fogaitól a kényes kisegér farkincája.A közönség tapsolt, éljenzett.Mindenki nagyon elégedett volt, azaz - majdnem mindenki.Bégetőbirkahajtó Árpád, a skót juhászkutya, aki tudott énekelni, számolni, telefonálni, kötélen táncolni és ugatóverset költeni, viszont nem.Attól félt: az ő világszámánál hamarosan nagyobb világszám lesz Barnabásé.Máskülönben kedves kutyus volt Árpád és nem is volt annyira skót, inkább csak takarékos, - de hát az az átkozott művészi hiúság!
Bégetőbirkahajtó Árpád tekintete a cirkuszplakátra esett. Hűha! Bársonytalpú Barnabás neve valamicskével nagyobb betűkkel áll rajta, mint az övé! Sörény Leó, sáros ló, ez bizony cseppet sem jó!
Aznap este a felizgatott skót juhászkutya elkeseredésében megzavarta Bársonytalpú Barnabás egeres világszámát.A kutyaugatástól megrémült egerek - Inci, Finci, Cinci, Minci, Pinci - lemenekültek a porondról és bemenekültek az egyik néző, az igen csinos Szalagos Évike szoknyája alá.Ott megkapaszkodtak a leány harisnyáján és függtek rajta, mint a fülönfüggő, de azért lábonfüggő volt mindegyikük.Évike korántsem ijedt meg annyira az egerektől, mint hasonló esetben más leány tette volna, de azért - merő illendőségből - sikított kettőt-hármat.Mikor látta, hogy a jóképű Dínomdánom Karcsi siet segítségére, hirtelen ötlettel behúnyta szemeit és félájultan a legény karjaiba hullott.A leányért aggódó Karcsi kivitte őt a sátorból.Teofil követte őket, de ő inkább - igazgatói kötelességéhez híven - az idomított egerekért aggódott.Szerencsére Évikének nem lett semmi baja, sőt hamarosan Dínomdánom Karcsi karjaiban, annak feleségeként, boldogságát is megtalálta.Az egerek is épen kerültek elő, kárpótlásul ementáli sajtot kaptak.Sőt! A bemutatott világszám sem sérült: a közönség azt hitte, hogy Évike ájulása is a szám része /pedig az csak a legényfogás része volt!/, ezért eszeveszetten tapsolt, éljenzett.
Teofil is gondolt egyet, amig a lovak zeneszóra körbejártak a porondon: jobb a békesség! Fogja csak meg Barnabás az öt egeret, de utána jöjjön Bégetőbirkahajtó Átrpád ugatósan, zavarja el az egereket.Azok meg hadd keressenek menedéket Dínomdánom Károlyné, született Szalagos Éva szoknyája alatt!
A Teofil által beharangozott békesség el is jött: a cica és a kutyus nevét egyforma nagybetűkkel nyomtatták az előadást hirdető falragaszra, az asszonnyá lett leány megkedvelte a csinosan felöltöztetett öt egérkét, no meg férje kedvéért is ráállt a dologra, aki egyébként artista volt a családi cirkuszvállalkozásban.
Tudom, hogy annyiféle cirkuszt láthattok a kis- és nagyvilágban, de azért, ha a Dínomdánom Világcirkusz felétek jár, okvetlenül nézzétek meg előadását!