Fiatalember ballagott az úton, vállán tarisznyával.Úgy lógatta az orrát, mintha éppen néhány perce rabolta volna ki hét vizipisztolyos viziördög vagy más hasonló szerencsétlenséget akasztott volna nyakába a balsors.
A sasszemű varázsló már messziről látta, hogy ennek az embernek nagy búja-baja lehet.Kiváncsiságában macskává változtatta magát.Pompás öltözetű, délceg kandúrrá. Előhipphoppolt egy négy lovas hintót is, kocsissal a bakon - no, ez a kocsis, mielőtt emberformájú lett volna, még a varázsló cicájaként nyalogatta a tejfölt az útiköcsögből.A hintóval odahajtatott a cicavarázsló a lógó orrú mellé és bemutatkozott:
- Gróf dorombolóföldi Feketecsizmás Nagybajuszos Mátyás vagyok. Merre tart az úr? Tart-e még, amit a tarisznyában tart?
- Magam sem tudom hova, merre� - válaszolta szomorúan a fiatalember.Talán az akolba, talán a pokolba�A nevem: Kerékkövető János. Hej, cudar élet, oda a házam, oda feleségem, pedig milyen felségesen főz az a feleség! Meg süt is! Most megyek világgá�talán valahol jóllakhatok túrógombóccal!
A cicaalakot öltött kiváncsi varázsló e szavakra még kiváncsibb lett:
- Mi történt a feleségével, orrlógató uram?! A túrógombóc jó a bánat ellen?! Ezt eddig nem is gyanítottam!
Az emberből nehezen jött a további szó, de a varázsló hintójába invitálta, megvendégelte fokhagymás kolbásszal és kerek cipóval, - és lassan-lassan kihúzta belőle az igazságot.Ez az ember arra kérte otthon feleségét, hogy főzzön neki túrógombócot, de az az elvetemült nagykontyos feleség e kérésnek csak felét teljesítette: gombócot főzött, de szilvásat! Ezen ő, a férj, nem nevetett, a gombócból nem is evett, szoknyás feleségével összeveszett, nem félig, egészen, túrógombóctalanságában kabátját begombolta, kalapját fejére tette - és nekivágott a világnak.
A varázsló macska alakjában is jót nevetett a dolgon, - de csak magában.Ezer kolomp, hol a bolond? Piti-pata, száz ló, rúgós, - megér csacska csetepatét gombóc, akármilyen túrós?! Arra gondolt: helyre kell billenteni e férjecske eszét, amíg nem késő.Ha kell, akár némi varázslat segítségével�
Hamarosan megállt a hintó, mert meg kellett állnia.Az út porában medve bőgött, bömbölt, könnyezett, kesergett fülkínzóan.Kiszálltak a hintóból, kérdezgették a bundást: mi lelte?
Kiderült: összeveszett feleségével, a kedves és hűséges medveanyóval, mert az málnás lepénnyel várta őt mézes lepény helyett! Ő ugyan mindkettőt szereti, de a mézeset jobban�
Most ezért bőg bele a világba�
- Jobban tennéd, ha hazamennél kibékíteni feleséged! A lepény nem túrógombóc�Szamárságon vesztetek össze! - korholta a medvét János.
A medve erre brummogott, brümmögött, tünődött, eleinte nem akart hazamenni, de amikor hárman egyesült erővel letólták az útról mégiscsak elindult barlangja felé.
Megettek a kerekek egy-két kilométert, lehet, többet is.Nyulacska makogott-búslakodott előttük az úton.Megálltak a hintóval, nem akartak keréklaposított nyuszit csinálni.Kérdezgették tőle: mi a baj, s nagyobb-e az, mint tavaly? Kiderült, hogy be miért borult.A nyuszi felesége ebédre káposztát tett férjeura elé, a megrendelt sárgarépa helyett.
Emiatt a férj összeveszett szépfülű-szépszemű feleségével, ezért bánkódik most az út közepén.
- A káposztát talán nem szereted?! - csodálkozott János.A válasz felfedte, hogy szereti a nyuszi, nagyonis, de ha egy nyúlférj sárgarépát rendel, répa sárguljon az asztalon!
- Lógófülű szamárság ez! - méltatlankodott János. A káposzta nem túrógombóc�Ilyen csipcsup dolgon összeveszni! Nem szégyelled magad?! Fuss haza, békítsd meg a feleséged!
- Ne késlekedj: amott jön egy oktondi rókafeleség, annál meg nyulat rendelt a férj ebédre�
Megijedt a nyúl, úgy elfutott haza, feleségbékítésre, mint a nyúl, sőt még annál is jobban.
Továbbhintózott János a cicaelőkelőségnek tűnő varázslóval.Egyszercsak látják: szoknyás ördög ül az út közepén és szívet-agyat megrázóan visít, de úgy, hogy minden madarat elijeszt a környékről.Megállították a hintót, leszálltak róla és tudakolták a patás asszonyság kesergő fülrémítgetéseinek okát.Kissé csendesedett az ördögasszony és elhüppögte mit parancsolt neki keménybőrű, hatalmasszarvú férje: hozzon neki a pokolba, a legnagyobb üstbe, egy makacs, semmiségért mérgeskedő férfiembert, aki életepárjával képes összeveszni azon, ha túrógombóc helyett szilvásgombócot talál a tányérján.Hol talál ő ilyen nagyranőtt fülű, csodaszamár embert?!
Megvakarta János a saját fejét, tünődött kicsikét, de azután magabiztosan válaszolt:
- Ilyen embert, biztosítom, az egész földtekén sem talán, szépséges szarvú jóasszony! Magam egyszer ismertem egy ilyet, de annak már megjött az esze! Menjen haza a pokolba és mondja csábos mosollyal férjecskéje szemébe a földi közmondást: �AHOL NINCS, OTT NE KERESS!�
Feltápászkodott az ördögasszony, köpött egy kénkövesen cifrát, majd pedig elsétafikált a pokol felé.János pedig így szólt a cicagrófhoz, dorombolóföldi Feketecsizmás Nagybajuszos
Mátyáshoz:
- Azt javasolom, gróf uram, hogy ne cicázzunk tovább az idővel! Jöjjön velem haza, legyen a vendégem fínom szilvásgombócra.Bár nem tudom, hogy a cicák szeretik-e az ilyesfélét�
Abban a pillanatban a varázsló visszaváltozott emberré és a meghökkent, leesett állú, nagyranyílt szemű Jánosra nevetett:
- Ne féljen, Kerékkövető János úr! Szeretem a szilvásgombócot is, nem csak a túrógombócot.A kocsisom meg, látja, e pillanatban visszaváltozott cicává.Gondolom, neki is akad valami az úr kamrájában: vagy egér vagy szalonna.
Megfordult a hintó, mentek visszafelé, de később János is megfordult-megperdült az ebédlőasztalnál, amikor vendégével hazaérkezett.A szilvásgombócok mellett ugyanis, külön tálon, remek túrógombócok büszkélkedtek, gömbösködtek. Kapott is ám puszikat János felesége! Férjecskéje megtanulta már, hogy a családi béke még a családi asztal hívogató túrógombócainál is fontosabb�