Kint nedves ágak felett varjú károg.
Bent tényleg nem sejted, hogy mi a kár-ok,
míg képernyőn erőltetett mulatság,
s képernyőn túl csüggedt, becsapott ország?

Minap is egy lantos, - bájos butuska
de megmaradt, pedig nem mai fruska! -
ámultam, hogy mi mindent összehordott.
Kettős igazság csacskasága gondot

nem okozott neki, csak írta, egyre:
létezik az! Nos, hát érdek-szerelme
vezette, - vagy inkább egy tollas nyájhoz
tartozik, s csőrbe tettet papagájoz?

Nem kutatom. Higgye, hogy így, vagy úgy van.
Miattuk is mások, mennyien, búban!
S kik önérdekkel markolni akarnak
csupán, hazára oly könnyedén ..

Kettős igazság? Macska is nevetne
ezen (de inkább májat kérne kedve).
A GRÓFI SZÉRŰN (e lantos nem látja?)
mi volt pórnép, s mi grófok igazsága?

Nem véletlen említem ezt a verset
Adytól, mivel lég szikrákkal telt meg
újra, s akik munkát, kenyeret kérnek,
mit kapnak? Gúnyt és embertelenséget!

E lantos hölgyre most már csak legyintek,
akkor is, ha, fentről, Csillagom int meg:
- Légy türelmesebb! (Igaza van, de fáradt
vagyok, vinnem kell elképzelt Hazámat.)

E széljegyzettel ott vagyok a szélen,
szélsőség nélkül, de mégis egészen
szakadéknál. Varjúhad felszáll, károg.
(Hány károgónak is haszna a kár-ok!)

Szakadékok, múlt századok.. Az ország
feledékeny! Pokoltáncos bolondját
hányszor járta, majd megjárta e népség..
A múltban hány ma is kiáltó tűz ég!

Az, aki lát, valótól visszaretten:
mily nagy hiány maradt meg a fejekben,
s erekben vér mily könnyen téves útra
terelhető (Isten feltartott ujja

ha tiltaná, az is keveset érne)!
Lent könnycsepp hull elvesztett messzeségre,
de kél a tánc, hit-gőgösen hitetlen,
s nevet az Ördög: - Hol vagy, híres Isten?

(2013)