Bikficcicmic nem vadmacska volt, mégis az erdőben élt.Ilyen otthontalan cicákra szokták mondani: �elvadult házimacska�, gyakran igazságtalanul.Miként került szegény Bikficcicmic az erdőbe? Nos, ez külön történet, erről majd máskor.Most elégedjetek meg azzal, hogy e furamura cicamica, akinek pofikáján kétoldalt fehér volt a szőr, de ezzel szemben testének többi részén fekete, elhagyott kunyhóra lelt a rengetegben.Beköltözött, fedél került feje fölé.No, ez már szerencse a nagy szerencsehiányban!
Egy napon kutya szimatolt a kunyhó körül.Megijedt a cicus, de erre nem volt oka.Jámbor kutyus volt a kis �földszintes�: tacskó.Gazdája megunta, az autóból kidobta, otthagyta az erdőben.Mondogatta is a kutyus keserűen: �Az én gazdám elhagyott, akár azt a kalapot! Bánatosan vaúzok: most haza mint utazok?!"�Gazdája ugyanis egyszer elhagyta a kalapját, igaz, azt nem szándékosan, hanem borosan négykézlábas állapotban.
Bikficcicmic és a tacskó, kutyanevén Bandi, először bizalmatlanul méregették egymást, de azután barátságot kötöttek, korántsem �kutya-macska félét�.Jó a kutyus, nemcsak a háznál, de a kunyhónál is.Éldegéltek, ebéd után nézdegéltek.Ha volt mit, ettek is.
A borús napok egyikén váratlan, meghökkentő, napfényes-kedvű látogatójuk akadt: majmocska.Ráadásul ruhában! Zöld volt a nadrágja, veres a kabátja, sárga a sapkája, vitatható a divatízlése. Kidüllesztett mellel, büszkén közölte: ő a Nagy Mukk, ez mindent elárul, még annak is, aki a piacon petrezselymet, meg hagymát árul.
Azt hiszitek, hogy Nagy Mukk neve azért volt Mukk, mert egy mukkot sem szólt?! Tévedtek!
Be nem állt a majmocska szája, folyton-folyvást cirkuszi sikereiről beszél, azokkal dicsekedett.
Szavaiból világos lett az is, hogy Nagy Mukk önkényesen, a cirkuszigazgató tudta nélkül, szabadságot vett ki magának, azaz elinalt a hatalmas sátorból egy kis erdei kalandra.Most ő is beköltözött a kunyhóba, amint mondta: �nyaralóvendégnek�.Hátizsákja tele volt fínomságokkal, a cicát és a kutyust jószívvel kínálgatta, percig sem sikertelenül.
Esőcseppes napon jobb a kunyhóban ücsörögni, mint a kunyhó előtt.Beszélgetéssel ütötték agyon az időt: a cica és a kutya elmesélte mint ütött rájuk a balszerencsés idő, a sors.A majmocska azonban vígasztalta őket:
- Nem kell a múlton keseregnetek! Betanítok nektek néhány cirkuszszámot, ezeket Jancsitól lestem el, a lófogú, de barátságos állatidomártól.Ha maholnap összedől a kunyhó, elmegyünk a cirkuszhoz.Az igazgató a kebelbarátom, majd szólok az érdeketekben, meglátjátok, befogad benneteket!
Tanulékony volt a cica is, a kutyus is és az a kunyhóra végzetes maholnap, sajnos, hamar eljött.Fejenagy, a medve, ugyanis szintén kunyhólakó akart lenni, úgy látszik, megunta barlangját.A kunyhó recsegőn-ropogón tiltakozott a nagytestű állat bemenetele ellen, de Fejenagy mégis bement.Ám amint bement, kívül találta magát.Összedőlt a kunyhó.A bundás nagy dörmögések közepette szidalmazta az engedetelen, vendég- nemszerető kunyhót és, fején a ráesett, rosszallóan billegő lécdarabbal, elballagott.
Néha a balsorsra aranyszívű jószerencse-napocska nevet és messze űzi.Nagy Mukk, a majom, kivezette az erdőből kunyhótlanná lett cica- és kutyabarátját és elvezette, egészen a cirkuszig.Kiderült: igazat mondott. Az igazgató a majmocska puszipajtása, asztaltársa, művészetének rajongója és minden vétkének mosolygós megbocsájtója volt! A majom kérésére menten felfogadta Bikficcicmicet perecárusnak, gyerekvídámítónak és segédbohócnak, Bandit, a tacskót, pedig számolókuyának és kolbászkéregetőnek.
E kis mese tanulsága: ha össze is dől a kunyhó, nem kell feltétlenül tétlenül keseregni.Barátsággal, egymás segítésével sok mindenre van megoldás, a rizzent-rozzant kunyhó után jöhet még más, akár pompás, kényelmes, cifradíszes, két derék lovacska húzta lakókocsi is!