Tapasztalataim szerint buta macska nincsen, de Álarcos Bandika igencsak túltett a köznapi macskaeszességen és egérpecsenye-eszegetésen.Fehér bundáján két szeme körül fekete folt sötétlett, mint egy álarc, de cicajellemén senki sem találhatott volna foltot, még kevésbé feketét.Igaz, félbetyár házánál szolgált ez a becsületes egerésző, de gazdája foglalkozásáról mit sem
tehetett.Gazdája, Ravasztavasz Pali, pedig azért volt félbetyár, mert félig rablásból élt ugyan, de félig tisztességes munkából: favágásból, gombák, erdei gyümölcsök gyűjtögetéséből-eladásából.
Nemcsak a betyár, de a félbetyár sem él örökké.Ezen igazság okán vált gazdátlanná az ügyes egerésző.Örökségül rámaradt a düledező erdei házikó, a benne meghúzódó
egérnépséggel.Elsiratta a cica a félbetyárt, de csak félig - utasok pisztollyal való ijesztgetése pénzkéregetéssel egybekötötten igen csúnya dolog!
Álarcos Bandika minden reggel kiment a tölgyfák alatt tovasiető patakhoz halakat nézegetni.Olykor egy-egy halacska a parton találta magát Bandika jóvoltából, de ennek csak Bandika örült, a halacska nem.Egyik nap halnézegetés közben kisfiúcskát pillantott meg.A fiúcska is igen nézegetett, de nem a halakra és igen keserves képpel.Bandika megszólította:
- Nem akarsz gazdám lenni, te fiú?! Ilyen okos, ügyes cicát, mint én, sehol másutt nem találsz! Fogok neked egeret, s patakparti verebet!
Megörült a kisfiú, de megint elszomorodott:
- Jaj, te cicacica! Haza szeretnék menni! Mamához, Papához!
- No és hol van az a �haza�? Hol lakik papád-mamád? Mi a neved? - tudakolta Bandika.
- Nem tudom, csak a nevem! Az Peti! Haza akarok menni! Segíts, cica!
Álarcos Bandika tapasztalta már, hogy a �NEM TUDOM!� mögött gyakran �TUDOM!� lapul, rejtőzködik, csak elő kell csalogatni.Kérdezgette hát a kisfiút, hogy sok-sok ház van-e ott, ahol laknak? Igenlő válaszából sejtette, hogy a közeli városból jöhetett.Kertes házban laknak? Igen. A folyóparton? Igen.Erre már vidáman felnyávogott a cica és így szólt Petikéhez:
- Bégő birka, egérbőr, a talány már nem gyötör! Sejtem én már hol a sajt, ravasz egér arra tart! Gyere utánam az ösvényen! Amikor szólok neked, kiabáld jó hangosan: �MEGMENTETT EZ A CICA!�.
Nem kellett sokáig kutya nélkül kutyagolniuk, azaz cicagolniuk.Hamarosan feltünt a városka.Sétálgattak a folyóparton. Jött egy cica, vereske, attól nem volt keveske, - már az, amit megtudtak.Egyszercsak felkiáltott Peti:
- EZ A HÁZUNK!!
- No, akkor csengess be! - javasolta Bandika cicuska.Igen ám, de Peti nem érte el a kapucsengőt.Annyi baj legyen! Megtette a felerősített hangú cicanyávogás is.Ki nézett ki erre az ablakon? Nem más, mint Petike nagymamája! A cica kérésére Petike mindjárt elkezdte kiabálni:
- MEGMENTETT EZ A CICA!! MEGMENTETT EZ A CICA!!!
Szaladt a kapuhoz Peti nagymamája, sebesen, amennyire csak öreg lábaitól tellett.A fiúcska mamája, papája, nagypapája is futott volna, de ők még az erdőben keresték nagy kétségbeesetten a kis elveszettet�Hű, volt ám öröm, amikor hírt kaptak, hogy megkerült Petike!
Az okos cica, Petike megmentője, így új otthonra lelt, ahol ezentúl nagyobb becsben élt, mint valamiféle mesebeli herceg.Simogatták, etetgették, kényeztették.Egyedül az egerek zúgolódtak:
- Százszor jobb volt a régi, macskátlan világ! Most, hogy ez az álarcos bundás idejött a nyakunkra, ha éppen nem alszik, percnyi nyugtunk sincsen! Vigye el őt az ördög!
Az ördög azonban nem jelentkezett a cicáért, az egerek nagy bánatára.