Feltöltve: 2013-01-26 16:55:35
Megtekintve: 5967
Tulipános varázslat
Az emlék itt. Magasodnak házak,
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?
Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ujjongás, mikor az öröm néz szét
belőle? Voltban fényt zengő virágok
át,- átölelnek egykor-vágyat, álmot,
bogárezüstkör ring tova a légben,
rigófütty csillog friss zöld hárslevélen,
sok apró tett egymást segíti, színt ad
piros tulipán, szívlángpiros csillag.
A Kert már nincsen.. (Mi is van helyette?
Ami van, attól elmegy a szív kedve,
s lassul a vér roncsolódó erekben.)
Most Rólad írok, Múlt, Felejthetetlen,
s benne Rólad, tulipános varázslat,
volt táj. (Most miért érezném hazámnak
e földet, melyen szemérmetlen lopnak,
s terüljasztalkám jár a hazugoknak?)
A Kort, Időt a küzdelmével mérem,
s arányaival: benne szégyen, érdem
mindig együtt, - de a kettő aránya?
Ha guillotine villan, a kosarába
hullt fejeken túl tovább láss, s a Végzet
megmutathat gyönyörű Messzeséget!
(Ezt Petőfi is, és Madách is látta,
s előttük ott állt egy Kor igazsága
francia földön, vért kérő Szabadság, -
embert Istenhez közelítő nagyság.)
Megyek a múltban. Árnyak felett szárnyak.
Hány tanúja volt lélek-indulásnak!
Hány klasszikus jutott át a szívekbe!
Hányan tanultak, fáradtan is, este!
(Gúnyolódhat, ki híjával az észnek,
becsületnek, - azt az Olvasó Népet
én még láttam. Te már nem látod, polgár,
ki talpat nyalsz? Az maradtál, ki voltál!)
A Közösért akkor mennyien tettek,
csillagosan! (S ha nézed a keresztek
sorát élőkön - no, nem arany láncon! -
nem érzed, hogy ma rémít való, álom?)
Visszatérsz majd, tulipános Varázslat?
Távol jövőben biztosan. A látszat
mást mutat bár esendőknek (önérdek
rabok, vagy vakként szolgaságban élnek):
Világ, - ha megismert már Tettet, Álmot,
mely a Szépségért parancsolt, kiáltott -
jelent, ilyet, mint a mostani, szégyell,
és pulpitus-bohócot megelégel..
Nem leszek már, s tudom, versemhez nem jő
tulipánhadból örömpiros erdő, -
de ez szomorít? Ennél messzebb látok, -
győzelmetekig, piros tulipánok!
(2013)
fák és bokrok. Tulipános varázslat
lobbant pirosat, meg kíváncsi sárgát,
látod a Múltat, s az szívedbe lát át.
Hitted: jövőbe híd lesz minden utca,
de most könny fáradt szemgolyód befutja,
s bút visz a vér elsötétlő erekben, -
ily felejthető a Felejthetetlen?
Mint lehet ez? Ilyen múló a Szépség,
s az ujjongás, mikor az öröm néz szét
belőle? Voltban fényt zengő virágok
át,- átölelnek egykor-vágyat, álmot,
bogárezüstkör ring tova a légben,
rigófütty csillog friss zöld hárslevélen,
sok apró tett egymást segíti, színt ad
piros tulipán, szívlángpiros csillag.
A Kert már nincsen.. (Mi is van helyette?
Ami van, attól elmegy a szív kedve,
s lassul a vér roncsolódó erekben.)
Most Rólad írok, Múlt, Felejthetetlen,
s benne Rólad, tulipános varázslat,
volt táj. (Most miért érezném hazámnak
e földet, melyen szemérmetlen lopnak,
s terüljasztalkám jár a hazugoknak?)
A Kort, Időt a küzdelmével mérem,
s arányaival: benne szégyen, érdem
mindig együtt, - de a kettő aránya?
Ha guillotine villan, a kosarába
hullt fejeken túl tovább láss, s a Végzet
megmutathat gyönyörű Messzeséget!
(Ezt Petőfi is, és Madách is látta,
s előttük ott állt egy Kor igazsága
francia földön, vért kérő Szabadság, -
embert Istenhez közelítő nagyság.)
Megyek a múltban. Árnyak felett szárnyak.
Hány tanúja volt lélek-indulásnak!
Hány klasszikus jutott át a szívekbe!
Hányan tanultak, fáradtan is, este!
(Gúnyolódhat, ki híjával az észnek,
becsületnek, - azt az Olvasó Népet
én még láttam. Te már nem látod, polgár,
ki talpat nyalsz? Az maradtál, ki voltál!)
A Közösért akkor mennyien tettek,
csillagosan! (S ha nézed a keresztek
sorát élőkön - no, nem arany láncon! -
nem érzed, hogy ma rémít való, álom?)
Visszatérsz majd, tulipános Varázslat?
Távol jövőben biztosan. A látszat
mást mutat bár esendőknek (önérdek
rabok, vagy vakként szolgaságban élnek):
Világ, - ha megismert már Tettet, Álmot,
mely a Szépségért parancsolt, kiáltott -
jelent, ilyet, mint a mostani, szégyell,
és pulpitus-bohócot megelégel..
Nem leszek már, s tudom, versemhez nem jő
tulipánhadból örömpiros erdő, -
de ez szomorít? Ennél messzebb látok, -
győzelmetekig, piros tulipánok!
(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!