Kacifántos Pista nem könnyen jött ki a sodrából. Egyesek szerint sodra nem is volt neki, de ezt csak a háta mögött mondták, ketten. Hárman nem, mert az első kettő nagyon megjárta, járni is csak egy hét múlva tudtak. A dolog ugyanis a nagy erejű Pista fülébe jutott, és mindkét legénynek megmutatta: igenis, van sodrása, és ha az elsodor valakit..

Pista fatönkön ült, az erdőszélen, és sajtot evett. Ti is szeretnétek erdőszélen ülni, és sajtot enni? Azt meghiszem!

Odajött hozzá egy róka. Az ilyen rókától óvakodni kell, mert rendszerint beteg, de ez a róka embernyelven szólalt meg:
- Jó dolog sajtot enni!

- Hát nem rossz.. - vont vállat Pista.

- Nem is csodálkozol, hogy tudok beszélni? - lepődött meg a róka.

- Miért csodálkoznék? - kérdezte tőle Pista. Nyilván megtanultál valakitől beszélni. Igaz, azelőtt csak mesében olvastam beszélő rókáról..

- A mesékben nem olvastál olyasmit, hogy a beszélő rókát illik sajttal megkínálni? - célozgatott a sajtra a róka.

- Hát, arról nem - vallotta be Pista. Egy rókáról viszont igen, amelyik kihízelegte a holló szájából a sajtot. Te nem olvastad azt a mesét?

- Nem, de én is szeretem a sajtot.. - fűzte tovább szavait a róka.

Pista megdicsérte a rókát sajtszeretetéért. A lompos farkú elveszítette türelmét, felkiáltott:
- Kínálj meg a sajtodból! Az ördög vigyen el!

Abban a pillanatban megjelent egy ördög. Pistánál nagyobb volt, fogait csattogtatta a legény felé, de az nyugodtan ette tovább a sajtot.

Az ördög elámult:
- Nem is csodálkozol azon, hogy itt vagyok?

- Miért csodálkoznék? - rántotta meg a vállát Pista. Ez a róka hívott, és te megjelentél. Engedelmes ördög vagy!

Az ördög megmérgesedett, fenyegette a legényt: elviszi a Pokolba. Pista azonban letorkolta:
- Nem tudod a törvényt? Csak rossz embereket vihetsz a Pokolba! Ha jó embereket viszel oda, akkor a Pokol megjavul, és ott már nem az ördögök lesznek az urak. Ha az Ördögkirály megtudja, hogy te engem akartál odavinni..

Megijedt az ördög, kérte: ne szóljanak az Ördögkirálynak.

Azt mondta a róka:
- Libagége, lúdmáj! Békét javasolok. A legény adja nekem a maradék sajt felét. Én viszont szerzek neki csinos, talpraesett feleséget. Te, ördög, megkapod azt a nagy sziklát a völgy bejáratánál, és engedelmünkkel elguríthatod a Pokolba. Mindenki jól jár, aki jár!

Mindenki jól járt?

A róka igen, mert megkapta a sajtot. A legény megkapta a reményt, hogy a róka szerez neki csinos, talpraesett feleséget.

No és az ördög?

Ő járt a legjobban. Begörgette a hatalmas sziklát a Pokolba. Ott éppen száz ördög verekedett. Az Ördögkirálynak ez nem tetszett, mert akkor volt a zaj, hogy a saját szavát sem értette. No és az egyik verekedő véletlenül kiütötte a kezéből az ürücombot.

A sziklát hozó sátán atyafi meglendítette a sziklát, - hát húsz ördög mindjárt ellaposodott, másik húsz lesántult, hatvan pedig megijedt, elfutott.

Csend lett, rend lett, ördögünk még az ürücombot is felvette a földről, letörölte, és átnyújtotta királyának. Az erre egyből kinevezte főrendésznek. Az a legjobb állás a Pokolban. Nagy ész nem kell hozzá, csak nagy bunkó.

Azt mondta a legény a rókának:
- Te megkaptad a sajtot. Rendben. Most mutasd meg nekem azokat a csinos és talpraesett lányokat!

A róka bólintott. Elindultak. Kis idő múlva egy völgybe érkeztek. Óriási fatörzsön ez állt, nagy betűkkel:

BUBABABAHÁZI BALABÁM ÉS CSALÁDJA

Felkiáltott a róka:

Babáid mutasd be, Balabám!
Csinoska, ügyeske valahány!
A házad ne gyújtsd fel előre,
ha jöttünk is háztűznézőbe!

Kinyílt a fán egy ajtó. Tizenkét gyönyörű leány szaladt ki rajta. Utánuk kullogott Balabám, vörös szakállal, meg a felesége, vörös kontyos hajjal.

Szépek voltak a leányok? Gyönyörűek! Talpraesettek? Nagyon is! Kedvesek? Azt meghiszem!

Miért nézett mégis úgy Pista, mint borjú az új kapura?

No, ennek oka az volt, hogy mindegyik leány kicsike volt, mint egy játék baba, egyik sem ért túl a legény térdén.

A róka buzgón magyarázta:
- Kicsi feleség nagy öröm. A férj, ha akarja, zsebre is teheti. Kicsi feleség keveset eszik. A szobába elég egy ágy, mert elalszik a párnán, a férj feje felett..

Pistát a róka beszéde nem győzte meg arról: ilyen feleségre van szüksége.

Közben Balabám összesúgott a lányokkal, és így szólt a legényhez:
- Ne sértődjön meg, fiatalember, de azt mondták a lányaim: túl magas hozzájuk. Létrát kell hozniuk, hogy felérjenek az ajkaihoz. Ha ilyen nehéz Önnél a csók, sajnos, nem kaphat kacsót! Kacsót nem, de kacsát igen. Sült kacsa a tálon, Önöket is várom!

Egy kacsa nem volt elég, de volt abból négy is. Egyet megevett Pista, egyet a róka, Balabámék pedig kettőt, - de ők tizennégyen voltak.

Elbúcsúztak Balabáméktól, másik völgybe mentek át. A völgy közepén hatalmas ház állt, palotának is beillett volna. Homlokzatán ez állt:

EZ ITT TORONYMAGASÉK DÍSZES PORTÁJA,
AKI NEM HOZZÁNK JÖTT, MENJEN A DOLGÁRA!

A róka máris kiabálta:

Gyertek, Toronymagasék!
Legény szíve lázban ég!
Legyen itt háztűznéző!
Reméljük, még nem késő!

Nem volt késő. Tizenkét szépséges leány szaladt ki a hatalmas ház kapuján. Utánuk ballagott Toronymagas Piripál és felesége.

A lányok nem csak szépségesek voltak, hanem vidámak is.

Pista is mosolygott?

Nem, hanem állt, mint, akinek földbe gyökerezett a lába. A leányok ugyanis kétszer akkorák voltak, mint ő, - pedig ő sem volt alacsony legény!

A róka rögtön a leányok pártfogására sietett:
- Nagyra nőtt feleség kétszeres öröm a férjnek. Az ilyen asszony magas fáról is le tudja szedni a barackot, szilvát, létra nélkül is. No és ha kigyullad a házatok teteje, nem áldás, ha a feleség könnyen eléri vizes vödrével a tüzet, el tudja oltani?

Pista megvakarta a fejét, nem nagyon csábította a gondolat, hogy ha kigyullad a háza, hát akkor, tényleg..

A leányok apja, Piripál, szintén felvetette a kérdést: mi lesz, ha a legény meg akarja csókolni a feleségét, de nem ér fel annak ajkáig, és ugrania kell, nem elég ágaskodnia?

A lányoknak azonban tetszett a legény. Egyikük, Toronymagas Klárika, azt mondta:
- Az nem baj, apuci, én majd letérdelek a férjem elé, és akkor megcsókolhat..

Pista megforgatta a fejében: jó, jó, a mézeshetek idején rendben, de mi van, ha a feleség később megunja a sok férjura előtti térdre ereszkedést?

Hát nem lett leánykérés itt sem, de azért senki sem esett búba. Toronymagas Piripál nyársra húzatott egy ökröt, megsüttette. Megették, de a rókának és Pistának sietnie kellett a falatozással, mert a lányok az evésben is derekasan kitettek magukért. Nem maradt az ökörből falásnyi sem, csak a tanulság: különösen nagyra nőtt lányok nem esznek ám keveset!

Elbúcsúztak Toronymagaséktól. Pista, egy kis szemrehányással a hangjában, azt mondta a rókának:

Egyik kicsi, másik nagy.
Remény mindjárt el is hagy.
Fű, fa, bokor, feneség, -
akad nekem feleség?

- Akad, akad! - bíztatta őt a róka. Most Cerebelluska Ceciliához megyünk. Csavaros eszű lány, szereti a humort, no és bármelyik legényt gatyába tudná rázni, de eddig nem akadt közöttük olyan, aki udvarolni mert volna neki. Kardos leány kard nélkül is!

Cerebelluska Cecília háza nem volt közel, mert három madárhangos hegyen is túl. Szép kis ház volt, üdítő látványú virágoskerttel.

Megálltak a kapuban. Egy macska jött a kerítés túloldaláról, és így szólt a rókához:
- Egy legényt hoztál, Hamis Gedeon? Mit szól majd hozzá Cecília?

Meglepődött Pista, felkiáltott:
- Te róka, ti ismeritek egymást? Ez a macska is tud embernyelven?

- Tud! - erősítette meg Gedeon, a róka. Őt oroszlán helyett tartja Cecília, engem kutya helyett, - de még te is találhatsz helyet a szívében, ha megtalálod hozzá a kulcsot.

A róka bekiabált a házba, a kerítésen keresztül:

A kapunál ketten állunk,
hogy beengedj, arra várunk.
E legényben semmi hiba.
Nyiss hát kaput, Cecília!

Kikukkantott az ablakon egy világszép leány. Nagyot dobbant Pista szíve. A leány így szólt:

Rózsát terem a türelem.
Ezt a mondás így tartja, nem?
Bibis bukfenc, bíbic, álom.
Türelmetek kipróbálom!

Azt mondta a róka a legénynek:
- Cecília leány kissé szeszélyes, de megéri várnunk. Nem akármilyen leány! Te szedj egy csokor vadrózsát, de a tüskéket gondosan vágd le az ágakról, azután gyere vissza a kapuhoz.

Egy óra múlva kiszólt a leány:

Itt vagytok, vagy elmentetek?
Ez is lehet, az is lehet.
Az is lehet, mi nem lehet:
lehetetlent nem kedvelek!

A legény visszakiáltott:
- Itt vagyunk, Cecília! Türelmünk rózsát termett. Átadhatom?

Tetszett a válasz Cecíliának. Kinyitotta a kaput, beengedte a legényt, meg a rókát.

Három napig Cecília vendége volt Pista. Ez idő alatt beleszeretett a leányba, de nem merte megkérni a kezét. Úgy tűnt neki, hogy a leány sokkal tökéletesebb, kitűnőbb, csodálatosabb teremtés, mint amit ő megérdemel.

A negyedik napon azt mondta neki Cecília:
- Látom, hogy majd felfalsz a szemeddel. Hát, bevallom, te is közel jutottál a szívemhez, de legyen úgy, mint a mesében. Három próba, és utána majd meglátjuk, amit meglátunk. Van egy tizenkét juhból álló nyájam. Azt Tökmag Karcsi, a pásztorom, szokta legeltetni. Most azonban el kell mennie Verebesbogyóbigyósra, az édesanyjához, mert már egy hónapja nem látta. Elvállalod a nyájőrzést három napra? Este mindig hajtsd haza az állatokat! Kutyánk nincs, de Gedeon, a rókám, majd elkísér, segít birkaügyben.

Elvállalta Pista, mert mindent elvállalt volna Cecília kedvéért.

Azt mondta neki a róka:
- A birkák maguktól kimennek a legelőre, ezzel nincs gond. Ám keríts egy nagy bunkót, mert a bunkó mindenütt bunkó, és ott is lehet bunkózni vele, ahol száz okos ember csak néz!

Jó tanács volt ez, mert déltájban farkas lopakodott a nyájhoz. Birkát akart lopni. Kapott egyet a fejére a bunkóval. Hát egyből úgy megjámborodott, hogy még a lélegzete is elállt. Utóbbi vissza se jött neki, de a farkasbőr azért jó valamire, amire meg nem, arra más kell.

Egy nap tehát megvolt. A leány rájuk mosolygott, elégedett volt velük. A következő napon azonban rosszabb történt. Hajtotta Pista a kis nyájat hazafelé, de az erdő útban volt, mert kigyulladt. A bátor ember mehet tűzön-vízen keresztül, de a birka nem.

Azt mondta Pista a rókának:
- Kigondoltam valamit, Gedeon! Készítünk egy nagy tutajt, ráhajtjuk a tizenkét birkát, a folyócskán lehajózunk velük valameddig, onnan meg ráfordulunk a Cecíliához vezető útra.

A róka helyeselte. Így tettek. Meg is érkeztek Cecíliához. A leány kétszer is rájuk mosolygott, elégedett volt velük.

Igen, de a következő napon, ez volt a harmadik, maga a folyócska kezdett el rosszalkodni. Kiáradt, elöntötte a völgyet, már a rét széléig ért a víz.

Azt mondta Pista a rókának:
- Hű, most jön az a kutya dolog, amit egyetlen róka sem kívánna magának! Hátamra veszem a birkákat, egyenként, felviszem a szemben levő hegy tetejére. Tizenkét hegyre mászás egy nap, birkástól, rosszabb, mint a falra mászás, birka nélkül, - de mi mást tehetnék?

A róka egyetértett vele:
- Hát, lihegni fogsz, alaposan, mire végzel, de a hegy túlsó oldala már kellemesen lankás, onnan könnyen lehajtjuk az állatokat. Arrafelé jár a Kisüsti süsüsüsi vasút, azon elpöfögünk velük Görbegombásig, onnan már csak egy óra Cecília háza tája. Alkonyatig hazaérünk!

Nem értek haza alkonyatig, de a holdvilágos estéig igen. Nevetett a hold, nevetett Cecília, majd háromszor is rájuk mosolygott, simogatta őket nagy szemeivel. Nekiálltak vacsorázni, fácán pörköltöt enni. Mindenkinek jutott volna elég, ha nem jelenik meg egy aprócska emberke, aki Pistának csak az övéig ért.

Kiderült: ő Tökmag Karcsi. Ez a Karcsi nagykanállal evett, ami mindig vele volt, ráadásul gyorsan. A többiek is ettek, de Karcsi győzött a meg sem hirdetett evésversenyben.

A jó hír azonban a süteményestállal megjött, mert Karcsi kijelentette: holnaptól kezdve ismét ő pásztorkodik. Mire a többiek észbe kaptak, az összes süteményt bepásztorkodta a bendőjébe.

Azt mondta Cecília Pistának, amikor vacsora után együtt nézegették a holdat:
- Telihold van, szívem is teli egy bizonyos érzéssel! Mire emlékeztet téged ez a hold, Pista? Milyen kerekségekre?

Elpirult Pista, beszélt erről, beszélt arról, csak arról nem beszélt, amiről úgy szeretett volna. Cecília azonban odasegítette a helyes útirány kezdetéhez, mert
így szólt:
- Kerek hold, kerek kör, kerek karika.. Mit vesz a legény annak a leánynak, akibe beleszeret?

Itt már Pistának ki kellett böknie: karikagyűrűt..

Cecília erre átölelte a legényt, az meg, az ölelés hőfokából, egyből kitalálta, hogy mit kell vennie a leánynak. Ennyire kiokosodott ez a Pista!

Lakodalmukon volt mindenféle jó, de különösen lúdmáj, libacomb, kacsamell, csirkezúza, mert Gedeon titokban hozzáírt ezt-azt a megrendeltekhez, Cecília háta mögött.

Így derült ki: Gedeon nem csak beszélni tud, de írni és olvasni is!

Később mondókás könyvet írt, azt már Cecília és Pista gyermekeinek. Ebben szerepelt ez a kis vers, amit a gyermekek azt asztalnál gyakran szavalgattak, miközben kanállal ütögették a tányérjukat:

Róka vagyok! Rok! Rok! Rok!
Libamájat akarok!
Ha róka vagy, bút levess,
kiáltsd: kell a tyúkleves!
Siess el, te csúnya gond,
jöjj, helyette, kacsacomb!
Libagége, kacsanyak,
én majd felvidítalak!
Melldöngetés ma nem kell,
annál inkább csirkemell!

(2013)