Feltöltve: 2013-01-26 13:26:00
Megtekintve: 5931
Lélek Vagyok
Nevess a szemembe,
üvölt az arcomba,
hiszen futok a jó elől,
angyalokkal harcolva.
Fáj az élet, zúg a gondolat,
mért fáj úgy nékem
látni az arcodat?
Kitörni akartam, szállni a széllel,
most kifacsar, megaláz
és eldob az éjjel !
Miért teszek bármit, úgyis balgaság,
az életem végéig
kísér a szolgaság.
Ki kell- e törni, vár-e egy új világ,
melyben holdfényben csendesen,
kezemre pillangó szállni kíván?
Pillangó aki a tudást hozza nekem,
megcsókol mennyei ajkával
zárja le a szemem.
Álom jön, új és oly kellemes,
mint mikor itt voltál,
és kívántam, oh szeress !!
Döntöttem, mert hazugság a fájdalom,
kísért a kép,-boldog voltam
fejeddel a vállamon..
Mivel vagyok hát jobb mint bárki más?
S mit isten számomra tartogat,
eldobni pazarlás?
Istennő volt számomra a lényed,
és álmomban mint régen
szeretlek még téged !
De csak az álom, az álom ami igaz,
s a valóság fullánkja kísért,
ma látomás a vigasz..
Tengerként hullámzik, csapkod a félelem,
rosszul döntöttem vajon-
mi volt ez érzelem ?
Szabadnak lenni, látni csillagokat,
úgy érezni, hogy egyszer talán
elérem azokat
hazugság?
Segíts álomvilág! Olyan fáradt vagyok,
ebben az életben, tán
már választ sem kapok?
Csak gondolat van, és a gondolat megöl,
fekete félhomály, zord arca marcona,
futok a jó elől,
angyalokkal harcolva!
üvölt az arcomba,
hiszen futok a jó elől,
angyalokkal harcolva.
Fáj az élet, zúg a gondolat,
mért fáj úgy nékem
látni az arcodat?
Kitörni akartam, szállni a széllel,
most kifacsar, megaláz
és eldob az éjjel !
Miért teszek bármit, úgyis balgaság,
az életem végéig
kísér a szolgaság.
Ki kell- e törni, vár-e egy új világ,
melyben holdfényben csendesen,
kezemre pillangó szállni kíván?
Pillangó aki a tudást hozza nekem,
megcsókol mennyei ajkával
zárja le a szemem.
Álom jön, új és oly kellemes,
mint mikor itt voltál,
és kívántam, oh szeress !!
Döntöttem, mert hazugság a fájdalom,
kísért a kép,-boldog voltam
fejeddel a vállamon..
Mivel vagyok hát jobb mint bárki más?
S mit isten számomra tartogat,
eldobni pazarlás?
Istennő volt számomra a lényed,
és álmomban mint régen
szeretlek még téged !
De csak az álom, az álom ami igaz,
s a valóság fullánkja kísért,
ma látomás a vigasz..
Tengerként hullámzik, csapkod a félelem,
rosszul döntöttem vajon-
mi volt ez érzelem ?
Szabadnak lenni, látni csillagokat,
úgy érezni, hogy egyszer talán
elérem azokat
hazugság?
Segíts álomvilág! Olyan fáradt vagyok,
ebben az életben, tán
már választ sem kapok?
Csak gondolat van, és a gondolat megöl,
fekete félhomály, zord arca marcona,
futok a jó elől,
angyalokkal harcolva!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!