A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le szóistent bambult arcok láttán!
Görbe holdkard vág, Ájtatosság Atyja
villant hamisat: - Isten ezt akarta!
Isten? Melyik? Bódító fűszer, s tömjén
illata kristálypiramisok tömbjén,
s hányféle zászló lobban tengereknek,
szélnek, árulni elárult szerelmet!
Isten? Melyik? Az lett volna az isten,
égitestű, égő köpenyű hitben,
melynek testéről a leváló lángok
fel-felgyújtottak olykor fél világot?
Vagy egy másik? Szépség lehetett volna, -
s lehetne, utat, ha Szívig gondolna,
s szólna: ELÉG! Minden nép az én népem!
Ezt ne tegyétek SZERETET nevében!

Igen, akkor vakot látóvá tenne,
és seregét nem erőszak-szerencse
sodrása vinné, keresztes kufárok
nem gyaláznának piros Édenálmot..

A világ rossz, - s jobbul. Jelek mutatnak
mindkettőre. Az értőn kitárt ablak
látképet hoz, ha gyakran nem is tisztán,
de például India, vagy Pakisztán
sújtott népe is időnként felébred,
és széttekint az ösztön-igás lélek,
sejtésével: leány, asszony nem állat, -
és azzá tenni kiknek is használhat?
Afrikában ki-kigyullad egy ország,
s becstelen pénz érdek-parancsát ontják
gépfegyverek, jön százezrek halála
(bár rosszallja, pislog kétszínű Hága), -
de egyre több - fekete, s barna bőrrel -
a bátor is, szembenéz az Idővel..

A Föld lakói ma már tovább élnek, -
bár mennyien miként! Az éhségérzet
kevesebbeknél, mint egykor, rá példa
Kína, régen kényszer böjt martaléka,
nem éhezik már. Másutt megmaradtak
rémlátványai bordás pillanatnak
(a híradókból látod, - mennyi gyermek,
kiket fosztó Kéz ily sorsra teremtett!).

A világ jobbul, - akkor is, ha Törvény
rút Marokban, igazat összetörvén,
a gazdagok pártját fogja, vigyázza,
és száll zsebekbe korrupciós hála..

A világ rossz. Szeretem e világot?
Nem, mert ma még nem szívvel, ésszel áldott,
de írom, mondom másnak, önmagamnak,
- rákényszerít a kitárt lélekablak -
azt is: javul. Meg-megfürdik szebb hitben.
Főistene most is a Kalmár Isten,
Mammon, - hiába sokféle az oltár! -
s nyájbégetés, többnyire, ami volt már,
de birkafejbe is be-bejut kétely
olykor, és van úgy: nyírást megelégel.

A világ jobbul. Kitárt lélekablak!
Láttass világot rabnak és szabadnak,
jónak és rossznak, bűnnel és erénnyel,
emberségessel, embertelenséggel,
villants szemekbe álszentet és szentet,
édenkerti, s megalázott szerelmet,
kerge zászlót, amely a szégyen foglya,
az Érthetetlen vadságát lobogja,
de másikat is, hajnalok színében,
mely egykor ott volt már egy újult égen,
láttass Valót Vers, könnyes Lélekablak,

láttass, hogy több szív szülessen szabadnak!

(2013)