A szeretet szót sokféle értelemben használják. Nem ártana kissé rendet tenni a SZERETET ládájában. Erre most nem vállalkozom ugyan, mert nem vagyok nagyvállalkozó, de arra igen, hogy megemlítsek néhányféle szeretetet.

A legérdekesebb szeretetről véleményem szerint Arany János írt A tudós macskája c. költeményében, amikor a szóban forgó tudósról ezt tette közzé:

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.

Jól járt a cica a tudós rá leszűkített állatszeretetével? Olvassák el a verset, ha eddig nem tették, Olvasóim, azért olvasók, - ne várják azt, hogy én áruljam el a vers végét!

Változatos ez a világ. Van, aki a mákos tésztát szereti, van, aki a káposztásat, kinek a pap, kinek a papné, mint a közmondás tartja (de az előfordulhat, hogy valakinek mindkettő)..

Napjaink hírei (és Obama Elnök gondjai) között előkelő helyet foglal el a FEGYVERSZERETET. Amerika lakosságának legnagyobb része él-hal a fegyverekért. Van, aki él, van, aki hal. Meg olyan is, aki eleinte érte él, majd pedig utána tőle hal.

Ez a mániákus fegyverszeretet, időnként valódi mániával is párosul, és akkor a mániás nagyon demokratikusan viselkedik: nem tesz kivételt, aki a szeme elé kerül, abba durr! - bele. Mint nem régen is azzal a pompás U.S.A bozótpuskával, amelyik gépfegyvernek is elmehetne, száz nem akármilyen golyót lő ki percenként, persze, az illető nem állított fel rekordot, bár húsz kisiskolás gyermeket és hat felnőttet lepuffantott, köztük a saját anyját is, aki szintén iszonyúan nagy fegyverszerető volt (de nem tudni, hogy utóbbi hölgy most a Mennyországban folytatja céllövéseit, vagy a Pokolban).

Gyermekkoromban én is szerettem a fegyvereket. Egy fára tábori telefont szerelő katona hadi gatyájából esett ki az a gyönyörű hatlövetű forgópisztoly, amit az illető valahonnan kéz alatt szerzett, és elvesztését láb alatt nem vette észre. Én megtaláltam, de, sajnos, töltényem nem volt hozzá. Ha lett volna, mi mindent, ki mindenkit lelőhettem volna! Még akár a matektanárom is.. No, erről már máskor írtam, minek búsítsam magam újra a tölténytelen történettel? Önök meg, Olvasóim, úgysem fognak megszánni, érzéketlenek egykori fegyverszeretetemmel szemben.. Ismerem már Önöket, mint a rossz pénzt!

A fegyverszeretet egyébként igen jótékonyan észcsavarosító hatású Amerikára, még arra is képessé teszi az ott lakók többségét, hogy saját alkotmányukban a tűzfegyverekre vonatkozó alapjogukat úgy értelmezzék, ahogyan az józan ésszel egyáltalán nem értelmezhető. Tényleg! Minek a józan ész, ha a profit másutt?

A fegyverszeretet, persze, nem korlátozódik csupán Amerikára, de erről majd máskor..

A LOPÁSSZERETET az egyik leggyakoribb szeretetfajta. Sokféle árnyalatban létezik. Van olyan, aki a lopást elsősorban önmagáért szereti (hobbiként lop), de ez ritka, mások kényes módon leszűkítik e szeretetüket a törvény által szentesített lopásra (törvényes lopás), ismét mások a kevésbé jövedelmező törvénytelen eltulajdonítást részesítik előnyben. Sokan a lopást azért szeretik, mert a tolvajok megvesztegetik őket (ez a közvetett lopásszeretet).

A HAZUGSÁGSZERETET rendkívül ritka fajtáját is láttam már: az illető a hazugságot önzetlenül, önmagáért szerette, és nem volt elsődleges célja, hogy ezzel másoknak kárt okozzon, utóbbi rendszerint csak össze-vissza hazudozásainak melléktermékeként keletkezett. Mások azonban, - szép, nem szép! - elsősorban saját hasznuk érdekében hazudoznak múltról, jelenről, jövőről, és nem is mind a hazudozást szeretik, hanem sokan inkább azt, hogy olyan bőségesen hoz magánkonyhájukra a közkonyhából. Ne gondoljunk itt kizárólag a politikusokra, - vannak apolitikus érdekhazudozók is, no és mennyien!

Rendkívül fontos, hogy megemlítsünk két szeretetfajtát, az egyik a TUDATOS TUDATLANSÁGSZERETET, a másik a TUDATLAN TUDATLANSÁGSZERETET. A kettő között - figyelnek, Olvasóim? - az erkölcsi különbség igen jelentős lehet.

A TUDATOS TUDATLANSÁGSZERETET esetében se gondoljunk kizárólag politikusokra, mert jelenünkben is megtalálható az a társadalmi réteg, amelyiknek igen fontos érdeke fűződik a tömegek tudatlanságához. A tudatlanokat ugyanis sokkal könnyebb becsapni, kihasználni, felhasználni, mint azokat, akiknek már van a fejükben valami olyasmi, ami a gondolkodásra is alkalmas. A tudatos tudatlanságszeretet nem szép (erkölcsileg), de szeretőinek nagyon hasznos!

A TUDATLAN TUDATLANSÁGSZERETET erkölcsileg más kategória, mert hívei nem tudják, hogy e szeretetük mennyire káros másoknak, a világnak, az emberiségnek. Tudatlanul az ellenkezőjét hiszik: azt hiszik, hogy a Tudást szeretik, de valójában a Tudatlanságot. A tudatlan tudatlanságszeretők olyan szamárságokat hirdetnek, mint például MINDENKIT SZERETNI KELL, és AKKOR ELJÖN A BÉKE VILÁGA. Ilyen nézetek hirdetői a népbutítás békeapostolai, akik, persze, ha ebbe a kategóriába tartoznak, nem tudják önmagukról, hogy mit is cselekszenek. Nos, miért e káros tevékenységük, miért szamárság, amit papagájoznak? Gondolkozzanak el rajta, Olvasóim, - nem árt egy kis agymozgatás, egy kis házi feladat!

Vannak másfajta szeretetek is?

Vannak. Némelyikük ritka még e sárgolyón (és nem garantálom, hogy holnapra már másképpen lesz!). Ilyen a BECSÜLETSZERETET, IGAZSÁGSZERETET, SZABADSÁGSZERETET (utóbbi a ma divatos demoralizáló demokráciában a hatalom által távolról sem kedvelt, sőt, üldözött, - de a Coca-Cola szabadon szerethető, akár coca valaki, akár nem, hát az is valami).

E három szeretet-típus (és ezek erkölcsi rokonsága) azonban nagyon kockázatos, - inkább kockázzanak, Olvasóim, akár Rubik Úr kockájával!

Ezt a kockát én ugyan utálom, mert az a sok különféle szín nekem nem akart engedelmeskedni rajta, hiába tekergettem, de még a belerúgás sem segített, - kell a fenének az ilyesfajta sokszínűség!

Utóbbinál talán csak a mai politikai paletta sokszínűsége megrázóbb, pénzt zsebből oly rázósan kirázós..

(2013)