Feltöltve: 2013-01-19 21:02:34
Megtekintve: 5952
Őskeresztények
Mai ablakból nehéz múltra látni?
Sokszor nem, ha igazságra kíváncsi
valaki, mert a múlt is ott a mában,
gyakorta, vártan, vagy már nem is vártan,
de mégis ott, álarcban az a tegnap:
verejték, vér, könny császári hatalmat
táplált, s nyájnépség, lent, hajlongó hitben
hitte: bohóca, fent, bíborban, isten..
(S tán nem hiszi, mikor közéjük dob ma
nagyhangú szót, s feszített bőrű dobra
ráüt a szolga, - habár nincsen mentség
arra, ami tragédia, s nevetség?)
Testvérei a Kezdetnek, Ti, bátrak,
szemébe nézők kegyetlen világnak,
bíbor császárnak! Pergett rövid élet,
s Eszmétek máris más kereszten vérzett:
elorozták, megölték a Legendát,
szívét kivették, széttörték a csontját,
egykori Álma rég elárult álom,
s Csillaga sír, csak tévutat találón.
Testvéreim, távol időből, gyertek,
példátok szóljon jajduló sebeknek!
Gyáva jelent Szépség talán elámít:
gyönyörű Hit-út a vértanúságig.
Szent Hit, egyszerre fenséges, s tudatlan, -
de a Jászolhoz hű Csillag volt abban.
Enyém is lett volna, ha akkor élek?
Hallgatnak visszanéző Messzeségek.
Ám az emlék előtt döbbenten állok,
s olykor vallatom álmotok, - az Álmot.
A főhajtás, de a Kérdés is tisztem:
ha Eszme ott, - miért másutt az Isten?
(2013)
Sokszor nem, ha igazságra kíváncsi
valaki, mert a múlt is ott a mában,
gyakorta, vártan, vagy már nem is vártan,
de mégis ott, álarcban az a tegnap:
verejték, vér, könny császári hatalmat
táplált, s nyájnépség, lent, hajlongó hitben
hitte: bohóca, fent, bíborban, isten..
(S tán nem hiszi, mikor közéjük dob ma
nagyhangú szót, s feszített bőrű dobra
ráüt a szolga, - habár nincsen mentség
arra, ami tragédia, s nevetség?)
Testvérei a Kezdetnek, Ti, bátrak,
szemébe nézők kegyetlen világnak,
bíbor császárnak! Pergett rövid élet,
s Eszmétek máris más kereszten vérzett:
elorozták, megölték a Legendát,
szívét kivették, széttörték a csontját,
egykori Álma rég elárult álom,
s Csillaga sír, csak tévutat találón.
Testvéreim, távol időből, gyertek,
példátok szóljon jajduló sebeknek!
Gyáva jelent Szépség talán elámít:
gyönyörű Hit-út a vértanúságig.
Szent Hit, egyszerre fenséges, s tudatlan, -
de a Jászolhoz hű Csillag volt abban.
Enyém is lett volna, ha akkor élek?
Hallgatnak visszanéző Messzeségek.
Ám az emlék előtt döbbenten állok,
s olykor vallatom álmotok, - az Álmot.
A főhajtás, de a Kérdés is tisztem:
ha Eszme ott, - miért másutt az Isten?
(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-01-21 08:34:40
Kedves Bigiblue!Kérdés, hogy mire gondolsz a lövés fogalmára vonatkozóan (mert sok mindent érthetsz alatta).
Azt nem állítanám, hogy mindig (!) tiszteletre méltóbb előbb kérdezni, és csak utána lőni. Ez - erkölcsileg is - a konkrét helyzettől függ.
Az messze vezető témakör, hogy kiknek miért nincs kedvük kérdezni, vagy miért nem mernek kérdezni, illetve egyéb okokból miért nem akarnak..
Üdvözöl: Miklós
2013-01-21 08:00:47
..jó kérdés..és jó Neked, hogy még van kedved kérdezni..vagyis versedből kiderül, hogy nem kedv kérdése : feladatodnak tekinted ezt..Gratulálok versedhez..mindenképpen tiszteletre méltóbb előbb kérdezni, és csak utána lőni..