nem terít már asszony asztalt,
nem vet puha ágyat,
telek helyett járdasziget,
ködös szemek, merev kezek
görcsös, sajgó hátak,
kocsmagőz az otthon-pára,
szamártövis, szúrós ága
simogat, ha éjszakára
dűlök ároknak partjára
megpihenni végül.
Égi csillag metsző kékje,
pislákol az élet fénye,
mosoly fakul szájszegletben,
kóbor macska ül ölemben,
van kit hazavárnak.