Ittam kék poharadból
sok-sok bús délután,
a mámor sosem ártott meg !
Írtam sok dalt neked,
s hogy feledjelek,
csak daloltam, táncoltam
nevetve-sírva,
míg szívem szakadt meg..

Veled voltam éjjel,
veled voltam nappal,
szép órák emléke szívembe mar..
nincs már Nap az égen,
csillag sem ragyog rám,
semmi nem vigasztal.

Ittam kékséged poharából,
de mit tőled kaptam,
szomorú-szürke volt..
bámultam az eget hosszan,
míg elfogyott a Hold.
Nézz reám még egyszer,
utoljára tán,
csillanjon két szemed
szépségek kék kelyhén,
mámor italán !

2013. 01. 04.