Feltöltve: 2013-01-04 20:16:38
Megtekintve: 6157
Kőkövönnemmarad Pista, mint aranyásó
A címbeli Pista nem egyből lett aranyásó, hanem később vitte magával a sors e nem mindennapi mesterségbe. A sorsban szerepet játszott egy szép, szende, szemérmes leány, Cseresznyeosztó Piroska, abban a faluban, Kutyakenegetősön, ahol Pista lakott. Pista ezt a leány kinézte magának, feleségnek, de a leány egyelőre még félig se nézte ki magának Pistát, férjnek. Igaz, Pista vetélytársa, Kormoskomondoros János sem tudta: miként is áll az ő szívügye Piroskánál?
Pista ivócimborája, Butykos Benedek, aki nagyon művelt volt, legalábbis Kutyakenegetős lakóihoz mérten, mert a városból hazahozott egy talicskányi régi füzetes regényt, azokat olvasgatta. Pontosabban: a sárga lapú könyveket a szemétdombról talicskázta haza. Pimpempipeg László, a tanító, meg is dicsérte szorgalmáért:
- Jól teszed, fiam, hogy olvasol, aki begyakorolja az olvasást, később még valami értelmes dolgot is elolvashat, nem csak ezeket a begyújtásra alkalmasakat!
Benedek azt mondta Pistának, a kutyakenegetősi kocsma köpködőtermében:
- Látom, nem tudod, hogy miként nyerd el a Piroska szívét. Tegnap olvastam egy ilyen ötletről, Piszlipaszli Eduárd Romantikus szerelem című regényében. A főhős párbajozott vetélytársával, győzött, mire az imádott leány az ő karjaiba omlott.
Pista csak ráköpött egy macskára, amelyik besomfordált az ivóba, de nem szólt erre semmit.
Hát akkor nem szólt semmit, de másnap eszébe jutott a párbaj. Pár bajt kell okozni Jánosnak, és akkor Piroska jobb szívvel lesz iránta? Esetleg az ő karjaiba omlik? Hát akkor rajta, ez semmiség!
Kövekkel ügyesen agyondobta János kakasát, és két libáját. A macskáját is szándékában volt, de a négylábú állat túl gyorsan mozgó célpontnak bizonyult. Később összeverekedett Jánossal, és annak fejét botjával több helyen kipúposította.
Igaz, az ő feje és baloldala sem maradt veretlen, továbbá János bosszúvoltából kimúlt az egyik malaca, és az ól ajtaja is hiányos lett, mire az anyakoca elfutott a szomszédba, de onnan visszahajtották.
A bajok összeszámlálása után a háromtagú falusi bizottság úgy döntött: a pár bajt illetően Pista győzött, mert több bajt okozott Jánosnak, mint az ő neki. Benedek szerint ez ugyan nem igazi párbaj volt, mert annak mások a szabályai, - de a győzelem azért győzelem.
A baj csak ott volt, hogy Cseresznyeosztó Piroska szíve nem a győztes Pista felé hajlott, mert szokatlanul kényes természetű belső szerv volt, hanem Pista elől el. Ráadásul János is kétszeresen vesztes lett, mert Piroska kijelentette: nem kedveli a verekedő legényeket, akármennyi púp is keletkezik a fejükön.
Pista bánatosan ment be a kocsmába, inni és köpködni.
Butykos Benedek azonnal vigasztalni kezdte:
- Ne add fel Piroska szívügyét! Piszlipaszli Eduárd A szerelmes aranyásó című regényében a főhős úgy hódítja meg a hölgy szívét, hogy elmegy aranyásónak. Először nem talál aranyat, de később az arany megtalálja őt. Kiderül az is, hogy szerelmének arany szíve van.. Menj el te is aranyásónak, hátha feléd hajlik akkor Piroska szíve! Mehetsz, nyugodtan, én majd megetetem a te tehened is a te szénádból, - persze, enyém lesz a tej, mert valamit valamiért!
Pista kicsi aggodalmaskodott:
- Jó, jó, de ha elfogy a széna, amíg távol vagyok..
Benedek megnyugtatta:
- Az sem lesz nagy baj! Én majd eladom a tehened, és az árán szénát veszek. Az már nem fog elfogyni, mert, ha nincs tehén, akkor nem eszi meg!
Pista megnyugodott. Feltarisznyált, már ment is aranyásónak. Vitt magával egy ásót is, mert ásó nélkül nem aranyásó az aranyásó. Az olyan, mintha a vadász puska nélkül menne el vadászni.
Átballagott három falun, két erdőn, meg egy hegyen. A völgyben éjszakázott, utána megismételte az előző napot: három falu, két erdő, egy hegy. A harmadik napon vörös szakállú emberrel találkozott. Az ember, Rókafogó Kelemen, azt mondta Pistának:
- Nagy fába vágtad a fejszéd, fiam, azaz, akarom mondani, kemény földbe az ásód! Itt élek ezen a vidéken már ötvenöt éve, de még senkitől sem hallottam, hogy valaki errefelé aranyat talált volna. Ám annál nagyobb dicsőség lesz, ha te találsz. Én most a városba igyekezem, de, nézd, amott, a kétpúpú dombon van a házam. Mond meg a leányomnak: - Én küldtelek. Biztosan kapsz tőle valami harapnivalót.
Megörült Pista, mert már igencsak üres volt a tarisznyája. Elballagott a képpúpú dombon levő házikóig. Hát ott egy olyan szép vörös hajú leányt talált, hogy csak nézte, nézte! Alig tudta kinyögni zavarában, hogy a leány apja küldte őt oda.
A leány nem jött zavarba, csak tévedésbe esett. Azt hitte: a legényt az apja felfogadta, segítségnek a háznál, meg a földeken. Mindjárt nekiállt nagy hangon parancsolgatni: - Hozz vizet! Vágj fát! Etesd meg a tehenet!
Pistának annyira tetszett a vörös hajú leány, Rókafogó Klára, hogy egyből engedelmeskedett, nem szólt a parancsok ellen egy mukkot sem. Dolgozott, szorgalmasan.
Este megjött a leány apja, kiderült a félreértés. Vendég volt Pista, nem munkára felvett legényember.
Pista azonban elpirult, ami addig nem volt szokása, és zavartan mondta:
- Ha ilyen gyönyörű leány volna a parancsnokom, szívesen dolgoznék, akár élelemért és szállásért is.
Megvacsoráztak. Vacsora után Rókafogó Kelemen így szólt:
- Itt maradhatsz nálunk, segítesz a ház körül, mi meg adunk neked néhány felszerelést, ami nélkül nem aranyásó az aranyásó. Ilyen dolog a szita, aminek segítségével ki lehet mosni a pataknál az aranyrögöket a földből, a sátor, meg a puska, ami nélkülözhetetlen a medvék és farkasok távol tartására, továbbá vadhús beszerzésére.. Azt azonban mondtam neked: errefelé még senki sem talált aranyat, sohasem hallottam ilyesmiről. Azt tartja a mondás: ahol nincs, ott ne keress, - de azért nem tilos ott keresni valamit, ahol nincsen.
Dolgozott Pista becsületesen Rókafogó Klára szavára. Vizet hordott a kútról, megjavította a ház tetejét, fát vágott az erdőn, és hazahúzta kétkerekű taligán. Hamarosan beleszeretett Klárába, de nem merte megkérni a kezét. A leány azt színlelte, hogy közömbös a szívének a legény. Ezt Pista el is hitte, de a leány apja nem, mert az felfigyelt olyan jelekre is, amire a legény nem.
Így szólt a leányához:
- Pista a munkájával már kiérdemelte a sátrat és a puskát, maholnap elköszönünk tőle, mehet aranyat ásni, békével.
A leány elpirult:
- Menni mehet, de félek, hogy a vadonról nem tud még eleget. Egy-két hétre vele mennék, addigra talán belátja: nincs itt arany.
Rókafogó Kelemen elmosolyodott:
- Mire ezt belátja, talán mást is belát. Lehet, hogy még a te szívedbe is belelát, leányom..
Rókafogó Klára utóbbit nagyon remélte, de azért zavarában kiment a konyhába, kását főzni.
Pista nagyon megörült, hogy a leány elkíséri majd aranykereső útjára.
Cseresznyeosztó Piroska már eszébe sem jutott, amikor egyszer csak levelet kapott Butykos Benedektől. Ebben ivócimborája tudósította őt arról, hogy a tehenet eladta, az árán szénát vett, de nem kell sietősen visszajönnie az aranyásásból, mert Piroska közben férjhez ment Hatökrös Lászlóhoz, így se Piroska, se tehén, illetve Piroska van, de már nem Pista számára..
Pistát ez megnyugtatta, bár az sajnálta, hogy a tehenét így elvesztette.. Ám valamit valamiért: kincskeresés van, tejelő tehén nincsen. Ez a sors, - de nem rossz így, mert itt van mellette Klára!
Mosta szitáján Pista a földet, amiben aranyat vélt, napról-napra.
Talált legalább egy fia aranyrögöt?
Még egy szemcsényi aranyat sem. Klára vigasztalta, amikor esténként együtt nézték a holdat, és hallgatták a bagolyhuhogást. Ilyenkor Pista már az aranyásást is elfelejtette, minden gondolata csak Klára volt, még akkor is, amikor látszólag a holdat bámulta.
Hanem csak bekövetkezett egy picike baleset. Pista megbotlott a pataknál egy fura alakú szikladarabban, ami úgy állt ki a földből, mint valami kampó. Kiesett a kezéből az aranymosásra használt szita, ő maga pedig belezuhant a patakba. A baleset azért volt parányi, mert Pista jól úszott, a part szélénél pedig meg is tudott kapaszkodni a fura alakú sziklakampóban.
Megkapaszkodott benne, de utána mindjárt Klára után kiáltott:
- Légy szíves, Klára, hozd az ásót!
Jött is leány, de akkorra már a parton volt Pista. Körülásta a kampót. Kiderült egy nagy láda tartozik a horgas végűhez, ami nem is kőből van, hanem vasból.
Kiszabadították a földből, és kötelek segítségével távolabb húztak a ládát a parttól. Nem volt könnyű kinyitniuk, de néhány ügyes szerszám segítségével sikerült.
A ládában nem voltak aranyrögök. Ez csalódást okozott nekik?
Csalódást is, de helyesebb szó rá a meglepődés. A ládában sok-sok arany ékszer és más aranytárgy volt, gyönyörű nyakláncok, gyűrűk, szobrocskák.. Még egy aranyszív is, amin apró gombocska volt. Aki megnyomta a gombocskát, annak kinyílt az aranyszív. Hát három nagy igazgyöngy volt benne!
Pista átnyújtotta az aranyszívet Klárának, és ezt mondta:
- Ó, Klára, tiéd a kincs fele, meg ez az aranyszív, ráadásnak! A szívem is neked adnám, de félek, nálam különb legénynek tartogatod a sajátod!
A leány elnevette magát:
- Nagy csacsi vagy te, Pista, ha a leányszívről van szó! Tényleg elhitted, hogy nem szeretlek?
Felbátorodott Pista, karjaiba kapta Klárát, megcsókolta. Klára nem tiltakozott a csók ellen, kicsit sem, sőt, még a kezét is engedelmesek kinyújtotta, hogy Pista megpróbálhassa: melyik aranygyűrű illik rá?
A kincset zsákokba tették, összecsomagoltak, elindulta hazafelé. Rókafogó Kelemen azon nem csodálkozott, hogy leánya róka helyett legényt fogott, de azon igen: aranyrögök helyett kész aranygyűrűket, nyakláncokat és más értékes tárgyakat találtak.
A lakodalom után Pista aranyból készült rókát és nyulat ajándékozott apósának. A kibővített házikóban, ami most már akár kisebb kastélynak is beillett volna, hamarosan három Kőkövönnemmarad-gyerek kergette egymást szobáról szobára, játékból.
Az erős kőház azonban kibírta. A fali kakukkos óráról azonban ez nem mondható el: leesett, kiugrott belőle a kakukk, de nem a szokásosan, hanem úgy, hogy Frincifranci Bácsinak, az órásmesternek kellett visszaügyeskednie. Visszaügyeskedte, ki is ugrott minden órában, meg vissza, de a hangját elvesztette.
Pista és Klára csinos gyermekei azonban jókedvüket nem vesztették el. Igaz, a csintalanság is nagyon ragaszkodott hozzájuk.
Hát kell is néha a csintalanság, de a csínyeket nem kell túlzásba vinni. Sőt, semmit sem! Jegyezzétek meg az alábbi kis versikéről!
Olykor túl gyorsan leng az a hinta,
s ruhára pöttyöt küld palacsinta.
Mondd neki inkább: - Várj meg a tálon!
Barátom, később palacsintázom!
(2013)
Pista ivócimborája, Butykos Benedek, aki nagyon művelt volt, legalábbis Kutyakenegetős lakóihoz mérten, mert a városból hazahozott egy talicskányi régi füzetes regényt, azokat olvasgatta. Pontosabban: a sárga lapú könyveket a szemétdombról talicskázta haza. Pimpempipeg László, a tanító, meg is dicsérte szorgalmáért:
- Jól teszed, fiam, hogy olvasol, aki begyakorolja az olvasást, később még valami értelmes dolgot is elolvashat, nem csak ezeket a begyújtásra alkalmasakat!
Benedek azt mondta Pistának, a kutyakenegetősi kocsma köpködőtermében:
- Látom, nem tudod, hogy miként nyerd el a Piroska szívét. Tegnap olvastam egy ilyen ötletről, Piszlipaszli Eduárd Romantikus szerelem című regényében. A főhős párbajozott vetélytársával, győzött, mire az imádott leány az ő karjaiba omlott.
Pista csak ráköpött egy macskára, amelyik besomfordált az ivóba, de nem szólt erre semmit.
Hát akkor nem szólt semmit, de másnap eszébe jutott a párbaj. Pár bajt kell okozni Jánosnak, és akkor Piroska jobb szívvel lesz iránta? Esetleg az ő karjaiba omlik? Hát akkor rajta, ez semmiség!
Kövekkel ügyesen agyondobta János kakasát, és két libáját. A macskáját is szándékában volt, de a négylábú állat túl gyorsan mozgó célpontnak bizonyult. Később összeverekedett Jánossal, és annak fejét botjával több helyen kipúposította.
Igaz, az ő feje és baloldala sem maradt veretlen, továbbá János bosszúvoltából kimúlt az egyik malaca, és az ól ajtaja is hiányos lett, mire az anyakoca elfutott a szomszédba, de onnan visszahajtották.
A bajok összeszámlálása után a háromtagú falusi bizottság úgy döntött: a pár bajt illetően Pista győzött, mert több bajt okozott Jánosnak, mint az ő neki. Benedek szerint ez ugyan nem igazi párbaj volt, mert annak mások a szabályai, - de a győzelem azért győzelem.
A baj csak ott volt, hogy Cseresznyeosztó Piroska szíve nem a győztes Pista felé hajlott, mert szokatlanul kényes természetű belső szerv volt, hanem Pista elől el. Ráadásul János is kétszeresen vesztes lett, mert Piroska kijelentette: nem kedveli a verekedő legényeket, akármennyi púp is keletkezik a fejükön.
Pista bánatosan ment be a kocsmába, inni és köpködni.
Butykos Benedek azonnal vigasztalni kezdte:
- Ne add fel Piroska szívügyét! Piszlipaszli Eduárd A szerelmes aranyásó című regényében a főhős úgy hódítja meg a hölgy szívét, hogy elmegy aranyásónak. Először nem talál aranyat, de később az arany megtalálja őt. Kiderül az is, hogy szerelmének arany szíve van.. Menj el te is aranyásónak, hátha feléd hajlik akkor Piroska szíve! Mehetsz, nyugodtan, én majd megetetem a te tehened is a te szénádból, - persze, enyém lesz a tej, mert valamit valamiért!
Pista kicsi aggodalmaskodott:
- Jó, jó, de ha elfogy a széna, amíg távol vagyok..
Benedek megnyugtatta:
- Az sem lesz nagy baj! Én majd eladom a tehened, és az árán szénát veszek. Az már nem fog elfogyni, mert, ha nincs tehén, akkor nem eszi meg!
Pista megnyugodott. Feltarisznyált, már ment is aranyásónak. Vitt magával egy ásót is, mert ásó nélkül nem aranyásó az aranyásó. Az olyan, mintha a vadász puska nélkül menne el vadászni.
Átballagott három falun, két erdőn, meg egy hegyen. A völgyben éjszakázott, utána megismételte az előző napot: három falu, két erdő, egy hegy. A harmadik napon vörös szakállú emberrel találkozott. Az ember, Rókafogó Kelemen, azt mondta Pistának:
- Nagy fába vágtad a fejszéd, fiam, azaz, akarom mondani, kemény földbe az ásód! Itt élek ezen a vidéken már ötvenöt éve, de még senkitől sem hallottam, hogy valaki errefelé aranyat talált volna. Ám annál nagyobb dicsőség lesz, ha te találsz. Én most a városba igyekezem, de, nézd, amott, a kétpúpú dombon van a házam. Mond meg a leányomnak: - Én küldtelek. Biztosan kapsz tőle valami harapnivalót.
Megörült Pista, mert már igencsak üres volt a tarisznyája. Elballagott a képpúpú dombon levő házikóig. Hát ott egy olyan szép vörös hajú leányt talált, hogy csak nézte, nézte! Alig tudta kinyögni zavarában, hogy a leány apja küldte őt oda.
A leány nem jött zavarba, csak tévedésbe esett. Azt hitte: a legényt az apja felfogadta, segítségnek a háznál, meg a földeken. Mindjárt nekiállt nagy hangon parancsolgatni: - Hozz vizet! Vágj fát! Etesd meg a tehenet!
Pistának annyira tetszett a vörös hajú leány, Rókafogó Klára, hogy egyből engedelmeskedett, nem szólt a parancsok ellen egy mukkot sem. Dolgozott, szorgalmasan.
Este megjött a leány apja, kiderült a félreértés. Vendég volt Pista, nem munkára felvett legényember.
Pista azonban elpirult, ami addig nem volt szokása, és zavartan mondta:
- Ha ilyen gyönyörű leány volna a parancsnokom, szívesen dolgoznék, akár élelemért és szállásért is.
Megvacsoráztak. Vacsora után Rókafogó Kelemen így szólt:
- Itt maradhatsz nálunk, segítesz a ház körül, mi meg adunk neked néhány felszerelést, ami nélkül nem aranyásó az aranyásó. Ilyen dolog a szita, aminek segítségével ki lehet mosni a pataknál az aranyrögöket a földből, a sátor, meg a puska, ami nélkülözhetetlen a medvék és farkasok távol tartására, továbbá vadhús beszerzésére.. Azt azonban mondtam neked: errefelé még senki sem talált aranyat, sohasem hallottam ilyesmiről. Azt tartja a mondás: ahol nincs, ott ne keress, - de azért nem tilos ott keresni valamit, ahol nincsen.
Dolgozott Pista becsületesen Rókafogó Klára szavára. Vizet hordott a kútról, megjavította a ház tetejét, fát vágott az erdőn, és hazahúzta kétkerekű taligán. Hamarosan beleszeretett Klárába, de nem merte megkérni a kezét. A leány azt színlelte, hogy közömbös a szívének a legény. Ezt Pista el is hitte, de a leány apja nem, mert az felfigyelt olyan jelekre is, amire a legény nem.
Így szólt a leányához:
- Pista a munkájával már kiérdemelte a sátrat és a puskát, maholnap elköszönünk tőle, mehet aranyat ásni, békével.
A leány elpirult:
- Menni mehet, de félek, hogy a vadonról nem tud még eleget. Egy-két hétre vele mennék, addigra talán belátja: nincs itt arany.
Rókafogó Kelemen elmosolyodott:
- Mire ezt belátja, talán mást is belát. Lehet, hogy még a te szívedbe is belelát, leányom..
Rókafogó Klára utóbbit nagyon remélte, de azért zavarában kiment a konyhába, kását főzni.
Pista nagyon megörült, hogy a leány elkíséri majd aranykereső útjára.
Cseresznyeosztó Piroska már eszébe sem jutott, amikor egyszer csak levelet kapott Butykos Benedektől. Ebben ivócimborája tudósította őt arról, hogy a tehenet eladta, az árán szénát vett, de nem kell sietősen visszajönnie az aranyásásból, mert Piroska közben férjhez ment Hatökrös Lászlóhoz, így se Piroska, se tehén, illetve Piroska van, de már nem Pista számára..
Pistát ez megnyugtatta, bár az sajnálta, hogy a tehenét így elvesztette.. Ám valamit valamiért: kincskeresés van, tejelő tehén nincsen. Ez a sors, - de nem rossz így, mert itt van mellette Klára!
Mosta szitáján Pista a földet, amiben aranyat vélt, napról-napra.
Talált legalább egy fia aranyrögöt?
Még egy szemcsényi aranyat sem. Klára vigasztalta, amikor esténként együtt nézték a holdat, és hallgatták a bagolyhuhogást. Ilyenkor Pista már az aranyásást is elfelejtette, minden gondolata csak Klára volt, még akkor is, amikor látszólag a holdat bámulta.
Hanem csak bekövetkezett egy picike baleset. Pista megbotlott a pataknál egy fura alakú szikladarabban, ami úgy állt ki a földből, mint valami kampó. Kiesett a kezéből az aranymosásra használt szita, ő maga pedig belezuhant a patakba. A baleset azért volt parányi, mert Pista jól úszott, a part szélénél pedig meg is tudott kapaszkodni a fura alakú sziklakampóban.
Megkapaszkodott benne, de utána mindjárt Klára után kiáltott:
- Légy szíves, Klára, hozd az ásót!
Jött is leány, de akkorra már a parton volt Pista. Körülásta a kampót. Kiderült egy nagy láda tartozik a horgas végűhez, ami nem is kőből van, hanem vasból.
Kiszabadították a földből, és kötelek segítségével távolabb húztak a ládát a parttól. Nem volt könnyű kinyitniuk, de néhány ügyes szerszám segítségével sikerült.
A ládában nem voltak aranyrögök. Ez csalódást okozott nekik?
Csalódást is, de helyesebb szó rá a meglepődés. A ládában sok-sok arany ékszer és más aranytárgy volt, gyönyörű nyakláncok, gyűrűk, szobrocskák.. Még egy aranyszív is, amin apró gombocska volt. Aki megnyomta a gombocskát, annak kinyílt az aranyszív. Hát három nagy igazgyöngy volt benne!
Pista átnyújtotta az aranyszívet Klárának, és ezt mondta:
- Ó, Klára, tiéd a kincs fele, meg ez az aranyszív, ráadásnak! A szívem is neked adnám, de félek, nálam különb legénynek tartogatod a sajátod!
A leány elnevette magát:
- Nagy csacsi vagy te, Pista, ha a leányszívről van szó! Tényleg elhitted, hogy nem szeretlek?
Felbátorodott Pista, karjaiba kapta Klárát, megcsókolta. Klára nem tiltakozott a csók ellen, kicsit sem, sőt, még a kezét is engedelmesek kinyújtotta, hogy Pista megpróbálhassa: melyik aranygyűrű illik rá?
A kincset zsákokba tették, összecsomagoltak, elindulta hazafelé. Rókafogó Kelemen azon nem csodálkozott, hogy leánya róka helyett legényt fogott, de azon igen: aranyrögök helyett kész aranygyűrűket, nyakláncokat és más értékes tárgyakat találtak.
A lakodalom után Pista aranyból készült rókát és nyulat ajándékozott apósának. A kibővített házikóban, ami most már akár kisebb kastélynak is beillett volna, hamarosan három Kőkövönnemmarad-gyerek kergette egymást szobáról szobára, játékból.
Az erős kőház azonban kibírta. A fali kakukkos óráról azonban ez nem mondható el: leesett, kiugrott belőle a kakukk, de nem a szokásosan, hanem úgy, hogy Frincifranci Bácsinak, az órásmesternek kellett visszaügyeskednie. Visszaügyeskedte, ki is ugrott minden órában, meg vissza, de a hangját elvesztette.
Pista és Klára csinos gyermekei azonban jókedvüket nem vesztették el. Igaz, a csintalanság is nagyon ragaszkodott hozzájuk.
Hát kell is néha a csintalanság, de a csínyeket nem kell túlzásba vinni. Sőt, semmit sem! Jegyezzétek meg az alábbi kis versikéről!
Olykor túl gyorsan leng az a hinta,
s ruhára pöttyöt küld palacsinta.
Mondd neki inkább: - Várj meg a tálon!
Barátom, később palacsintázom!
(2013)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!