..még egy aprócska dobás.. :)a tudásról ..
http://domonyi.aries.hu/Magyar-Tudas-Hatalom-tudode.html#.UOxtalLwBki

Kedves Bigiblue!

Igen, bár a világ, az emberiség az elmúlt századok folyamán is javult, szinte minden tekintetben (erkölcsileg is, sőt, ez a javulás fel is gyorsult), mégis a sok rossz, gyakran tragikus esemény mellett, amiről nap, mint nap hallunk híreket (vagy nap, mint nap érzünk magunk is) ez a javulás nem nagyon vigasztal bennünket. A történelmi méretekben érvényes javulás ugyanis más tempó, mint amit sok ember (én is), érzelmileg jogosan, de a realitások ellenére, szeretne.

Üdvözöl: Miklós

Köszönöm Miklós !
Ígérem, még folytatom tanulmányaimat..soha nem is állt szándékomban abbahagyni :)
Kedvenc költőim :

Petőfi
József Attila
Radnóti
Villon

A négy költőt nem rangsorolom, teljesen első helyen áll mind a négy..talán-talán Petőfi mégis egy hajszállal legelsőbb..és még számtalan kedvenc költőm van, fel nem tudnám sorolni !
..a fent említett négytől szívesen tanulnék, de ezt ne úgy vedd, hogy utánoznám bármelyiket..én ÉN vagyok..férfilélekkel megáldott hőslány..talán ezért is szeretem Villon -t, magát a költőt, és korát..

" Villon neve eredetileg nem is volt Villon: Montcorbier-ként született 1431-ben, abban az évben, amikor az angolok máglyára vitték a franciák hősnőjét, Jeanne d?Aarcot, s amikor már vége felé járt a százéves angol?francia háború. A lovagok váltakozó eredményű csatározásai után a francia parasztok, akiket csatára lelkesített Jeanne d?Arc, végül is kikergették Franciaországból a megszálló angolokat. Maga a hős leány áldozatul esett, de hamarosan az ország felszabadult. Az újszülött Montcorbier apja nemsokára meghalt, valószínűleg elesett a végső ütközetek valamelyikében. Az özvegy anya áhítatos, műveletlen asszony volt. Szegények is voltak, de bizonnyal igénye sem volt fia taníttatására. Ám a további életutat másfelé irányította az özvegyasszony rokona, Guillaume de Villon apát, aki művelt pap volt, és magára vállalta a gyermek neveltetését. Gyámja lett a fiúnak, korábban ő maga tanította, amikor pedig iskolássá érett, iskolába, majd felső iskolákba járatta. A leendő költő gyengéd szeretettel kapcsolódott mindvégig anyjához, de a tudós papot tartotta igazi atyjának, és az iskolákban már magát is Villonnak nevezte. Ezen a néven lett a híres párizsi egyetem hallgatója, ahol tudásra éhes, kitűnő tanulónak bizonyult és 21 éves korában elnyerte a doktori címet is."

..figyeled ?! tudásra éhes..idestova hatszáz éves történet..az embert a tudásszomj viszi előre..a kicsi bibi az, hogy tudósaink már régen kiengedték a szellemet a palackból, és nem tudják megállítani..az ember mindenfélét kitalált, a tudománya már az " ISTENIT " feszegeti, de erkölcsi szintje hatszáz éves..ezer éves..tízezer éves..és ha így haladunk, elérjük a vadállati szintet is..Uram, kegyelmezz !

..kissé elkanyarodtunk Brüsszeltől, pedig én láttam ott vörös képpel ordítozni valakit..nem magyar volt, de rólunk vélte tudni az igazat..hát ez az ő igazsága volt..amolyan előemberi módon előadott igazsága..az ő valóságnak vélt igazsága..

Köszönöm, ha tanulhatok Tőled, kedves Miklós ! :) a 3-as pontban teljesen egyetértek Veled ! :)

Kedves Bigiblue!

1.) Különböző, bár összefüggő fogalmakról van szó. DIÓHÉJBAN:
VALÓSÁG: az, ami a létezett vagy létezik (függetlenül arról, persze, hogy sok minden tudomásunk nélkül létezett vagy létezik).
IGAZSÁG: a valóságot hűen tükröző, neki teljesen megfelelő tényállás.

Téged az téveszt meg (de ez tipikus megtévedés!), hogy különböző társadalmi rétegek, osztályok a tényeket másképpen értékelik. Utóbbi természetes, de az igazsággal gyakran ellentétes. Azt helyesen látod, hogy utóbbi megítélésben elsőrendű szerepet az ÉRDEKEK játszanak, ám azt is fel kellene ismerned (ha tárgyilagosságra törekszel): ezek az érdekek sokszor mennyire elferdítik az igazságot. Azt, hogy József Attilától valami sokat tanultál volna az igazság keresést illetően, én, hozzászólásaidból nem látom (nem verseidről írom, azok - részben a dal műfaja miatt is - nem hozzák előtérbe ezt a problémát). Ha kicsit elgondolkoznál akár arról, hogy a huszadik század első felének társadalmát (ez második felére is vonatkozik) miként értékelik most, akkor talán másképpen fogalmaznál, mint lenti hozzászólásodban.

2.) A költőnek - az én talán túl magas erkölcsű megítélésem szerint, amihez véleményként és erkölcsi elvként egyaránt ragaszkodom - tanulmányoznia kell a társadalmi folyamatokat (múltban és saját korában), DE (!) nem helyes, ha szavazatvadászó politikai szónoklatokat nem azok valódi értékén ítél meg. Mire célzol, amikor azt írod lentebb, hogy egyesek magyarnak adják ki magukat, de Brüsszelbe mennek árulkodni? Mire gondolsz konkréten? Az árulkodásnak nevezett esemény igazságtartalmát kell vizsgálni, akár Brüsszelben mondja valaki, akár a világ végén, akár magyarnak mondja magát, akár nem magyarnak. Megjegyzésed csak megerősíti azon soraimat, amelyekben rámutattam, hogy milyen fontos a fogalmak pontosabb meghatározása. Jó, a költő részéről jogos erkölcsi alapon meghatároznia azt, hogy ő kit ért magyarok alatt (ezt nem vitatom), ám úgy gondolom: sok olyan, erkölcsileg igen elítélendő tetteket nap, mint nap elkövető van ott fent ebben a társadalmi rendszerben, akik nem mennek ugyan Brüsszelbe árulkodni (a Te kifejezésed), ám ettől még nem szépülnek meg. (Mellékesen jegyzem meg, hogy igen érdekes pedagógiai kérdés (és bonyolult) az iskolásgyermekek árulkodása is, de erről majd máskor.)

3.) SOHA SEM állítottam, hogy a magyarság (vagy a világ bármelyik nemzete, közössége) erkölcsileg szép tetteit el kellene hallgatni. Szó sincs róla! Kell a jogos dicséret, de kell a jogos elítélés, korholás, sőt, a bűnök, vétkek (múltbeliek, jelenbeliek) elhallgatása is nagy hiba. Ilyen tárgyilagosságra való törekvést ma jelentősnek látsz ma? Ha igen, azon nagyon meglepődném!

4.) A jelen mélyében (éppúgy, mint a múltéban) sok megfélemlített, gyáva, fáradt, agyonhajszolt ember van, egyre nehezebb helyzetben. Ők - sokszor kisebb vétkeik, hibáik ellenére - erkölcsileg is magyarok az én számomra (nem kétlem, a Tiédre is). Később, - de ezt nem látom közelinek - azt is elhozhatják, hogy az ország Ország legyen. Most ezt megakadályozza az a társadalmi rend (amelyikről, úgy sejtem, tanulhatnál egyet s mást József Attilától), bár a tőkés társadalmi rend is, egy bátrabb, műveltebb, történelmi hagyományait inkább megérteni képes népesség mellett, némileg (csak némileg!) javítható.

Bigi Királynő népének (részben talán azonos az én elképzelt népemmel) azt kívánom: Bigi Királynője legyen látóbb, gondolkodóbb, a társadalmat, társadalmi rendet, társadalmi viszonyokat (múltban, jelenben) tovább (és a jelenleginél tárgyilagosabban) tanulmányozó királynője.

Üdvözöl: Miklós

Kedves Miklós !
Az igazság sosem egyértelmű, mindig vannak szempontok, kinek az igazsága, milyen érdekek fűződnek hozzá, hogy valamit/ valakit igaznak nyilvánítsunk..
Én is írtam sok verset, pl. a tükörről, ami csillagnak mutatja a magyart..elismerem, túlzás ez is..valahol az arany középúton kellene járnunk, de hiszen éppen ez a baj, nem leljük azt az utat..

József Attila volt olyan bátor, olyan zseniális, hogy folyamatosan mutatta az irányt..négy nagy perről tudok, ami ellene zajlott, verseiért, gondolataiért vádolták vádlói..el is ítélték, többször is..majd amikor végre felmentést kapott, védője közölte a szomorú hírt..

Tükrömben csillagnak mutatom a magyart..nagy baj az, hogy a körülöttünk élő csillagokat csak azok halála után látjuk meg..

És : ha én hízelgő tükröt tartok, annak is oka van : ha egy gyereknek folyton azt mondod : " rossz vagy, semmirekellő vagy, ostoba és ügyetlen vagy ! " ..akkor azzá válik..Nos, ezt mondogatják nekünk évszázadok óta kedves " jóakaróink ", akik néha magyarnak mondják magukat, de most Brüsszelbe járnak árulkodni..és természetesen a világ csak azt látja, hogy a magyar nép viszálykodó, bitang egy nép..köszönjük ezt azoknak, akik a magyarság álarca mögött teszik azt, amit tesznek..
Kérlek, ne hívd magyarnak őket.

Ők nem az én híveim..nem Bigi Királynő népe !
Szeretettel Üdvözöllek és köszönöm kedves Miklós a véleményedet ! :)

Kedves Aysa !
Napról napra zavarodottabban nézem, mi történik körülöttem..és a nagyvilágban, természetesen..legjobb barátaim pedig elfordulnak tőlem, mert nem szidom eléggé a mostani kocsist, aki a kerék nélküli szekéren a gebéket hajtja....

..előkeresem a Turáni átok, vagy a Sárga Halál című versemet..mert ami itt megy, az nem lehet más, mint...
Köszönöm hogy olvastad versemet ! :)

Az alábbi hozzászólásomban a példaként említett évszám, persze, helyesen: 1848.

Kedves Bigi!
És azóta is mennek és indulnak. Ez már a jó szekér lenne? És a fiataljaink tévednek?

Kedves Bigiblue!

Amint hozzászólásomban írtam is, nyelvtanilag természetesen írhatod a magyart nagy kezdőbetűvel, én a fogalom sejthető tartalma miatt voltam (és minden jel szerint vagyok) más véleményen.

Abban, természetesen, igazad van (és én sem láttam soha másként): az ország csak a lehetséges úton mehet, mint ahogyan egy hídon is át kell menni, ha a másik partra akar eljutni valaki, és elérhető közelben nincs más út, más átkelési lehetőség. Ez nagyon igaz, így van, történelmi utakkal is, még ha valakinek - akár joggal - nem tetszik az a híd-út. Valójában azonban e mögött is bonyolultabb a valóság, részletesebb kifejtést érdemelne, de most maradjunk ennyiben.

Ám a magyart, úgy általában, nem helyes össze-vissza dicsérgetni, nem tesz jót neki. Legnagyobb költőink, klasszikusaink, nem is tették ezt. Kölcsey sem. Meg kell védeni a magyarságot igaztalan támadásoktól (ha figyelmesen olvastad írásaim, akkor láthattad: én is megvédtem), ám ugyanakkor szó sincs arról, hogy hibáit - erényei mellett igen nagy múltbeli és jelenbeli hibáit! - helyes volna szépíteni, vagy - mint ez ma is, sajnos, általános - ráadásul el is hallgatni. Ha kicsit utánagondolsz, akkor soraim igazságára ezer példát találhatsz a múltban, - és a jelenben.

Ám a magyar még mindig csak igen elnagyolt megközelítés. Többféle értelemben is használható, pontosabb meghatározás nélkül ezt is, azt is lehet érteni alatta, és sokan igen eltérő tartalmú fogalomként használják.

Egy ország szellemi, erkölcsi, gazdasági állapotáért (röviden: állapotáért) valóban nagyrészt a VILÁG állapota felelős, de az ország LAKOSSÁGA is. Utóbbi azonban egyáltalán nem értendő úgy, hogy a lakosság minden rétege egyformán. A zsidók üldözéséért, sorsukért például nem egyformán volt felelős minden magyar, az ország akkori helyzetéért sem, sőt, ha - csak a példa kedvéért - továbbmegyünk vissza az időben, olyan eseményekért sem, mint Trianon (utóbbira elég világosan utaltam Trianon c. versemben). Aki leginkább segíthet bárkinek megérteni, hogy mit jelent a társadalom szerkezete, a TÁRSADALMI REND, az, megítélésem szerint József Attila (de rajta kívül sok más klasszikus is).

A magyarokra való túlzottan általánosító hivatkozás (fogjunk össze! - jelszóval) indokolt lehet bizonyos történelmi helyzetben (ilyen volt - sok tekintetben - 1948), máskor azonban az őszinte, kritikus szemlélet, megközelítés a helyes, még akkor is, ha nem vezet jelentős gyakorlati eredményhez. Erkölcsileg helyes. Utóbbira példa Ady sok verse is.

Az az igazság, hogy, bár hozzászólásodban a magyarok elé tartott, a magyarságot elmarasztaló görbe tükörről írsz, valójában más a baj: a mostani irodalomban senki sem tart igaz (vagy legalább az igazságra törekvő) tükröt a magyarság elé. Sőt! Sokan - nem szép csoportérdekből - hízelgő tükröt tartanak elébe.

Üdvözöl: Miklós

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow

..és még, az Igazságokról :

" Magyar - járás a Mongoloknak?

Nagyjából egy évvel ezelőtt a barátnőm egyik összejövetelén beszélgettem egy középkorú jól szituált férfival, aki hosszú éveket töltött Közép-Ázsiában, többek között Mongóliában. Egy rövid mondattal elintézte a mongol beszámolóját, amely így hangzott:
?A mongol iskolákban a gyerekeknek azt tanítják, hogy az Aranyhorda a Magyaroktól kapott ki.?
Amit mondott szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Nem értettem az egészet!
Egy éven keresztül nem hagyott nyugodni ez az egyetlen egy mondat. Utána jártam: A Mongolok igenis jól tanítják!
Egyet azért biztosra vettem: 1241 április11-én nem vertük meg a mongol hadakat Muhinál, ám nem is mértek ránk megsemmisítő csapást, mint ahogy azt tanultuk.
Az iskolában valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a tatárjárást, ha nem is pontosan így tanultuk, de ez volt a sugallata:
Dzsingisz Kán 1241-ben Muhinál megsemmisítette a magyar haderőt, majd pusztított és kiirtotta a magyar lakosságot, majd a betelepülő szlávok, germánok, románok megtanultak latinul, hogy pár száz évvel később magyarul beszélhessenek.
Kivonulásuk a tanultak szerint: Majd egy félév múlva meghalt Dzsingisz Kán apja, Batu kán, így az országból viharos gyorsasággal kivonultak!
Kivonulásuknak valós okai a következők:
1. Igen sok harcosuk odaveszett a Magyarországi hadjárataikban.
2. Nem tudták megsemmisíteni a magyar haderőt, erre bizonyíték az is, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, már több külföldi hadjárat élén visszafoglalta a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket.
3. Közel 160 magyar várat nem sikerült bevenniük (Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, stb.)
4. A magyarországi háborús állapotokban a mongol hadsereg élelmezése is nehézséget okozott.
Most jön a lényeg, ha időben előrecsúszunk 44 évet, akkor valóban Mongóliában tanítanak helyesen, mert Magyarországon elfelejtették tanítani azt a röpke tényt, hogy:
1. Nogaj kán 1285-ben, az addigi legerősebb seregével, az Aranyhordával indult a Magyarok ellen (a 2. tatárjárás) Pestnél IV. László csatlakozott Kunokkal hülyére verte, majd a keleti Kárpátok szorosain át kiűzte őket. Torockónál a Székelyek segítségével győzött, és az utolsó túlélő Mongolt is kiűzték az országból, de még Vizsolynál Baksa György, majd Borsa Lóránd is fölpofozta őket.
Ezt a Mongolok valószínűleg ?Magyar járásnak? hívják.
Köszönöm a figyelmüket!
Ja! Volt egy másik mondata, ?Ha egy mongolt megkérdezel, hogy miért van akkora országuk a népességükhöz képest, akkor a válasz a következő: visszavárjuk a Magyarokat!?Köszönjük a meghívást, udvarias, de maradunk.
Marjai László, Budapest 2011-07-27 "

Kedves Miklós !
Elég nagy baj az nekünk, hogy történelmünk során szinte mindig a hajtók mondták meg, merre menjünk, és jószerivel időt sem hagytak arra, hogy kerüljük a pocsolyákat, szakadékokat..mire az egyik rögös úton megtanultunk volna járni, elénk rakták a másik rögös utat, ami az előbbinek éppen a tükörképe volt..a tükör pedig, amit elénk tartottak, hogy megtanuljunk az új úton járni, általában görbe tükör volt..most az elénk tartott tükör azt mutatja, hogy sz@r egy nép vagy, te magyar !! és ezt sokan elhiszik, majd gyorsan felülnek a repülőre, hogy kiszakadjanak a sz@rból..

Amikor első verseimet írtam, mindent nagybetűvel kezdtem, aminek jelentőséget tulajdonítottam..így lett nagybetűs a Fű, Fa, Tücsök és Hegedű, vagy éppen a Ló..miért éppen a Magyar ne lenne így írva ?!
..lehet hogy igazad van..lehet, hogy nincs..igazságok jönnek, mennek..

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=datapage

Azt, hogy milyen szekeret kerekeztethet az ország, és milyen irányban kell azon szekereznie, elsősorban a szekértábor nemzetközi főparancsnokai határozzák meg, - de az világos: a kijelölt úton belül a kátyúkért, gödrökért, nagy rázkódásokért már a szekér ökörhajtói is igen felelősek. Egyetértek a versbeli felkiáltással: Szegény Magyar! (Csak én nem írnám nagy kezdőbetűvel a magyar szót, - utóbbi nem nyelvtani, hanem tartalmi vonatkozású megjegyzésem.)