Ezzel a kis mesével kíván az ARTAGORA Szerkesztőinek, Íróinak és Olvasóinak Kellemes Szilveszterezést és Boldog Új Évet: a szerző.

Cilimici és az óévi-újévi ajándék

Cilimici cica díszpárnán feküdt, ott búcsúztatta az óévet. Lehet jobb helyen évet búcsúztatni?

El is szunnyadt. Ám azért nagyon szorgos volt a cica, - álmában. Ez szép volt tőle, még ha álmában is, - hányan álmukban is csak hevernek, vagy ülnek a fotelban, a tévé előtt.

Mit csinált Cilimici álmában, miként szorgoskodott?

Egeret fogott!

Először egyet, bal manccsal. Utána még egyet, a jobbal. Két álombeli egér! No, az több ám, mint egy!

Arra gondolt a cica:
- Ügyes vagyok én, nem csak díszesen bajszos. Bal mancsom is egérfarkon, jobb mancsom is. Cica vagyok, talpraesett, amikor egérre lesek! Nem bal lábbal keltem fel, hanem a jobbal, de lehetne egérfarok a hátsó bal lábam kipárnázott karmocskái alatt, meg a hátsó jobb lábam talpa alatt is.

Lett is!

Ekkor jelent meg a cicaálomban Kackiásbajszos, a kandúr, akinek nagyon tetszett Cilimici. Így dicsérgette:
- Te vagy szívem cicuskája, ügyességed vak is látja! Négy egér, de egy ötödik farkát is fogaid közé tudnád fogni! Nem akárki vagy, bársonybundások Bundása!

Megörült a cica a kandúrosan udvarló dicséretnek. Rögtön elkapta fogacskáival az ötödik egér farkát.

Mi történt közben, a lakásban?

A cica gazdája, Csengőcipős Katinka is szorgos volt, - igaz, ő is álmában. A díványon feküdt. Kis ruhát horgolt, mint az édesanyja egykor. Horgolt és horkolt, mindkettőt együtt, ügyesen, persze, a horgolás álmában volt, de a horkolás a valóságban. Ezt hívják félálomnak?

Lusta leány volt Csengőcipős Katinka, a valóságban?

Egyáltalán nem. Szép volt, okos volt, kamrájában sonka volt. Volt egy kis régiségüzlete, maga az üzlet is régi volt, a benne árult dolgok is régiek, és rég volt olyan, aki betért a boltocskába. Háromszoros régiség, mosolyoghatsz égi kék!

Az üzletben mit szokott csinálni Katinka kisasszony, hiszen ritkán volt vevője, ideje viszont gyakran és bőségesen? Verseket írt, hosszú-hosszú verseket.

A hosszú kolbász biztosan jó. A hosszú vers? Hát az már nem mindig, mert annak, aki írta, így jó, elég, de az olvasó gyakran keresi a tövét, - ha egyáltalán keresi.

Most, álmában, azonban nem verset írt Katinka, hanem, mint fentebb írtam, babaruhát horgolt, - és horkolt.

Csengettek.

Mit hozhat a csengőszó? Örömet is, bosszúságot is, sőt, mindkettőt.

Katinkának előbb bosszúságot hozott, mert felébresztette az álomból, és azt hitte: Nyinyanyanya Néni csenget, akit kevésbé kedvelt, mint horgolásos munkaálmát.

Ám azután mégis örömöt hozott, mert az ajtóban daliás legényember állt: Katinka álmainak Álma, Szúnyogkardos Ferdinánd. Kiderült: Ferdinánd véletlenül kizárta magát a saját lakásából, - és most honnan szerezzen lakatost, ezen a szilveszteri napon?

Ferdinánd kizárta magát, de csak a saját lakásából, mert Katinka kisasszony már előbb a szívébe zárta, és esze ágában sem volt onnan kizárnia. Ezt hamarosan Ferdinánd tapasztalta is, Katinka terített asztalánál.

Mi történt ezután?

Cilimici felébredt, pontosan az óév és az újév határán. Éppen akkor egy egérke futott el mellette. Nagyot ugrott Cilimici. Az öt, álomban szerzett, egér elfutott, de a hatodiknak, a valóságosnak, sikerült a farkára lépnie, még mielőtt a farok is bebújt volna a lyukba.

Itt jött közbe az a túl buzgó, kakukkos falióra.

Kiugrott belőle a kakukk, éjfélt kakukkolt. Megijedt a cica a kakukkolástól, pedig máskor is hallhatta már. Az egérfarok pedig eltűnt. Volt egér, nincs egér, - azaz nagyon is van egér, de már a lyukban!

- Oda az óévi-újévi ajándékom! Az egerem! - nyávogta a cica.

Gazdasszonya, aki éppen csókot kapott szívszerelmétől, nem nézett ki az eltűnt egér miatt bánatosnak, inkább valami miatt nagyon is boldognak. Így szólt:
- Te egeret fogtál, eltűnt, sajnállak! Én legényt fogtam, a legény meg engem fogott, ennek örülök. Fogok én még babaruhát horgolni a valóságban is! Gyere, cicám, kárpótlást kapsz az eltűnt egérért!

Előkerült a cicatál, abba finom falatok vándoroltak. Volt abban még malachúsi is, meg darabka a malacka farkából.

Cilimici megvigasztalódott, különösen, amikor Ferdinánd is megsimogatta, és biztosította: ilyen cica, mint ő, nincs több a világon!

(2012)