Mert csak boldog lényekről mintázták
ma meg ezt a szerény fétist, s az
átcsúszott a vonalak hadából,
kifutott csak nézni bűvölettel?

Rég talált társat. Sokszor furán.
Csak fürdik majd. Hull fejére lágy eső
mely lecsordul, lemossa szeretve.
Nézd! Vajon megtorpan, ha találva
társát költ újra? Vár a szikla...

Immár holtig élhet. Rég tagadta,
másnak adta boldogan. Hagyva
csak szép magányban. Felszállt, úgy lássa:
Szent már. Egy árny. Eltörpült madár.
Edzett-szívű lény. Társnak. Ma alszom.
Mint a gúnár. Huss szárnyam! Forgass!