Volt egy hegy, nagy. Rajta erdő, szintén nem kicsi. A hegyen kunyhó. A kunyhóban három fura nevű legény lakott: Karakán, Kerekén, Velemén.

Azt mondta Karakán, karakán, kerek-perec, az igazsághoz híven:
- A faluban, Bugyutaszögön, kihirdették: hamarosan vége lesz évnek. A bíró, aki mindent tud, megesküdött: az új évben hosszabb lesz a kolbász. Én megyek az új év elébe, nehogy elfogyjon a hosszú kolbász, és nekem már csak a rövidebb jusson!

Felugrott erre Kerekén, nagyot kiáltott:
- Én is megyek veled! Kerekén, máris gurul esze kerekén! Ha a bíró mondta, Eszemeszes Jancsi, hát akkor színigaz: hosszabb lesz a kolbász. Az minden tud, még azt is tudja, amit nem!

Velemén is fellelkesedett, ráverselt:

Szent a bíró, Eszemeszes, vélem én!
Kolbász-hitbe Velemén is belemén!
Dobot verek, azzal fogok verebet!
Várjatok meg, én is megyek veletek!

Megvárták Velemént, annál is inkább, mert nekik is volt némi világfontos teendőjük a világjárás előtt.

Karakán azt mondta:
- Viszek magammal egy varrótűt, ha elszakad a gatyám, azzal megvarrom!

Bele is tett egyet a zsebébe.

Kerekén úgy gondolta: legjobb, ha magával viszi a derék faliórát. Akkor mindenre lesz ideje, mert az óra két hét óta, amikor megállt, mindig egy órát mutat. Helyes! Ha az óra csak egy, akkor egy órát mutasson, ne kettőt. Megmondta ezt a csodaeszű bíró is.

Velemén mit hozott magával? Vasalót. Magyarázta:
- Ez erős, mint a vas. Be lehet tenni a hátizsákba. Fel lehet forrósítani és ütni. Azt mondta a bugyutaszögi bíró, az a főokos: ADDIG ÜSD A VASAT, AMÍG MELEG!

A többiek bólogattak rá.

A faluból kijutottak, de az erdőből nem. Nem lehet mindent egyszerre, megmondta a bíró is. Majd kijutnak az új évre, veszik a hosszabb kolbászt, még ha a rövidebbet húzzák is!

Igen, de baj történt. Karakán zsebében a varrótű átszúrta a zsebet, és kijutott a legény igen kényes testrészére. Utóbbi nem volt neki nehéz, mert több kényes testrésze is volt Karakánnak. Válogathatott a varrótű, és a legkényesebbet választotta.

Minden tű szúrós természetű. A varrótű is. Ezt jobb, ha megjegyzitek magatoknak, olvasóim! Különben, ha nem akarjátok megjegyezni magatoknak, ne jegyezzétek meg! Én azt sem bánom.

Ez a varrótű megszúrta Karakánt. Karakán erre megszúrta a varrótűt, de azt is ő bánta. Az engedetlen varrótűt a megmérgesedett Karakán, Velemén vasalója segítségével, amiről kiderült: szükség esetén kalapácsnak is használható, beleverte egy bükkfába. A varrótű valószínűleg úgy érezhette magát, mint a fába szorult féreg, - de megérdemelte!

A három legény lefeküdt egy fa alá, aludni. Aludtak is, húzták a lóbőrt. Róluk is lehúzott valaki ezt-azt, amíg aludtak. No, csak a tarisznyát, gatyájukat, ingüket. Igaz, az illető - becenevén Fosztogató Tóni - a vasalót is elvitte, meg a faliórát. Azt a hitüket, hogy az új évben hosszabb lesz a kolbász, nem vitte el, egyrészt mert nem is tudott erről a hiedelemről. Kérdéses: ha tudott volna, akkor elvitte volna?

A szerencse azonban nem hagyta a három legényt cserben, csak a pácban. Elaludtak az óévben, felébredtek az újban. Igaz, ezt csak akkor tudták meg, amikor beértek a másik faluba, Kutyamérgesítőbe.

Itt kiderült, hogy a bugyutaszögi bírónak most is igaza lett, mert valami megnőtt a disznóból valónál. Nem a kolbász hossza, hanem az ára. Ugyanakkora kolbász kétszer annyiba került, mint előtte.

No, hát, ha ez nem, hát az. Ha nem így, hát úgy. Áldotta a három legény Eszemeszes Jancsi nevét. Elhatározták: rá szavaznak, ha törik, ha szakad, százszor is!

Tört is, szakadt is, - de a következő új évben a kolbász is hosszabb lett. Kétszer olyan hosszú. Igaz, az ára meg hétszeresére nőtt, de hát valamit valamiért. Még akkor is, ha az valami sokkal kevesebb a nagy semminél!

Ilyen jól mennek a dolgok Bugyutaszögön, én elmondtam, jöhet érte a köszönöm!

(2012)