Feltöltve: 2012-12-26 16:50:32
Megtekintve: 6175
Karácsonyi vers-utak
Karácsony témájú versekért nem kell a szomszédba mennem, van azokból az én kamrámban is elég (bár inkább sonka, kolbász volna helyettük!). Múlt karácsonyra még egy új kötetet is kaptam, neves erdélyi írók, költők verseit tartalmazta a karácsonyról.
Hát Erdély szép, büszkén hegyes vidék, de a versek elég laposak voltak. Szerzőik hírneve ide, szerzőik hírneve oda, - én bizony szégyelltem volna hasonló versek fölé (vagy alá) odaírni a nevem.
Szabolcska Mihály Karácsony c. verse is ezek között volt. Hát a költő tényleg kis mini törpécske Adyhoz képest, de azért a kötet többi szerzőjéhez képest termetre megjárta. A vers egyébként a szeretetről szólt, illetve arról, hogy a szerző karácsonykor király szeretne lenni. Mit is csinálna, mint király?
Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.
Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.
Hát az nagyon szép volt tőle, hogy így érzett, - ha valóban így érzett. Oly korban élt, amikor az ország nem szűkölködött sápadozó árvákban, és más szegényekben, csak kérdés: egy napi szárny alá vétel elég jótékonykodás lett volna az árvákkal? A verset egyébként ma is nagyon megbecsülik, mert a legtöbb ember - mit szépítsük? - szereti a szép rímes semmit mondást, csacskaságot. Ne áltassuk magunkat: a giccset szereti.
No, Szabolcskának ez a verse, ha igen csekélyke tehetségére utal is, még hagyján.
Másik, Karácsony este c. költeményecskéje viszont az előbbin némileg túltesz, mert nem csak giccses, hanem a fűzfapoézis is lengedezik benne, ebből idézem:
Boldog idő,
Földreszállt mennyország
Gyere vissza
Még egyszer mi hozzánk.
Óh, jelentsd meg
Még egyszer mi nekünk:
Emberi, szent
Egy-testvériségünk.
Hüm-hüm.. Hát kíváncsivá tesz ez a Szabolcska! Milyen boldog időre gondolt? Mikor szállt le a földre a mennyország? Persze, persze, legjobb, ha a költő ki sem nyit egy történelemkönyvet, minél inkább ki sem nyitja, annál inkább kiállíthatja magáról a sokat érő lelki szegénységi bizonyítványt. Sőt, nem csak a költőkre érvényes az utóbbi!
Bogarászok a karácsony témájú versek között, ezek általában szoros kapcsolatban vannak az Isten-hittel. Nem mindegyik, mert a karácsony nem kizárólag vallásos ünnep, de utóbbiak inkább kivételek. Szomorúan veszem észre azt, amit már régebben is észrevettem, de nem volt kedvem leírni: majdnem minden költőben van egy kicsi (esetleg csak icipici) Szabolcskából.
Néhányra a legnagyobb költők közül is érvényes ez. Ady Endre Karácsony c. versében is van valami szabolcskás, amikor kissé elveti a sulykot faluja karácsonyi lélekdicséretében:
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Hát minden szívben azért karácsonykor sem lakik szeretet, ez költői túlzás, legfeljebb azok is, akiknek szívében karácsonykor sincsen szeretet, azt színlelik: van. Egyébként ez a színlelés nem volt a falu sajátsága, - városban is így volt (így van). Ady azonban itt csak igen kis százalékig Szabolcska, mert hamar kiugrik belőle az igazi költő, ott, amikor szép regének nevezi karácsony legendáját:
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni..
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..
Ady vágya e versben helyes, humánus, de - mit tagadjuk? - megfogalmazásában eléggé butuska, akár Szabolcska is írhatta volna, - de ő, a pap-költő, természetesen nem fokozhatta volna le a Karácsonyt szép regére.
A költők - legtöbbször - kicsit színészek is, játszanak a közönségüknek, olvasóiknak. Nem teljesen önmaguk adják, nem teljesen őszinték. Az sem ritka, persze, hogy egyáltalán nem őszinték, de az ilyen versek értelmesebb olvasó előtt hamar lelepleződnek, mert versben nehéz hazudni. Más kérdés, hogy az ilyen versek nem is az értelmes, gondolkodó olvasóknak szólnak.
Ady, ez az általam is igen nagyra becsült költő, - tudom, sokan nem fognak egyetérteni velem, de nem is keresem egyetértésüket - szintén gyakran játszik, még akkor is, ha versének fő mozgatója szívből jövő őszinteség. Nagy istenes verse (A Sión hegy alatt) arról szól, hogy találkozását Istennel nagyon várja, de végül nem sikerül neki. A vers pompás, Adyhoz méltó köntösben szól arról, hogy Isten lénye, lényege titok maradt számára. Hasonló felfogásban íródott Hiszek hitetlenül Istenben című verse, ebből idézem:
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Ezek az istenes versek nagy bátorságra vallottak Ady korában, jelenleg inkább a politika használja fel ilyen alkotásait valamilyen oldalról, sokszor a vers vélhető eredeti céljával ellentétesen, miközben Ady költészetének egésze ma nem kell, szinte senkinek. Tréfás-komolyan teszem hozzá a vershez: HA Isten valóban volna, és tényleg olyan volna, aki a humánum hegyének Szeretet-csúcsán áll, akkor a hitetlenül hívőket icipicit még a hívőn hívőknél is jobban szeretné talán, mert a jogos kételkedés emberi-isteni érték.
Megértem Adyt, még ha nem is rajongok istenes-verseiért. Majdnem minden ember életében van hordalék apró vétkekből, megbánt hibákból (még ha a bűnök nincsenek is benne), - és miért volna a költő kivétel? Ezért a hordalékért sokszor inkább (olykor majdnem teljesen) az egyénen kívüli külvilág, a társadalmi rend felel, de azért - valamilyen mértékben - rendszerint az egyén is.
Így volt ez Adynál is, még ha kis vétkeit tapintatosan nem is szokták emlegetni (pedig a Költő egész életútjára, művére, hagyományára éppen ez volna igazán megtisztelő).
Ady Endre Karácsony - Ma tán a béke... c. versében azonban ott van a Költő karácsonyi keserűsége:
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve..
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!
József Attila is számos istenes-verset írt. Egyéni életkörülményei sokkal rosszabbak voltak, mint Adyé, a sok nélkülözés, nyomor gyakran sodorta a költőt kétségbeesésbe, továbbá az a népelnyomó kor, amely üldözte a szabad gondolkodást, még jogi eszközökkel is (és amelynek bizonyos fokú felélesztését napjainkban is látjuk) talán még az előbbinél is pusztítóbban hatott idegállapotára. Az Istentől olykor követel, mint Lázadó Krisztus című versében, elsősorban nem magának, hanem másoknak, igazságosságot, törődést. A vers nagy költői értékei nyilvánvalóak, de miatta perbe fogták (istengyalázás vétségével, amely vádcím önmagában is rámutat a Horthy-korszakban uralkodó hatalom-ostobaságra), meghurcolták, és, bár végül, sok hercehurca után, felmentették, minden bizonnyal ez a per is lökte a költőt korai halála felé.
A Költő Isten c. versében nincs lázadás, csak Isten szeretetteljes elfogadása. Bár a mű formailag kiváló, és szerzőjének helyzetéből megérthető, szerintem mégis ellentétes a költő világnézetével, vállalt eszmei céljaival, tulajdonképpen életművének döntő részével. Persze, nem ritka az ilyesmi az irodalomban, mégsem tudom megállapítani: mi benne a versjáték, az ellenállást egy pillanatra feladó küzdelemszünet, miért írta, mi volt vele valódi célja (ha volt ilyen cél)? Ebben a versben írja Istenről:
Most már tudom őt mindenképpen,
Minden dolgában tettenértem.
S tudom is, miért szeret engem,
Tettenértem az én szívemben.
Miért érezte úgy: Isten szereti? Esetleg azt szereti, hogy ő, a költő, tehetségével el tudja hitetni önmagával: szereti Őt az Isten? Vagy a saját szívében megtalált jóságot, humánumot, másokért való küzdelmet találta meg, és ezt nevezi Istennek?
József Attila Három királyok című költeménye nagyon kedves gyermekvers, bájos, formailag bravúrosan megírt, - de gyermekeknek szól, nem felnőtteknek, így mondanivalója indokoltan, szükségszerűen beszűkített. Ám az 1989-es rendszerváltás után jelentősen túlhasznosították, felnőtteknek szóló versként is kezelték, miközben József Attila komoly, elgondolkodtató, a jelenben is utat mutató, a magyarság nagy többségének érdekében írt versei majdnem teljesen háttérbe szorultak.
Akár csak Ady egyik költeményében (Kis karácsonyi ének), Juhász Gyula is, a huszadik századi magyar poétika egyik, számomra különösen kedves klasszikusa, visszaemlékezik (Adyéhoz tartalmában hasonló hangulattal) gyermekkori karácsonyi hitére, az egykori bizakodó, naiv hitet a világ valósága lerombolta, mint Rorate c. versében írja:
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó, gyönyörű gyermekség!
Ó, boldog Betlehem!
Messzire vezetnek ezek a hagyományos, békés ünnepben naivan hívő, vagy a jobbulás vágyát kifejező, esetleg kesergéssel beérő karácsonyi vers-utak?
Nem vezettek, vezetnek messzire, de erről, ennek okairól majd máskor. Ez a most közeledő, 2012. évi karácsony különösen lehangol, de nem díszítem fel képzeletem karácsonyfáját bánataimmal, amelyek nem is csak az enyémek, sokaké.
Karácsony, béke című versem írom most ide, régebben írtam, egy-egy karácsonyi költeményem (mint a Karácsonyi sötétség) mondanivalójában túljutott már ezen, de ezt is kifejez annyit: nem csak a világgal van baj, hanem a benne az ünnepekkel, így a karácsonnyal is.
Ne áltassuk magunkat: hazaértünk,
ha fenyődíszen tükörcsend ragyog,
s itt-ott egy-egy ámító pillanatra
kissé kinyílnak lélekablakok.
Ne áltassuk magunkat: béke van már,
mert háború van, sajnos, mindenütt,
s máris elszáll angyalszárnyas varázslat,
s vaskéz-való egy-kettő szíven üt.
Ne áltassuk magunkat azzal: értünk
oly rejtély-szót, mint az a Szeretet,
melyhez - mesélik - útmutató Csillag
jelként kigyúlt nyájpásztorok felett.
Ne áltassuk magunkat! Az a Béke
őszinteséggel kezdődne.. Talán
velünk lesz egyszer, igaz Csillagfénnyel,
új Kaláccsal új Ünnep asztalán.
Most minden hamis: pásztorok, királyok,
s a sok csillag /az Egy igaz helyett/.
Kívánom, hogy valóban megszülessen
az, akiről Legenda született!
(2012)
Hát Erdély szép, büszkén hegyes vidék, de a versek elég laposak voltak. Szerzőik hírneve ide, szerzőik hírneve oda, - én bizony szégyelltem volna hasonló versek fölé (vagy alá) odaírni a nevem.
Szabolcska Mihály Karácsony c. verse is ezek között volt. Hát a költő tényleg kis mini törpécske Adyhoz képest, de azért a kötet többi szerzőjéhez képest termetre megjárta. A vers egyébként a szeretetről szólt, illetve arról, hogy a szerző karácsonykor király szeretne lenni. Mit is csinálna, mint király?
Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.
Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.
Hát az nagyon szép volt tőle, hogy így érzett, - ha valóban így érzett. Oly korban élt, amikor az ország nem szűkölködött sápadozó árvákban, és más szegényekben, csak kérdés: egy napi szárny alá vétel elég jótékonykodás lett volna az árvákkal? A verset egyébként ma is nagyon megbecsülik, mert a legtöbb ember - mit szépítsük? - szereti a szép rímes semmit mondást, csacskaságot. Ne áltassuk magunkat: a giccset szereti.
No, Szabolcskának ez a verse, ha igen csekélyke tehetségére utal is, még hagyján.
Másik, Karácsony este c. költeményecskéje viszont az előbbin némileg túltesz, mert nem csak giccses, hanem a fűzfapoézis is lengedezik benne, ebből idézem:
Boldog idő,
Földreszállt mennyország
Gyere vissza
Még egyszer mi hozzánk.
Óh, jelentsd meg
Még egyszer mi nekünk:
Emberi, szent
Egy-testvériségünk.
Hüm-hüm.. Hát kíváncsivá tesz ez a Szabolcska! Milyen boldog időre gondolt? Mikor szállt le a földre a mennyország? Persze, persze, legjobb, ha a költő ki sem nyit egy történelemkönyvet, minél inkább ki sem nyitja, annál inkább kiállíthatja magáról a sokat érő lelki szegénységi bizonyítványt. Sőt, nem csak a költőkre érvényes az utóbbi!
Bogarászok a karácsony témájú versek között, ezek általában szoros kapcsolatban vannak az Isten-hittel. Nem mindegyik, mert a karácsony nem kizárólag vallásos ünnep, de utóbbiak inkább kivételek. Szomorúan veszem észre azt, amit már régebben is észrevettem, de nem volt kedvem leírni: majdnem minden költőben van egy kicsi (esetleg csak icipici) Szabolcskából.
Néhányra a legnagyobb költők közül is érvényes ez. Ady Endre Karácsony c. versében is van valami szabolcskás, amikor kissé elveti a sulykot faluja karácsonyi lélekdicséretében:
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Hát minden szívben azért karácsonykor sem lakik szeretet, ez költői túlzás, legfeljebb azok is, akiknek szívében karácsonykor sincsen szeretet, azt színlelik: van. Egyébként ez a színlelés nem volt a falu sajátsága, - városban is így volt (így van). Ady azonban itt csak igen kis százalékig Szabolcska, mert hamar kiugrik belőle az igazi költő, ott, amikor szép regének nevezi karácsony legendáját:
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni..
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra..
Ady vágya e versben helyes, humánus, de - mit tagadjuk? - megfogalmazásában eléggé butuska, akár Szabolcska is írhatta volna, - de ő, a pap-költő, természetesen nem fokozhatta volna le a Karácsonyt szép regére.
A költők - legtöbbször - kicsit színészek is, játszanak a közönségüknek, olvasóiknak. Nem teljesen önmaguk adják, nem teljesen őszinték. Az sem ritka, persze, hogy egyáltalán nem őszinték, de az ilyen versek értelmesebb olvasó előtt hamar lelepleződnek, mert versben nehéz hazudni. Más kérdés, hogy az ilyen versek nem is az értelmes, gondolkodó olvasóknak szólnak.
Ady, ez az általam is igen nagyra becsült költő, - tudom, sokan nem fognak egyetérteni velem, de nem is keresem egyetértésüket - szintén gyakran játszik, még akkor is, ha versének fő mozgatója szívből jövő őszinteség. Nagy istenes verse (A Sión hegy alatt) arról szól, hogy találkozását Istennel nagyon várja, de végül nem sikerül neki. A vers pompás, Adyhoz méltó köntösben szól arról, hogy Isten lénye, lényege titok maradt számára. Hasonló felfogásban íródott Hiszek hitetlenül Istenben című verse, ebből idézem:
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Ezek az istenes versek nagy bátorságra vallottak Ady korában, jelenleg inkább a politika használja fel ilyen alkotásait valamilyen oldalról, sokszor a vers vélhető eredeti céljával ellentétesen, miközben Ady költészetének egésze ma nem kell, szinte senkinek. Tréfás-komolyan teszem hozzá a vershez: HA Isten valóban volna, és tényleg olyan volna, aki a humánum hegyének Szeretet-csúcsán áll, akkor a hitetlenül hívőket icipicit még a hívőn hívőknél is jobban szeretné talán, mert a jogos kételkedés emberi-isteni érték.
Megértem Adyt, még ha nem is rajongok istenes-verseiért. Majdnem minden ember életében van hordalék apró vétkekből, megbánt hibákból (még ha a bűnök nincsenek is benne), - és miért volna a költő kivétel? Ezért a hordalékért sokszor inkább (olykor majdnem teljesen) az egyénen kívüli külvilág, a társadalmi rend felel, de azért - valamilyen mértékben - rendszerint az egyén is.
Így volt ez Adynál is, még ha kis vétkeit tapintatosan nem is szokták emlegetni (pedig a Költő egész életútjára, művére, hagyományára éppen ez volna igazán megtisztelő).
Ady Endre Karácsony - Ma tán a béke... c. versében azonban ott van a Költő karácsonyi keserűsége:
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve..
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!
József Attila is számos istenes-verset írt. Egyéni életkörülményei sokkal rosszabbak voltak, mint Adyé, a sok nélkülözés, nyomor gyakran sodorta a költőt kétségbeesésbe, továbbá az a népelnyomó kor, amely üldözte a szabad gondolkodást, még jogi eszközökkel is (és amelynek bizonyos fokú felélesztését napjainkban is látjuk) talán még az előbbinél is pusztítóbban hatott idegállapotára. Az Istentől olykor követel, mint Lázadó Krisztus című versében, elsősorban nem magának, hanem másoknak, igazságosságot, törődést. A vers nagy költői értékei nyilvánvalóak, de miatta perbe fogták (istengyalázás vétségével, amely vádcím önmagában is rámutat a Horthy-korszakban uralkodó hatalom-ostobaságra), meghurcolták, és, bár végül, sok hercehurca után, felmentették, minden bizonnyal ez a per is lökte a költőt korai halála felé.
A Költő Isten c. versében nincs lázadás, csak Isten szeretetteljes elfogadása. Bár a mű formailag kiváló, és szerzőjének helyzetéből megérthető, szerintem mégis ellentétes a költő világnézetével, vállalt eszmei céljaival, tulajdonképpen életművének döntő részével. Persze, nem ritka az ilyesmi az irodalomban, mégsem tudom megállapítani: mi benne a versjáték, az ellenállást egy pillanatra feladó küzdelemszünet, miért írta, mi volt vele valódi célja (ha volt ilyen cél)? Ebben a versben írja Istenről:
Most már tudom őt mindenképpen,
Minden dolgában tettenértem.
S tudom is, miért szeret engem,
Tettenértem az én szívemben.
Miért érezte úgy: Isten szereti? Esetleg azt szereti, hogy ő, a költő, tehetségével el tudja hitetni önmagával: szereti Őt az Isten? Vagy a saját szívében megtalált jóságot, humánumot, másokért való küzdelmet találta meg, és ezt nevezi Istennek?
József Attila Három királyok című költeménye nagyon kedves gyermekvers, bájos, formailag bravúrosan megírt, - de gyermekeknek szól, nem felnőtteknek, így mondanivalója indokoltan, szükségszerűen beszűkített. Ám az 1989-es rendszerváltás után jelentősen túlhasznosították, felnőtteknek szóló versként is kezelték, miközben József Attila komoly, elgondolkodtató, a jelenben is utat mutató, a magyarság nagy többségének érdekében írt versei majdnem teljesen háttérbe szorultak.
Akár csak Ady egyik költeményében (Kis karácsonyi ének), Juhász Gyula is, a huszadik századi magyar poétika egyik, számomra különösen kedves klasszikusa, visszaemlékezik (Adyéhoz tartalmában hasonló hangulattal) gyermekkori karácsonyi hitére, az egykori bizakodó, naiv hitet a világ valósága lerombolta, mint Rorate c. versében írja:
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó, gyönyörű gyermekség!
Ó, boldog Betlehem!
Messzire vezetnek ezek a hagyományos, békés ünnepben naivan hívő, vagy a jobbulás vágyát kifejező, esetleg kesergéssel beérő karácsonyi vers-utak?
Nem vezettek, vezetnek messzire, de erről, ennek okairól majd máskor. Ez a most közeledő, 2012. évi karácsony különösen lehangol, de nem díszítem fel képzeletem karácsonyfáját bánataimmal, amelyek nem is csak az enyémek, sokaké.
Karácsony, béke című versem írom most ide, régebben írtam, egy-egy karácsonyi költeményem (mint a Karácsonyi sötétség) mondanivalójában túljutott már ezen, de ezt is kifejez annyit: nem csak a világgal van baj, hanem a benne az ünnepekkel, így a karácsonnyal is.
Ne áltassuk magunkat: hazaértünk,
ha fenyődíszen tükörcsend ragyog,
s itt-ott egy-egy ámító pillanatra
kissé kinyílnak lélekablakok.
Ne áltassuk magunkat: béke van már,
mert háború van, sajnos, mindenütt,
s máris elszáll angyalszárnyas varázslat,
s vaskéz-való egy-kettő szíven üt.
Ne áltassuk magunkat azzal: értünk
oly rejtély-szót, mint az a Szeretet,
melyhez - mesélik - útmutató Csillag
jelként kigyúlt nyájpásztorok felett.
Ne áltassuk magunkat! Az a Béke
őszinteséggel kezdődne.. Talán
velünk lesz egyszer, igaz Csillagfénnyel,
új Kaláccsal új Ünnep asztalán.
Most minden hamis: pásztorok, királyok,
s a sok csillag /az Egy igaz helyett/.
Kívánom, hogy valóban megszülessen
az, akiről Legenda született!
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-12-31 10:31:20
http://www.artagora.hu/mainframe.php?oi=2444
2012-12-31 09:51:45
Eszme. Igen, a Csillag egy Eszme. Valahogy így hiszem én is. Így már azt is mondhatnám, sok közös van gondolkodásunkban. Minap láttam egy nagyon jó összeállítást, filmet az emberiség évszázadaiból, évezredeiből . Vallási és birodalomépítő háborúkról. Borzalmas mészárlásokról, csillogásról és nyomorról.
A történelem folyamatosan ismétli önmagát, és a sötét és világos korszakok elég jól váltakoznak..egy biztos : mire végignéztem, kezdtem szégyellni, nem is kicsit, az embervoltomat.
Írhatunk mi karácsonyi verset Ady-módra, Szabolcska-módra, Lelkes-módra, Bigi-módra, a lényeg változatlanul az, hogy amíg az ember kívülről várja a Megváltót, nem saját magában keresi, ilyen marad a világ..gonosz és gyűlölködő.
Kedves Miklós !
Megköszönöm Neked , hogy ha röviden is, de együtt gondolkodhattam Veled. Karácsony ürügyén, versek ürügyén, verseskötet ürügyén..
Remélem, hogy lesz néhány csendesebb napom, amikor majd meg tudom nézni említett írásaidat is.
Kívánom, hogy az Új Esztendő sok örömet és boldogságot hozzon számodra, és lehetőleg mindenkinek ! Boldog Újévet Kívánok !
Szeretettel
Bigi
2012-12-30 08:18:07
Kedves Bigiblue!1.) Békével foglalkozó versed számomra teljesen érthető (és szerintem a legtöbb ember megérti). A béke jó volna, persze, nagyon különböző az, amit különböző társadalmi csoportok, rétegek értenek (tipikusan) a béke fogalma alatt. A béke kérdése sok mindennel összefügg (a TÁRSADALMI REND fogalmával, és az annak megfelelő eseményekkel elsősorban). Versedben nem találtam olyat, amit kifogásolnék, DE - ezt nem kritikaként fűzöm hozzá - hátteréhez tartozik: a társadalmi vonatkozások áttekintése nélkül a béke fogalma, a békére való törekvés erkölcsileg helyteleníthető dolgokra is alkalmazható.
2.) Az, hogy melyik Csillagra gondolok, aligha lehet kétséges azok előtt, akik verseim
figyelmesen olvassák. Gyakran Piros Csillagként emlegetem, egyik versemben Csillagistenként ( A Csillagisten álma (Németh Dezsőnek) - az interneten megtalálható).
Ez a Csillag valójában Eszme. Sok mindenből összetett, közösség-centrikus humanista eszme, néhány forrása a történelemből: a.) az őskeresztények mozgalma (bizonyos értelemben rokona a kommunizmus elképzelésének), b.) a Nagy Francia Forradalom eszméje, amiért Petőfi is rajongott (hozzáteszem: az események tárgyilagos megítélésével, tehát nem szépítésével), c.) Ady Endre Vörös Csillaga (ennek nem teljesen kikristályosodott eszmei tartalma, de a bátor humanizmus Ady munkásságának lényege volt), d.) a kommunizmus, a Vörös Csillag eszméje (megint nem arról van szó, hogy bármit tagadni kellene abból, amit nevében elkövettek, - más eszmék, így a kereszténység nevében mi mindent elkövettek, gondolkozz csak! - hanem az eszme közösség centrikus tartalmáról, minden eszmének, ha becsületes, az igazság kimondása csak használ, viszont az természetes, hogy a kapitalista társadalmi rend hívei és haszonélvezői csak úgy ontják 1989 óta a hazugságokat is a XX. század második felének történéseivel kapcsolatban, ráadásul sokszor milyen primitíven!). A Csillag az őskeresztények Csillaga is, mert annak a szép csillagnak, amit ők vallottak, kevés köze van (gyakorlatilag szinte semmi) ahhoz a csillaghoz, amit az államvallássá lett kereszténység egyházi hívei magukénak vallottak és vallanak (itt a gyakorlati tevékenységet, és annak társadalmi hatását értem, a filozófiai tartalommal most nem foglalkozom, a tényleges gyakorlatról van szó.)
A Piros Csillag, a közösség-centrikus Eszme hosszabb távon (ez látszik a történelemből) győzni fog (ha a Föld, illetve az emberiség nem pusztul el), valószínűleg több lépcsőben. Ám ezt véleményem szerint mi nem fogjuk megérni, a kapitalista társadalmi rendnek, a mostani gazdasági világválság ellenére, megítélésem szerint még nagy tartalékai vannak.
A fentebb említett eszmének más történelmi forrásai is vannak, ezekre most nem térek ki. A kérdéskörről egyébként többször írtam, ezek az írások az interneten megtalálhatóak.
Ha esetleg valami ponton nem elégítettem ki érdeklődésed, szívesen válaszolok.
Üdvözöl, kellemes szilveszterezést, Boldog Új Évet kíván: Miklós
2012-12-29 22:56:28
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, és az időt, amit rám szántál, kedves Miklós ! Lehet, hogy alapjában egy oldalon állunk..csak túlbonyolítod a dolgokat .
Vagyis nem az én nyelvemen írsz.
Az enyém egy végtelenül leegyszerűsített, tömörítésre törekvő nyelv.
Idei karácsonyi versem álljon itt példaként : / mert valamit mégis csak írtam a nagy sürgés-forgás közepette ! :)
Kiskarácsony, Nagykarácsony
..haha, ez a gyüttment,
ez a béke,
néha nagy betűvel írom :
BÉKE!!
de ezt nem is érdemli meg,
mert csak a vágy hajt érte,
fel-felbukkan,
de eltűnik rögtön,
meg nem érintheted..
érinthetetlen ?!
no ez már túl messzire menne,
akárcsak a béke..
vágtatnál érte,
váltott lovakon,
jaj, csak ne az a négy ló legyen ,
abban a négy színben..
de közelít a megváltott ,
megváltozott világnak,
bizony,
a vége..
BÉKE? béke ..veletek..
le vele..le..
ma tíz palesztin házat romboltak le..
.
dokkmunkás..drón..eleven..holt..
ez színtiszta ...beszéd ..volt..
.
..szóval, ezt sem érti mindenki..de én igen , és talán a Mindenható..aki képes viharokat küldeni a tengerekre, a szárazföldekre..és a lelkekre !
Kívánom, hogy legyen végre nagybetűs a BÉKE !
Elnézésedet kérem, de nincs időm hosszasabban foglalkozni ezzel a témával.
Egy konkrét választ kérek még : sokszor emlegeted..pontosan melyik csillagra gondolsz ?
Üdvözöllek szeretettel.
2012-12-29 12:57:10
Kedves Bigiblue!1.) Ha úgy érezted, hogy valami írásaimból nem volt érthető számodra, vagy, mint most írod, olyan, ami nem vállalja fel az igazságot, akkor ezt miért nem írtad meg mindjárt? No és még most sem késő megírnod, - de konkréten! Konkrét észrevételek nélkül erre vonatkozó elmarasztaló megjegyzéseid nem tekinthetem tárgyilagosnak, és nem is tudok mit kezdeni velük.
Más kérdés, és abban igazad van, hogy sok költeményemben nem a kevésbé tanult embereknek megfelelően fogalmazok. Szándékosan. A költemény nem feltétlenül szónoki beszéd. Ám mindezek ellenére úgy vélem, hogy verseim, prózai írásaim, MAJDNEM MINDENKI megérti, aki meg akarja érteni. Minden célzás is világos ezekben, nem kétértelmű, - csodálkozom azon, hogy Te ezeket olykor nem érted (ám az is joggal felmerül bennem: érted, csak nem akarod megérteni). A bőbeszédűségre vonatkozó megjegyzésed vegyük ízlésünk eltérő voltának (sok mindent írtam, aforizmát is rengeteget, de nem csak aforizmákra van szükség).
2.) Nem szoktam senki írását, kijelentését, közlését elferdíteni. A Te hozzászólásod általad említett részletével sem tettem ezt. A szövegösszefüggésből számomra joggal úgy tűnt: az ország egy-egy eredményét úgy általánosítod, mintha valami nagyon jó úton haladna az ország gazdaságilag. Mostani hozzászólásodban is erről írsz, és jogod van arra, hogy a feketét fehérnek lásd, - de nem értek Veled egyet (és az ezer példát sem látom az újjászületésre, hanem sok ezer példát látok becstelenségre, önérdekeknek az ország érdeke fölé helyezésére, és hasonló nem szép dolgokra). Ha ennyire másképpen látjuk a dolgot, akkor ezen a ponton talán nem is érdemez eszmét cserélnünk, - hidd azt, amit akarsz.
3.) Hozzászólásodban egyéb téves dolgok is vannak, például azt feltételezni, hogy mindenki becsületes (mint írod), az csacskaság. Nem helyes sem vakon bízni, sem pedig mindent eleve bizalmatlanul fogadni.
4.) Abban teljesen igazad van, hogy egyetlen korszak sem tud teljesen új emberekre építeni, - de ezt én is több írásomban kifejtettem, a múlt szorosan kapcsolódik a jelenhez, rosszban is, de a jót illetően is.
5.) Soha nem állítottam azt, hogy az ország helyzetéért a kisemberek a felelősek. Sőt! A kisemberek ismereteit, attitűdjeit, magatartását, mint többször írtam, elsősorban a társadalmi rend befolyásolja, más kérdés, hogy sok kisember (hogy ezt a nem teljesen jó, kissé homályos fogalmat használjuk, mint Te is hozzászólásodban) maga is felelős ezért-azért, mivel a huszadik század második feléből sok mindent megtanulhatott volna, és sok mindennek utánanézhetett volna.
Az előző hozzászólásaiban írtakat változatlanul fenntartom. Ha valamilyen célzásomra, hasonlatomra, szépirodalmi megjegyzésemre észrevételed van, akár panaszod, ha ezt KONKRÉTEN, idézve teszed, szívesen válaszolok.
Én is szeretettel jegyzem meg, hogy a lelkesedés szép dolog formailag, de meg kell néznünk: mi van mögötte, miért történik. Az is gyakran előfordul: a cél jó, a szándék szép, de a tett nem.
Kellemes szilveszterezést és Boldog Új Évet kíván Neked és Családodnak: Miklós
2012-12-29 09:51:57
Kedves Miklós ! Hazugságokra épülő világunkban egyetlen nagyon fontos dolog van . Tanulni ! ..valaki ezt 3x ismételve mondta ki..Eljön az idő, amikor újra szobrot emelnek neki..Ma egyetlen dolgot kell megtanulnunk : túlélni ezt a hazug világot !
Úgy érzem, hogy írásaidban sok mindenről szólsz, de Te sem vállalod fel az igazságot, csak célozgatsz különböző történeteiddel, kissé bőbeszédűen, a lényeget nem kiemelve, nem a kisembereknek érthető módon a szájukba rágva, hanem kifordítom-befordítom-úgyis-bunda -a -bunda módjára előadva..
Mindenki tudja, hogy mi az a háttérhatalom..az ország helyzetéért nem a kisemberek, köztük én !! vagyunk felelősek..
Hálistennek sokan gondolkodnak úgy, mint én. Egyenesen, becsületesen, és feltételezve azt, hogy mindenki becsületes. De a csavaros eszű csalók mindig megtalálják a módját annak, hogy az egyenesen gondolkodók feje alól kihúzzák a párnát, kivegyék kezükből az utolsó falatot is..
/ apropo : ..nem egy gyár kezd újra üzemelni, ne ferdíts, kérlek..én csak EGY példát hoztam fel !! de van még ezer példa az újjászületésre !! /
Amikor pedig Magyarország nagyon is vegyes népességének erkölcseit vizsgáljuk, ki kell mondanunk : hozott anyagból ez állt össze..
..Mindenképpen meg kellett írnom ezt a versemet, úgy hét évvel ezelőtt ! ..amikor már a nagy kifosztás végbement..Ajánlom figyelmedbe, és egyben elnézésedet is kérem, hogy éppen ezt a verset hozom fel példának..kellene a tanulás, kellene már..
Fényt ! Még fényt !
Úgy megszokta már e nép
a szolgaságot,
nem is akarja
lerázni a jármot!?
Mikor lett véred
ennyire híg,
te magyar!?
Büszke, konok fejedet
igába hajtani
még meddig hagyod?
Európa gyümölcsöskertje
leszünk!
- mondta egykor
a Legnagyobb...
Most kivágva szőlő, almafa..
Fiaink a nagyvilágba`,
s mi itthon,
elveszünk...
Álombéli csodakert lakói
búsan emlékeznek
a Nagy Magyarra..
Mécsesek ezrei,
milliói,
ti oly hiába égtetek!
Égi fénynek kéne jönnie,
hogy bevilágítsa
az elsötétült
lelkeket!
...Vagy úgy megszokta már
e nép a jármot,
nem is akarja
szabadságra váltani
a szolgaságot!?
Kívánok Neked és Családodnak én is jó szilveszterezést és Boldog Újesztendőt !
Szeretettel :
egy még lelkesedni képes magyar ! :)
2012-12-29 08:27:38
Kedves Bigiblue!Felfogásom szerint (amivel, lehet, nem értesz egyet) az tiszteli igazán a másikat, becsül másokat (akár populációról, akár egyénről van szó), aki nem úgy udvariaskodik, hogy azzal elfedi az igazságot.
Amit lentebbi hozzászólásodban írsz, abban vannak igazságok is, de nagy tévedések szintén.
Első mondatod - önmagában - helyesen is értelmezhető.
Később azonban kiütközik szemléleted fő hibája: nem látod a társadalmat, nem tudod mi a társadalmi rend, és - bár sokat tanulhattál volna a magyar szépirodalom klasszikusaitól az előbbi fogalmakat illetően, - nem tanultál eleget. (Most ezt nem akarom részletezni, de, ha kicsit utánagondolsz, rájöhetsz: igazam van.)
Annak, persze, én is örülök, ha újra üzemelni kezd egy gyár. Ám a gazdaság bonyolult alapépítmény. Egy fecske nem csinál nyarat, - tartja a közmondás. Még néhány fecske sem.
Mi minden nem történik meg, ami szükségesnek látszik? No, és mi minden történik rosszul (ha az ország érdekét nézzük, és nem egy szűk rétegét)?
Tudom, hogy - sajnos - nagyon sokan gondolkodnak úgy, úgy mint Te. Ez a téves (de sok embernél szándékos érdek-, vagy vélt-érdek gondolkodás) is nagyban felelős az ország helyzetéért (persze, a gazdasági válság, nemzetközi folyamatok mellett). Ha (!) a társadalmat, múltját, jelenét, a társadalmi rendet nem érted (vagy valami ok, okok miatt nem akarod érteni), akkor persze azzal a kérdéssel sem foglalkozol: kik a csalók, és hol vannak? Milyen eszmék rombolják (többnyire álszent módon) az igazi értékeket, erkölcsöt? Nem látod azt sem, hogy a bankok nem önmagukban léteznek, hanem egy társadalmi rend részei.
Ám utolsó mondatoddal nagyon egyetértek: én is szívemből szeretném, ha a nép tanulna, múltjából is, jelenéből is, és kevesebb olyan magyar lenne, akinek nézeteinél nem az látszik szempillantás alatt, hogy szellemi színvonala nem kielégítő, vagy ez a színvonal igen távol esik - finoman szólva - a becsületes gondolkodás és magatartás alapvető követelményeitől.
Ismételten kellemes szilveszterezést kívánok Neked! Üdvözöl: Miklós
2012-12-29 00:16:21
Az én népem, kedves Miklós : a Nagyvilágban, és természetesen, itt, Magyarországon élő összes magyar ! Akik közül sokakkal szinte napi kapcsolatom van..koldus, hajléktalan, és milliomos is akad köztük..és persze a legtöbben egyszerű, kétkezi dolgozók.
Akik elhagyták az országot, azok is őrzik magyarságukat..és ha ők maguk nem is jönnek már haza, a gyerekeik közül sokan, egyre többen jönnek, hosszabb-rövidebb időre.
..mert ez a föld, Petőfi szülőföldje, varázserővel bír..lerombolták százszor, ezerszer, felépült ugyanannyiszor !
Kis hír : újra megnyílt és üzemel az öblösüveggyár..újra magyar üvegbe kerülnek a magyar borok, a magyar gyümölcskészítmények..várom a híreket az újraépülő cukorgyárakról ! :)
Összegezve : ha az összes jó és rossz karácsonyunkat górcső alá tesszük, megállapíthatjuk : ez az idei leginkább azoknak nem volt jó, akiket a csalók meg a jó bankok tettek tönkre..tanulnunk kell még, sokat, hogy ne legyünk hülye-magyarok..
2012-12-28 12:01:32
Kedves Bigi Királynő!A lehető legjobbakat kívánom Neked és Családodnak, de rejtély marad számomra: kikből állhat a Te néped, ha ez a karácsony nekik nem volt rosszabb, mint az évezredek óta megélt karácsonyok? (A kérdésben van egy picike tréfás irónia, figyelj fel rá!).
Az vitathatatlan (ha a valóságot nézzük), hogy voltak ennél sokkal rosszabb karácsonyok is (például háborús karácsonyok, - kik voltak felelősek a háborúkért?), de voltak a ennél sokkal jobbak is (például a huszadik század második felében, én ilyenekre személyes élményeimből is emlékezem).
Azzal nem tudok vitatkozni, hogy belső tartásod kitől kaptad, valamint mi jellemző erre a belső tartásra. Ám bizonyosra veszem, minél inkább elgondolkodsz azon, hogy mi minden hat tömegekre, és ezeken belül az egyénre, annál inkább úgy érzed majd: leegyszerűsíted a bonyolultat, ami önmagában nem volna baj, hiszen a bonyolultra, a leegyszerűsítésére, a lényegre is szükség van,- de nem jól teszed.
Egyébként Reményik versének tartalmával is bajok vannak (azon kívül, hogy az ARTAGORA szervere nem ismer fel néhány jelet, és kérdőjelet tesz helyettük, - ezért kellett nekem is kétszer elküldenem a Karácsonyi vers-utak c. írást, viszont az előzőt, a feleslegeset, törölni sem tudom most). Reményik versének tartalmát most nem elemzem, csak azon mosolyodtam el: Petőfin nem fognak a divatok. Tényleg így érzed Te is? Még szegény Babits is tisztábban látta a dolgot.
Kellemes szilveszterezést kíván: Miklós
2012-12-28 09:10:52
Kedves Miklós !Az én képzeletem karácsonyfája HIT-tel és REMÉNY-nyel van feldíszítve !
Ezért minden napom ünnep !
Ez a Karácsony semmivel nem volt rosszabb, nekem és Népemnek, mint az ezerévek óta megélt Karácsonyok .
Voltak, akik megfagytak, voltak, akik finomakat főztek népes családjuknak..így volt ez most is az egész világon..és talán mindig is így lesz..
..és újra meg újra Megváltót vár a Világ, akit aztán majd újra meg újra keresztre feszíthet..
Távol tartom magam " ettől " a világtól..az én világomban Béke van és Szeretet.
Belső tartásomat Istentől kaptam, és költők lelkével azonosulva lebegek át az életen .
Nem ártva senkinek, és átadva valamit az én lelkemből is az utánam jövőknek..mert lesznek, mindig lesznek !
" Csikoroghat az államgépezet,
Mert miden állam test és csikorog ?
De Arany János dallama örök,
S Petőfin nem fognak ki a divatok!
Vannak bolondjai a szerelemnek,
S őrültjei a honfi ? láznak is.
De néha nagyon is hamar kisül,
Hogy mindez múló, balga és hamis.
Vannak korszakos, szörnyű tévedések
És vad politikai divatok ?
De néha egy ? egy költő mondja el
Joggal: az állam mostan én vagyok.
Két évtizedes idegen keretben
Mi megláttuk az örök lényeget ?
Országokat lehet szét darabolni:
Nem lehet legyilkolni lelkeket!"
/ Reményik Sándor : Mi a Magyar ? /
Szeretettel
mint mindig
Bigi Királynő
2012-12-28 07:16:13
Kedves Bigi királynő! A versíráshoz valóban kell az idő, de, még ha látszólag nincs is idő, többnyire akkor is van, mert még főzés-sütés közben is le lehet írni egy-egy gondolatot, verssort (de néhány baleset veszélyes pillanatra azért vigyázni kell!). Ám a kedv, illetve belső írásparancs nagyon is kell a költői betűvetéshez.
A nagy sürgés-forgás mögött sok minden lehet, de, ha Neked örömet okozott, akkor a Te számodra ez mindenképpen jó dolog volt, és szép. Örülök neki. (Nem ennek a karácsonynak, hanem annak, hogy Nálad ilyen jól teltek el az ünnepek.)
Üdvözöl: Miklós
2012-12-27 20:24:29
Köszönöm a tájékoztatást, nekem szép Karácsonyom volt, nagy sürgés-forgással, nem is volt időm karácsonyi verset írni ! / ..az utókor nagy örömére :) / Szeretettel üdvözöl
Bigi királynő :)