A többistenhit az ókorban általános volt, később azonban az embereknél kiment a divatból. Az állatoknál azonban, úgy látszik, mégsem.

A telepünkön három cica a nyáron felismerte, hogy feleségem mennyire alkalmas jószívű istennek. Kettő közöttük fekete-fehér foltos, de a két szín különböző elrendeződésével, a harmadik viszont, a fehér, félig gróf, mert látszik rajta: egyik szülője angóra volt.

A cicák bemutattak nejemnek egy hempergő szertartást. Hátukra fordultak, négy lábuk az ég felé emelték, így mutogatták: feleségem a Mennyből szállt alá. Igazuk volt, jól mutogattak, kaptak is a földi javakból. Attól kezdve feleségem, aki addig közömbös volt a macskák iránt, pártfogolta őket.

Idővel azonban az istenek érdeklődése a négylábú élőlények iránt is csökken, mert visszaemlékeznek a kétlábúak cselekedeteire. Utóbbi okból feleségem isten-voltát fiunknak adta át, akinek CACI! CACI! kiáltására a macskák előjöttek, utána eleséget kaptak, majd pedig bemutatták a hempergést. Ez háromszor ismétlődött naponta.

A cicák fiamat istenként tisztelik, ő a Caciisten. A három cica klubbot alapított. Két másik macska is szeretett volna belépni a klubba, és tisztelni az élelmet adó Caciistent, de ezt a klubtagok részben dühös morgással, részben a nemzetközi cicajog megsértésével, megakadályozták (nem ismeretlen ilyesmi az embervilágban sem!).

A legerősebb cicát (az egyik fekete-fehér foltos) fiam a szomáliai diktátorról Ajdidnak nevezte el. Ám Ajdid diktatúrája ellenére azért valamicske a másik két klubtagnak is jut az isteni juttatásokból, csak a vezércica az ő táljukból is kiválasztja a legjobb falatokat (nem ismeretlen ilyesmi az embervilágban sem!). Fiam igyekszik ENSZ képviselőként fellépni a nemzetközi cicajog érvényesítésére, csak kérdés: nagyobb sikerrel-e, mint az ENSZ?

A másik, gyengébb fekete-fehér foltos cica neve Hálás lett, mert a kapott eleségért szeretetteljes hangon szokott nyávogni.

A napokban meglepő (vagy nem is olyan meglepő?) dolog történt. Egerészölyv szállt le, vijjogott, el akarta rabolni Hálást. Félelmetesen nézett ki, bár azért katonai délcegségben elmaradt az amerikai fehérfejű sastól, de még a nálunk honos rétisastól is.

A Caciisten (fiam) azonban meghallotta Hálás kétségbeesett nyávogását, segélykérését, elzavarta a nagy madarat, megmentette a cicát, aki egyébként saját okos ötletéből egy szúrós bokor alá húzódott a ragadozó elől.

Miképpen zajlott le a fordított folyamat, vagyis az egyistenhitből mint alakult ki a több isten hit (mármint a cicáknál)?

A házunkban lakik egy nagyon kedves, cicaszerető (és általában állatszerető) hölgy. A cicák neki is bemutatták a hempergő szertartást, és elkezdték istenként tisztelni. Persze, ők is kaptak eleséget, ez a szertartás része.

A két isten egyelőre jól megfér egymással. No és nem kell félniük az istentagadó cicáktól sem, ilyen cicák nincsenek a telepünkön.

Mi történne, ha esetleg megjelenne egy hitetlen Voltaire-macska? Mondjuk, így szólna cica felebarátaihoz:
- Nem istenek ezek, menjetek fel a liften, csöngessetek be mindkét lakásba, meglátjátok: ők is csak olyan kétlábúan földi halandók, mint ti vagytok négy lábbal!

Hát az ilyen Voltaire-cica ugyanolyan sorsra jutna, mint szegény Voltaire!

Méltányos volna: miért legyenek a cicák inkább gondolkodó lények, mint az emberek?

(2012)