Newtown természetesen új várost jelent, de arra szeretnék rámutatni: ezek az amerikai kisvárosok sok tekintetben nagyon is régiek.

Napokig hurcoltam magamban a televíziós élményt, a sors úgy hozta, hogy most jegyezzem fel internetes naplómba.

Nem részletezem a közelmúltban történtet, megrendítő volt, számomra is, sok ezer kilométerre Amerikától. Szívszorító!

Röviden: egy elmeháborodott fiatalember, akinek édesanyja a közeli iskolában tanított, bement anyja munkahelyére, állig felfegyverzetten, és egy katonai célokra gyártott sorozatlövő puskával, ami percenként száz lövést képes leadni, lemészárolt húsz kisiskolást, valamint hat felnőttet (köztük az iskola igazgatónőjét). A CNN televízió még most is foglalkozik az eseménnyel, ami érthető, nem csupán a sok áldozat miatt, hanem mert kirobbant egy nagy nemzeti vita: miként lehetne megelőzni az ilyen tragikus eseményeket?

A gyilkosságok nagy száma az USÁ-ban azonban nem a tömegmészárlásokból adódik (bár azok is megszaporodtak), hanem olyan eseményekből, amikor egy-két áldozat van. Utóbbiak száma félelmetesen nagy, csak külön-külön nem kapnak olyan nyilvánosságot, mint ez a mostani tragédia.

Senki sem gondolhatja komolyan, hogy minden hasonló eseményt meg lehet előzni. Még akkor sem lehetne, ha Amerika, valamilyen csodálatos isteni tett hatására, valóban demokratikus országgá válna, látszat demokráciából igazivá.
Elmebetegek, bűnözők akkor is lennének, igaz, ilyen lélekig ható fájdalmak ritkán.

Érdemes felfigyelni az amerikai fegyverkereskedők reakciójára. Az a tőke szólal meg általuk, amelynek a fegyverek eladásából származó profit százezerszeresen fontosabb, mint az: hány amerikai kisgyermek, felnőtt hal meg hasonló tragédiák során.

Miről van szó a háttérben?

Egy sok láncszemből álló problémáról, amelynek csak egyik láncszeme az a feltűnően ostoba gyakorlat, ami Amerikában a fegyvervásárlást nevetségesen könnyűvé teszi.

Senki sem gondolja ép ésszel, hogy azok az amerikaiak, akik törvényesen fegyvert tartanak otthon, nagy többségükben ezért elmarasztalhatóak volnának. Van, aki azért tart fegyvert, mert az amerikai közbiztonság olyan gyenge, hogy nem érzi úgy: a rendőrség megvédi. Másokban ott van a fegyverek iránti csodálat, esetleg az amerikai múlt mindmáig erkölcsileg nem helyesen értékelt részeként, - ez már nem szép dolgot jelenthet, mert az amerikai történelemben is sok a szégyenfolt, amit ugyan nem szégyellni kellene, de tanulni belőle igen.

Amerikában - a CNN televízió szerint - 51 ezer fegyverkereskedő van, és majdnem annyi fegyver civil kezekben, mint amennyi az USA lakossága. Az igen erős fegyver lobbi szava az egyik legdöntőbb (ha ugyan nem a legdöntőbb) tényező abban: ki lehet az USA elnöke, szenátora vagy más államhatalmi képviselője. Pénz beszél, kutya ugat, tartja a közmondás, - és ki az, aki szenved?

Érdekes volt látni az amerikai fegyverkereskedők szövetségének képviselőjét a tévé képernyőjén. Sajnálatát fejezte ki a legutóbbi mészárlás miatt (szerintem azt is olyan arckifejezéssel, amiről lerítt: nem őszinte), majd pedig kijelentette: a fegyverkereskedők elleneznek MINDEN (!) fegyvertartással kapcsolatos szigorítást. Sőt, azt ajánlják: fel kell fegyverezni a lakosságot, még szélesebb körben, így például a pedagógusokat, papokat, ha ezt vállalják (vagyis a fegyver gyártók, fegyverkereskedők még további profitot szeretnének). Megszólalt egy különleges méretű szalmakalapot viselő kövér személy is a CNN képernyőjén a fegyverdömping védelmében, - látni kellett volna az egykori vadnyugat tájaira illő, és ős vadnyugati módra gondolkodó, ellenszenves figurát!

Szegény Obama, jó szándékával, a tömegmészárlás miatt megváltozott közhangulatban, most valamelyes eredményt érhet el a fegyvertartás megszigorítására. Ám eleget?

Véleményem szerint néhány dologban feltétlenül szükségesek volnának a változtatások:

1.) a katonai fegyvereket és a hozzájuk tartozó lőszerkészletet csak a rendfenntartó erők (így a rendőrök) részére volna szabad engedélyezni, szigorú nyilvántartás mellett, a már civil kézben kint levő ilyen típusú fegyvereket pedig meghatározott időn belül begyűjteni, a lőszermennyiséggel együtt,

2.) a tömegmészárlásra kevésbe alkalmas, védelmi jellegű lőfegyverek, valamint vadászpuskák jelenlegi engedélyezési eljárását, nyilvántartását felül kelleni vizsgálni (itt lehet: olykor nem, vagy csak mérsékelt változtatások szükségesek),

3.) meghatározott lakosságcsoportoknál semmilyen lőfegyvert nem volna szabad engedélyezni (így például a büntetett előéletűek egy részénél, az elmebetegek egy részénél),

4.) az NRA (National Rifle Association) csacska önérdek javaslatával ellentétben, a pedagógusok, lelkészek és más lakosságcsoportok további, szervezett felfegyverzése semmiképpen sem volna megengedhető (önvédelmi célokra eddig is vásárolhattak, ezután is vásárolhatnának fegyvert).

Egyébként a fentebb említett mészárlásnál a tömeggyilkos édesanyja az iskola tanárnője volt, nyilván tudott fia elmeállapotáról (fia egyébként őt is agyonlőtte), és nála sem lehetett az elméjével minden rendben, ha - állítólag nagy félelemből - ő vásárolta a három fegyvert (puskát, és két pisztolyt), valamint fiaival rendszeresen lőgyakorlatra járt. No és - feltehetőleg - mások is tudtak a családban a merénylő elmebetegségéről, de a kedves kis városkában - ez nem új, nagyon is régi! - senkiben sem ötlött fel: a különös viselkedésen el kell gondolkodni? Vagy senki sem mert gondolkodni? Ha nem, talán azért nem, mert - innen messziről is számos jelét látni ennek! - sok minden nem különös már Amerikában, aminek egyébként annak kellene lennie a józan ész szempontjából..

Fentiekhez csatlakozik az a kényes pont, hogy
5.) az sincsen rendben, ha egy elmebeteg, aki bármikor közveszélyes lehet, fegyvert tarthat (vagy a családban könnyen hozzájuthat ilyenhez). Az ugyan alapvetően fontos, hogy az illető kezeltesse magát, az orvosi titoktartás értelme is világos utóbbival összefüggésben, mégis célszerű volna a törvény által bizonyos kötelezettségeket előírni ilyen esetekre (neki is, hozzátartozói részére is).

Mindez azonban még mindig csak egy bonyolult teendő-rendszer néhány láncszemét érinti, mert Newtown tragédiája (amely kicsit egész Amerika tragédiája, most siratja, de holnapra elfelejti) sok-sok minden más újra áttekintését is megkívánná: az átlag amerikaiak gondolkodását múltról, jelenről, jövőről, életmódjukról, a bűnözéssel szembeni küzdelem helyzetét.. Többek között azt is: mire készít fel az iskola valójában? Mit ér az iskolai oktatás, ha a lakosság negyven százaléka ma is úgy hiszi: a Föld kevesebb, mint tízezer év óta létezik?

A becsületes, értelmes amerikai nem gondolja komolyan, hogy a fegyvertartók démonok (mint ahogy ezt az NRA elutasított vádként állította), de azt sem: az NRA, az amerikai fegyverkereskedők többsége valóban elsősorban az amerikai nép érdekét szolgálja. Mindenek felett saját önérdekét, profitját szolgálja, - valószínűleg, ha lehetne, még ágyúkat is eladna kedves vevőkörének..

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)