Kellemes ünnepeket, persze, olyan is tud mindenkinek őszintén kívánni, aki szellemileg különös állapotban szenved, és mindenkit (kivétel nélkül) szeret. Az ilyen személyt vagy bizonyos intézetben tartják, vagy onnan időnként kiengedik ugyan, de utóbbi esetleg veszélyes, mert minden emberre kiterjedő szeretete az ellenkezőjébe csaphat át, egyes országokban (így Amerikában) hirtelen visszalovagolhat az időben, és egész óvodai, iskolai osztályra, meg a nebulók nevelőire az gondolja: indiánok, majd pedig a potom pénzért, bürokratikus formaságok nélkül, sőt, a józan észnek túlzottan ellentmondó liberális módon vásárolt és magával vitt sorozatlövővel azt csinálja, amit egykori elődei.. Legutóbb is volt rá példa abban a fegyverrókás Amerókában. Megrendítő példa. Még a fegyver lobbi is sírt (más kérdés: őszintén-e?)!

Sok szellemileg gyenge felfogású ember van, de a fentebb említettekhez hasonló becsületesen csökkent agyértékű, ártatlanul együgyű kevés. Így az, aki becsületes őszinteséggel akar Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánni bizonyos körben, az rászorul az én javaslatomra, amely erkölcsileg toronymagas szintű, az is bizonyítja e magas szintet, hogy eddig még minden torony rám omlott (ezt a toronyomlást, lehet, olvasóim, egyből nem értitek meg, de gondolkozzatok, később talán igen!).

Mi az én javaslatom a Kellemes Ünnepeket való őszinte kívánásra azoknak is, akik kellemesség helyett egész mást érdemelnének, mivel egész évben folyamatosan és méltánytalanul kárt, bajt okoztak másoknak?

Egyszerű és nagyszerű javaslat, alapelve: a cél szentesíti az eszközt. Utóbbi közismert mondás, nagy általánosságban nem igaz, sőt, szamárság, mert vannak nem szép célok, továbbá a szép célnak is - az erkölcsi követelmények szerint - arányaiban igazodnia kellene a cél szépségéhez, konkrétan. Ám egy általános szamárság mögött erkölcsileg értékes igazság rejtőzhet, csak elő kell csalogatni.

Nos, Nektek, Olvasóim, elárulom javaslatom, nem akarom, hogy nagyon felcsigázódjon kíváncsiságotok.

1.) Kellemes Ünnepeket kívánok azoknak, akiket tényleg kedvelek, elismerek, és számomra elérhetőek (tudom e-mail címüket, telefonszámukat vagy személyesen találkozom velük).

2.) Azoknak, akiket nem kedvelek (vagy egyenesen utálok), nem küldök ünnepi jókívánságot e-mail levélben, telefonon vagy személyesen, DE (!) - és itt jön nagy jelentőségű újításom - gondolatban NEKIK IS (!) KELLEMES ÜNNEPEKET kívánok (és ha nem tudom kikerülni őket, végszükségben szóban is)..

Azt gondoljátok, Olvasóim, hogy utóbbiak részére a Kellemes Karácsony vagy Boldog Új Év kívánsága részemről képmutatás?

Egyáltalán nem! Tényleg azt kívánom. Az ok (ha úgy tetszik, egyúttal cél), amiért ezt kívánom különösen humánus: a rossz, becstelen, hazudozó, gyáva, jellemtelen, kapzsi emberek megfigyeléseim szerint többnyire még ártalmasabbak, ha boldogtalanok. Így tehát boldogságuk valamilyen mértékig a közjót szolgálja, kártevésük (ha alapjában véve megmarad is, mert azon az Isten sem segíthet) ilyen állapotukban némileg csökken, nemileg is!

Módszerem, persze, nem tökéletes még. Valamit javíthatna a helyzeten (ha a jókívánságok valóban beválnának), DE (!), sajnos, sok rossz ember akkor boldog igazán, ha kárt okozhat másoknak, a közösségnek, az országnak, - amely károkozás nekik viszont haszon.

Miként lehetne a fenti módszert tökéletesíteni? A jó módszer sokszor gyógyszer
(még ha van is mellékhatása).

Nos, erre Ti is kitalálhatnátok valamit, Olvasóim! Mit kellene tennetek a kitaláláshoz?

Előbb gondolkozni kellene a teendőkön, utána pedig cselekedni.

Nagyon hasznos volna (mármint az országnak, a világnak), ha egyszer Karácsonykor nem csak a Kisded, hanem valami más is megszületne!

Mi is?

No, azoknak, akik a válaszon gondolkodni hajlandóak, kétszeresen is Kellemes Ünnepeket kívánok! Nekik kétszeresen is szívből jövően.

A többieknek csak szimplán.

(2012)