Feltöltve: 2012-12-15 16:41:52
Megtekintve: 5975
Cinegék
Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.
Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,
de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.
Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?
Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, majd
visszafú.
Láthatár-lét,
fázó hegyek, -
hány érzés kihűlt,
elveszett!
Sötét fatörzs:
történelem.
Éltem, nem éltem:
ismerem.
Gézengúz gaz
rám-rám sziszeg.
Káráló kórót
ismerek.
Éltem tavaszt,
éltem nyarat, -
tél jött, nyakunkon
itt maradt!
Cinege sír,
imája jár.
Kihűlt templommá
lett a táj.
Hit reményét
jól ismerem:
igává lett az
életen.
Üt, üt a szél.
Az este lenn.
Sötétség, gyáva
névtelen,
meglapul, de
árny, gaz sziszeg, -
ily fajta gyomot
ismerek!
Cinege itt,
cinege ott.
Giccsarany pontsor
hit ragyog.
Lét-láthatár.
Nemlét-határ.
Ijesztő álom
lett a táj!
Volt már, sokszor,
élőn halott,
s halott élő, de
hallgatok:
hiába vers,
hiába nép,
hiába isten
mond mesét.
Folt, cinkeszárny,
szín-pillanat, -
az sem marad mi
még marad.
Kóró kárál,
hurkol a szél,
egy-egy hangkönnycsepp
szívhez ér.
Valahol még
velünk, velem,
más volt valóság:
szerelem
egy Föld iránt,
egy Ég iránt,
mely mégis ad jó,
új irányt,
lélek-tollal
jegyzett dalok
kottáját, amit
meghagyott
piros Tavasz-
történelem..
Képzelt Csillagom
fénye fenn.
(2012)
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.
Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,
de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.
Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?
Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, majd
visszafú.
Láthatár-lét,
fázó hegyek, -
hány érzés kihűlt,
elveszett!
Sötét fatörzs:
történelem.
Éltem, nem éltem:
ismerem.
Gézengúz gaz
rám-rám sziszeg.
Káráló kórót
ismerek.
Éltem tavaszt,
éltem nyarat, -
tél jött, nyakunkon
itt maradt!
Cinege sír,
imája jár.
Kihűlt templommá
lett a táj.
Hit reményét
jól ismerem:
igává lett az
életen.
Üt, üt a szél.
Az este lenn.
Sötétség, gyáva
névtelen,
meglapul, de
árny, gaz sziszeg, -
ily fajta gyomot
ismerek!
Cinege itt,
cinege ott.
Giccsarany pontsor
hit ragyog.
Lét-láthatár.
Nemlét-határ.
Ijesztő álom
lett a táj!
Volt már, sokszor,
élőn halott,
s halott élő, de
hallgatok:
hiába vers,
hiába nép,
hiába isten
mond mesét.
Folt, cinkeszárny,
szín-pillanat, -
az sem marad mi
még marad.
Kóró kárál,
hurkol a szél,
egy-egy hangkönnycsepp
szívhez ér.
Valahol még
velünk, velem,
más volt valóság:
szerelem
egy Föld iránt,
egy Ég iránt,
mely mégis ad jó,
új irányt,
lélek-tollal
jegyzett dalok
kottáját, amit
meghagyott
piros Tavasz-
történelem..
Képzelt Csillagom
fénye fenn.
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-12-23 07:42:45
Kedves Bigiblue! Örülök, hogy szereted az állatokat, köztük a madarakat. A mi erkélyünkre főleg cinegék jönnek, ott mindig találnak eleséget. Sok érdekes madárélményt írtam már le.Ismételten Kellemes Ünnepeket! Üdvözöl: Miklós
2012-12-22 19:35:03
Ma is voltak madarak, sokan ! Képzeld, a szarkapár is megtalálta a diófámat ! Gyönyörű, nagytestű madarak..a függöny mögül leselkedem, nagyon óvatosak..szerintem kevés embernek van ilyen szerencséje, ennyire közelről megfigyelni őket ! Hát nekik öntöm ki a konyhai maradékot :) nekem már megérte odaballagni a diófámhoz minden nap ..remélem, nekik is ! :) A cinegéknek ma töpörtyűt fűztem fel, mint egy kalárist, és a fák ágaira aggattam..legyen nekik is Karácsony ! Örültek ! :) Békés, Boldog Karácsonyt kívánok kedves Miklós !
2012-12-17 11:41:02
Kedves Bigiblue! Szép költői gondolat hozzászólásodból, hogy ha minden ember gondoskodna a cinegékről, nem lenne bánat a világon, mert minden ember jó lenne.. Karácsony tiszteletre méltó szelleméhez illő gondolat (bár bánat akkor is lenne, mert az nem kizárólag az emberek jóságával vagy annak hiányával van összefüggésben, hanem mással is, de értem mondanivalód).
No és nagyon szép Tőled, hogy szereted az állatokat, és télen segíted túlélésüket. Mi is ezt tesszük, a hálás állatok (persze, lehet, hogy olykor hála nélkül, de az sem róható fel nekik) még tudtukon kívül olykor irodalmi témát is adnak nekünk. Akik pedig nem írnak, azok szívébe is gyakran bejuttatnak egy kis költészetet.
Üdvözöl: Miklós
2012-12-16 22:29:41
Sajnálom, hogy nem olvasok kommenteket itt e szép versed alatt..annyi mindent el tudtál mondani ezekben a rövid sorokban..annyira fájnak a szavak, mint a cinegének a hideg szelek..Nagy tisztelője és védelmezője vagyok a madaraknak, egész télen etetem a cinegét, vörösbegyet, rigót, verebet, galambot, még a szarkák is idejárnak az udvaromba, a terített asztalhoz..nálam semmi nem kerül a kukába, ami számukra ehető, a krumplihéjat meg is főzöm, az ételmaradékokat a kert végében, a diófa alá helyezem, a szalonnák is mindig ott lógnak, vésztartalék ez, ha a nagy hó ellep mindent..szóval, szeretem a cinegéket, és ha minden ember így gondoskodna róluk, nem lenne bánat a világon, mert minden ember jó lenne..és ragyogna az a Csillag ! :)