Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes Miklós
Alkotások száma: 1971
Regisztrált: 2011-09-25
Belépett: 2021-03-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (203)
-Egyéb prózai alkotások (580)
-Mese (283)
-Dalszövegek (3)
-Gyermekrovat (Versek) (33)
-Versek (864)
-Társalgó (5)
Feltöltve: 2012-12-14 14:39:56
Megtekintve: 5971
Csillaggyertyácskák
Csillaggyertyácskák, égvilágú mécsek,
melyek távolabb vitték a sötétet, -
hol vannak most? A fény sötétség foglya.
Hamis karácsony felé visz mogorva
börtönőrünk, s álszent időnek átad,
kakastoll villan, szuronyos vasárnap
papja szónokol, utált hüllőarcon
kígyókat kanyarogtat szeles alkony, -
minden kis rész bűne egy rossz egésznek,
bár szeretetről szófüst száll az égnek.

Csillaggyertyácskák, égvilágú mécsek,
gyertek, - ha Don Quijotékról meséltek,
volt-éveim látom, bízón bolondok,
bennük mégis egy Eszme adott gondot,
küzdelmet, célt, - Eszme, nem szolga-isten,
másik képzelt Istenhez méltó hitben:
pirost kigyújtó dárdás dalvarázslat,
mely, ha téved is, gyakran mégis átad
irányt a Jónak, készülő Egésznek,
részleteket, örömét győztes kéznek,
ha gonosz Szélmalom letört darabja
a dárdától már kényszer-útját kapta.

Itt maradtam egy ellenséges földön,
s vérem nem kell, de lelkemet kiöntöm
fényeteknek, Csillag csókolta gyertyák,
szív felé hajlók, melyek még bevárták
a bánatom. Kín jelen. Jövőnk nincsen, -
de egy csillagos Ország a szívemben.
Olykor vétkekkel együtt volt Apostol,
s volt, ki meglapult, vagy mást papolt akkor,
de voltak, - s hányan! - akik hittek benne,
Csillaggyertyácskák tiszta égszerelme
fel-fellángolt (e jelenből hiányzik
a becsület, - ez gúnyt dob rá, az ásít
fogalmára, megutált évek, fogság,
becstelenséggel kart ölt a bohócság,
ravasz imák, festett ígéret-mennyek,
míg a tolvajok földi Mennybe mennek).

Karácsony is.. Mily régen volt Karácsony!
Meleg szobákban is csak kihűlt álom.
Sokan hazudnak, talán nem is tudják
mikor hagyták el a becsület útját,
piszkos kezük lehet, hogy olykor reszket:
elárultak Csillagot és Keresztet, -
hányszor lőtték le Radnótit az éjben,
és nappalokban, ál-kereszt nevében!
Ocsmány szellemnek odavetett préda
az igaz-szavú Költők hagyatéka,
s fent nyálas szolgák hajbókoló nyája
ken mázat a valóra: cenzúrára.

Karácsony is.. Távoli múlt-Karácsony!
Emlék-ablakban zöld ágait látom
fenyőidnek, reményét csendes égnek,
csillaggyertyáid lassan csonkig égnek..

..s itt a jelen. Azt kérded: hol a Kisded?
Inkább gondolkozz: itt mi született meg?

(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-12-24 07:46:03
Kedves Bigiblue!

Csodállak bátorságodért, először azért, mert el merted olvasni ezt a verset, másodszor azért, mert még hozzá is szóltál.

Örülök, hogy Neked tetszett a vers. A világ egyébként, mint néhány írásomban megemlítettem már, történelmi mértékkel mérve tisztul, - de, igazad van, messze van még a tisztaságtól.

Én nem imádkozom a világ megtisztulásáért (persze, attól függ, hogy mit értünk ima alatt, mert a szó tágabb értelemben is használható), de azt, hogy tisztul (miközben még rettentően szennyes lelkileg és testileg egyaránt), látom. Utóbbi, persze, a mában élőt aligha vigasztalja.., - ám a tárgyilagosság megköveteli, hogy leírjam.

Szeretettel üdvözöl: Miklós
2012-12-23 10:29:52
Nagyon szép versedet alázattal olvasom..megtisztulásért imádkozom .. magamnak, a világnak megtisztulásáért.
Boldog Karácsonyt kedves Miklós ! :)