Nem tudom pontosan, hogy mikor csináltattam legutóbb új szemüveget, csak annyit: legalább tíz évvel ezelőtt, de lehet az már tizenöt, vagy több is. Egyébként még most is elég jól látok, olvasok e szempár elé illeszthető eszközzel. Többször leesett, de műanyag lencséje kibírta.

A nyár elején azonban véletlenül ráfeküdtem, és az egyik oldalán eltört a kerete.

Fiam segítségével pillanatragasztóval meggyógyítottam. Utóbbi anyag sajátsága: gyorsabb a pillanatnál, őrült gyors. Fél pillanat, vagy még annyi sem, - és már oda is ragadt az ember kezéhez, nehezen eltávolíthatóan.

E mellékhatás történt most is, de a szemüvegkeretet is megragasztotta, nem csupán két ujjam össze. Nekem tetszett, hogy rendbe hoztuk a hibát, de a feleségemnek nem, mert ő nagyon ad a szemüvegkeretek szépségére. Kampányt kezdett, hogy rábírjon: csináltassak új szemüveget.

Makacsul, bár merő jóindulatból, és jogellenesen használt merőkanál nélkül, azóta többször ösztökélt új szemvizsgálatra, és új, ép keretű szemüvegre. Az ilyesmi más nej részéről talán könnyen átmegy ilyenkor keresztre, vagy keretre feszítésbe, - de nálunk jobb a helyzet. Feleségem módszerei - relatíve - humánusak.

No és, persze, én is tudom a közmondást: AKI IDŐT NYER, ÉLETET NYER. Hát, ha életet nem is, - egyébként kinek van élete a mostani Magyarországon, és életnek nevezhető az egyáltalán? - de a szemvizsgálatot, és a hozzá kapcsolt szemüveg csináltatást elodázhatja az időnyerés.

Sőt! Váratlan szerencse is érheti az embert (még ha nem is váratlanul): összeesik, egyből meghal, még mielőtt kettőből, vagy háromból a magyar egészségügy karmai közé kerülne. (Más szerencse is létezik, de az nem érheti a becsületes embert. Miért nem? No, olvasóim, gondolkozzanak csak, ha nehezükre esik is!)

Az idő azonban múlik, és ha az ember addig ki nem múlik, előbb-utóbb ismét ott a baj. Feleségem optikusnál járt (nem véletlenül, hanem saját szemüvegének keret-problémájával támadt összefüggésben), és az optikussal számukra optimális összeesküvést szőttek leszázalékolt szemüvegkeretem határidő-járadékának radikális csökkentésére. Még - lehet tudtán, kívül - Petőfit is idézte a nej:
- ITT AZ IDŐ, MOST VAGY SOHA!

Szívem a SOHA felé húzott, de azért jobbnak láttam, ha ezt kerek-perec nem fogalmazom meg. Kételkedtem ugyanis benne, hogy a SOHA választ feleségem elfogadja. Én kételkedő típus vagyok, egyúttal - magamban - Petőfi azon további versvélekedését is kétlettem volna (ha akkor ott vagyok), hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.. (Igazam lett volna, - aki vátesz, mindig vátesz, még ha nem is esz semmit, mert nincs rá pénze!)

Gondoltam: Petőfi megvéd (mármint eszmeileg, verseivel). Idéztem a nagy költőtől:
- Ej, ráérünk arra még!

Kicsit zavart, hogy - a szemüveg csináltatás elkerüléséért - egy gyékényen kell árulnom Pató Pállal, eszmei ellenfelemmel (Petőfi Pató Pál úr c. versére célzok, - ezt csak a gyengébbek, vagyis majdnem mindenki kedvéért, teszem hozzá). Ám voltak már ennél furább kompromisszumok is, hogy csak az 1989 tájékáról említsem azt a.. Ám nem említem, mégsem, ha már valaki ezt az írást olvassa, hát gondolkozzon is egy kicsit bizonyos kompromisszumokról, amelyek oly szorítóan kompressziósak, és annyira kompromittálóak!

Nejem, úgy látszik, Madách Imrét is nagy becsben tartja, tőle idézte (bár kissé túl szabadon):
- A TETT HALÁLA AZ OKOSKODÁS.

Egyébként Madách művében Lucifer szájából jön ez a vélekedés Ádám felé. Szegény ördög (mármint Lucifer), úgy látszik, nem ismerte a történelmet, különben belátta volna: sok-sok olyan tett van benne, amelynek halála igen üdvös lett volna az emberiségre, és ha az okoskodás ezt el tudta volna érni..

Most hol tart szemüvegkeretes ügyem? Ki tudtam védeni a kivédhetetlent?

Hát utóbbi még nem bizonyos, de az igen: a csőd felé szánkázó magyar egészségügy segítségemre sietett. Ez igen szép tőle, - ha annyian csődbe mentek, mennek, neki is illő vállalnia az ország sorsát!

Kiderült: erre a napra sem lehet már előjegyeztetni a szemorvosi vizsgálatot, arra sem, - de, sajnos, amarra még igen.

Feleségem, kedves erőszakkal, telefonon előjegyeztetett. Utálatosak ezek a tudósok: egyik a közönséges telefont találja fel, másik meg már mobillá is teszi!

Most a Sors kezében vagyok, a szemüveges üggyel együtt. Úgy vélem: nem egyedül, jó néhány férfitársammal..

Eszembe is jut:
- Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött, / Mind összekerülünk közös mártir-hősök..

Hát ez már Ady.

Igen, igen, ő is kapy a fejére kopit, kokit, - de József Attila többet..

(2012)