.... és amint ígérted
meghoztad a mesét, a folytatás végett.
Kandalló tüzénél lángokba meredve,
suhogtak az íjak, csend szállt a szívekre.
Budai Nagy Antal, amint hazaére,
hiába vágyott szerelme kezére.
Cudar világ járta szép Erdélyországban
Népét nem hagyhatta Antal nagy bajában.
***
Flastromot sebére most nem kereshet,
Álmából riadva, nem is lelhet enyhet,
Hű szíve megdobban, Ilonája várja,
Hozzája sietne,de béklyóban lába.
Béklyózza a hűség, a kiválasztottság,
Sanyargatott népek bizalmukat hozták,
Őtőle remélik a galádság végét,
Adja meg kardjával a püspöknek bérét.
***
Antal Ilonáért, amint hazatére,
Mázsás felelősség nehezült lelkére,
Bosszúló karjának vitte a szél hírét
Minden nap növelte a népszerűségét,
Mert aki anyjának halálát torolta,
A gaz hadnagy életét kioltá,
Nem lehet ura saját életének,
Bizakodnak benne a felbuzdult népek!
***
Csatára készülnek a hadak serényen,
Ki pihenéssel, ki pedig kevélyen.
Kevélyen, puhányan, éjjelen mulatva,
Mázsás súlyt róva a bérelt hadra.
Bábolna hegye éjsötétben alszik,
Csendjében izzó gyűlölet morajlik.
Akik Alparéten vad tivornyát ülnek
Másnap hajnaltájban vérbe merevülnek.
***
Véres küzdelemben egymásnak feszültek,
szikráztak a vasak, karok nehezültek.
Cséphadaró, balta végzett szörnyű munkát,
Sok vasas vitéznek rendelve napnyugtát.
Kaszával arattak, mint máskor rendesen,
suhintása nyomán komor halál terem.
Antalnak seregét a vajda pusztította,
nem adta meg magát, keményen tartotta.