Egy fecske nem csinál nyarat, de egyetlen nyár sem fecskét. A kiegészített mondás második felére is ügyelni kellene!

A hangyák hajléka a boly, - és még senki sem látott hajléktalan hangyát.

A majom, ha kicsit tovább tart az evolúciója, szerintem nem vállalja majd rokonságát az emberrel, - és beáll a Darwin elméletét megtagadók táborába.

Naiv emberek úgy gondolják: igaza van a mondásnak, nem lehetséges, hogy a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Teszik ezt annak ellenére, hogy, ha kinyitnák a szemük, láthatnák az ellenkezőjét a mondás átvitt értelménél: hány kecske lakott már jól a köz káposztájából, miközben gazdájuknak megmaradt a saját káposztája! Hja, kérem, a köz káposztája, - az más káposzta!

A tyúk tojik. Sok ember is, - a mások jogos észrevételeire.

A csigának háza van, - de ha rálépsz, akkor már nincsen. Igaz, akkor már a csiga sincsen. Egy lépés így mindkettőt elintézi. Kis feladat: gondoljátok el, hogy hányan használták, használják fel az ilyen radikális ügyintézést!

A kígyók nagyobb része az ember szempontjából ártatlan kis kanyargóművész, de mióta a Biblia Éden-históriája a Kígyó ellen fordult, a legtöbb ember őket is utálja. A vallási szélsőség egyik nem éppen kígyóságosan jóságos példája.

A cserebogár csereértéke, amikor kinövünk az iskolapadból, erősen lecsökken: ilyenkor még a lányok bosszantására, ijesztgetésére sem alkalmas. Tapasztaltam egykoron!

A hal halász nélkül is hal, de a halász hal nélkül nem halász. Kis országunkban sokan halásznak a zavarosban, de eljöhet az idő, amikor zavaros lesz, de benne hal már nem. Szerintem közeledünk ehhez, vészesen, - bár inkább máshoz kellene közeledni, észesen!

A sündisznó senkit sem szurkál, ha békén hagyják. Micsoda embertelenség!

A kaméleon környezetének megfelelően változtatja a színét, így - igaz, csak relatíve - sokkal becsületesebb, mint egy bizonyos ország bizonyos emberkéi, akik a környezetüket változtatják meg saját színüknek megfelelően, egyszerre erőszakosan és egyúttal alattomosan!

Süketfajdot élőként még nem láttam. Faj süket egyedeit (fajra való tekintet nélkül) már nagyon sokszor!

A kakas azt hiszi, hogy az ő hangja kelti fel a napot, - ebben a hitében nagyon hasonlít egyes emberekhez!

A disznó sokszor csak a disznótor előtt döbben rá arra, hogy az ember mégsem akkora jótevője, mint hitte. Sok ember is csak saját tora előtt!

A szarka lop, de csak fényes tárgyakat, így relatíve sok embernél sokkal becsületesebb, mert utóbbiak görbe útjaikon a fényteleneket sem hagyják ott, ha értékesnek gondolják.

A harkály a fák doktora, így érthető, hogy a beteg fákat szereti. Az, hogy a fák ne legyenek betegek, nem érdeke a harkálynak, - így a fák féregbetegségeinek megelőzésében miért jeleskedne? Doktor, doktor, - de érhető okból!

Az egerek a könyveket is megrágják, de ez még mindig rokonszenvesebb számomra, mint azon olvasók tette, akik a könyvek tartalmát bekebelezik, és csak a saját érdeküket szolgáló részt öklendezik vissza alkalmatos pillanatban.

Szégyen a futás, de hasznos, - tartja a közmondás, de a győztes versenylónak hasznos is, és szégyen helyett dicsőség. Ám ha a ló mindig veszít, - se dicsőség, se haszon, de még rosszabb is várhatja.

A kecsege és az ember között az egyik jelentős különbség, hogy a kecsege semmivel sem kecsegteti a másik kecsegét, viszont az ember gyakran kecsegteti önérdek-okból valamivel a másik embert, például azzal, hogy kecsegét hoz neki, - de azután nem hoz. Az ilyen köcsög kecsegét sem érdemel!

A tehén a tőgyét, ha esetleg vetélytársaié nagyobb is, nem szokta plasztikáztatni. Ha így tenne, az talán tejelne neki? Meglehet.

A fácán röpül, de a puskagolyó is. Ha találkoznak, az légi baleset a fácánnak. Ha nem találkoznak: az esetleg balfácánság a puskásnak, de további fácánság a fácánnak.

Az író ír, a varjú károg. Mindkettő mögött kár-ok, de az a varjúnál haszon, az írónál pedig kár, - persze, utóbbinak akkor igazán az, ha igazat ír.

A szép lepke olykor meglepi az embert, máskor az ember lepi a lepkét, - de a világ előbb-utóbb leveti leplét.

Az egér foga az egeret szolgálja, a cincogó hosszú farka nem egyszer a macskát. Ép testben ép lélek? Lehet, de, mint a példa is mutatja, olykor kétféle lélek.

Kis időszámítás: ami a tojást tojja, az a van, ami a tojásban van, az a lesz, de nem biztos, hogy a lesz csipogni fog, mert az ember tojást is esz.

A gólya az a madár, amelyik már sok házaspárnak, vagy együtt élő párnak hozott örömet, de némelykor az örömben üröm is volt, máskor meg a pároknak üröm, öröm nélkül. Ezt a kedves, hosszú nyakú, hosszú lábú, hosszú csőrű madarat is de sokszor becsapták! Szerintem ma sem olyan boldog, mint egykoron Tompa Mihály hitte róla A gólyához című versében..

(2012)