Feltöltve: 2012-11-01 10:43:34
Megtekintve: 6086
Tűnődés Halottak Napján
Halottak Napján (de más napokon is) többféle tűnődés között választhat az ember. Én azonban úgy döntöttem, hogy a hallottak helyett (mármint amit a televíziós hírekből mai napon hallottam) inkább a halottakon tűnődök. Egyik tűnődés sem vezet sehová, ha csak én tűnődök rajta, - de rajtam kívül más aligha vesz majd magának fáradtságot tűnődni (inkább kimegy az udvarra fát vágni, vagy süteményt csen a feleség remek házi termékeiből).
A Halottak Napján nem csupán az elhunyt családtagokra, rokonokra emlékezem, hanem más halottakra is (utóbbiak akár jót tettek, akár rosszat). Egyéb napokon is ugyanez a helyzet. Sok emlékkép eléggé erőszakos, a legváratlanabb helyzetekben elkezdi az emlékeztetést önmagára, és volt önmagamra. Főleg azok az emlékképek ilyenek, amikor a halottal szemben (mármint még életidejére visszavezetően) mindmáig valami apró adósságom van. Ezt az adósságot már nem tudom kiegyenlíteni. Ha hinnék a lélek halálon túli létezésében, meg ráadásul abban is: a lélek a sírban, vagy annak közvetlen környékén lakik, - hát egyszerű volna a dolog! Kimennék a temetőbe, felkeresném a sírt, még akkor is, ha (mint a mai nap) esik az eső, és megtárgyalnám a dolgot a holt lelkével. Kiengesztelésül mécsest is gyújtanék neki, ha arra tart igényt. Lehet, megkérdezném: minek neki a mécses lángja, ha úgyis az örök világosság fényesedik neki?
Vannak különös hitű emberek, éppen a napokban írt nekem egy kedves hölgy, akit személyesen nem ismerek, és kifejtette: ő hisz a lélekvándorlásban, valamint receptje van a boldogságra (ne kereskedelmi célú levélre gondoljanak, az illető verseket ír, vers és üzlet pedig e kapitalista mindennapokban kizárja egymást, többszörös zárral). Egyébként a lélekvándorlás poétikus hit, de én csak annyiban állok közel hozzá, hogy a legkisebb élőlényt sem bántom, mert az is csodálattal tölt el, - csupán egy szemtelen legyet ütöttem agyon a napokban, igaz, bírósági tárgyalás nélkül.. Hát most eltűnődöm: ha a versíró hölgy a lélekvándorlásban hisz, akkor hová megy Halottak Napján (ha igazán abban hisz)? Esetleg a temetőbe is megy, mert két vallásban is hisz egyszerre?
Utóbbit nem merem megkérdezni a hölgytől, mert nem voltam elégedett egyrészt boldogság definíciójával, másrészt csillagjegyem sem ismertettem vele, csupán Csillagomra célozgattam (amely Csillag valószínűleg nem az Ő Csillaga).
Ha ezzel az országgal, ezzel a világgal komolyan szót lehetne váltani (de nem lehet, ebbe sok lelki nagyságnak is beletörött az írótolla, vagy a bicskája), akkor
megírnám: HA (!) ez az ország, ez a világ jót akarna tanulni a halottaktól, akkor ezt könnyen megtehetné, - és máris feltűnne a láthatáron az elvesztett Éden.
Az országot, a világot azonban olyan önérdek csoportok vezetik (hol a szakadékba, hol a szakadék széléhez, de a tömegek szempontjából máskor sem jó helyre), amelyeknek - saját szempontjukból érthetően - nem kell a jó tanítás a jó halottaktól. Alapvetően ettől kapitalizmus a kapitalizmus. A rossz tanítás, igen, az kell, - de hát, tényleg, minek a tolvajnak a NE LOPJ! parancsra vonatkozó ötletsor, inkább hasznos számára a HOGYAN LOPJ? Amire fogékony: az a rosszra való útmutatás, a halottaktól is.
Mennyi jót lehetne pedig tanulni olyan halottaktól is, akik szinte egész életükben rosszat tettek (mármint az országnak), - egyszerűn csak másképpen kellene cselekedni, mint ők!
No, itt vagyok a Halottak Napján, és végül tűnődnöm sincs min. Azt ugyanis, hogy miért nem a jót tanulja el az ország, a világ a halottaktól (meg a jóra rámutató, kevés számú élőtől), tudom, és többször megírtam már. Röviden egy ánglius közmondás is összefoglalja: NINCS ANNÁL INKÁBB VAK, MINT AKI NEM AKAR LÁTNI. (Ugyanennek fülbelire vonatkozó változata is van.)
Délelőtt tíz óra, Halottak Napja, eső esik, értelmes szót nem lesik, ha rábukkannak, üldözik, újabban még üldözését is túlzásba viszik. Erre is van angol közmondás: TOTÁLIS HATALOM TOTÁLISAN KORRUMPÁL (Absolute power corrupts absolutely).
Ha az eső nem esne, ha az értelmes szóra egy nép lesne, ha az értelmes szó fejében jó helyre leesne..
No, igen, de maradjunk annyiban: az eső esik..
A Halottak Napján nem csupán az elhunyt családtagokra, rokonokra emlékezem, hanem más halottakra is (utóbbiak akár jót tettek, akár rosszat). Egyéb napokon is ugyanez a helyzet. Sok emlékkép eléggé erőszakos, a legváratlanabb helyzetekben elkezdi az emlékeztetést önmagára, és volt önmagamra. Főleg azok az emlékképek ilyenek, amikor a halottal szemben (mármint még életidejére visszavezetően) mindmáig valami apró adósságom van. Ezt az adósságot már nem tudom kiegyenlíteni. Ha hinnék a lélek halálon túli létezésében, meg ráadásul abban is: a lélek a sírban, vagy annak közvetlen környékén lakik, - hát egyszerű volna a dolog! Kimennék a temetőbe, felkeresném a sírt, még akkor is, ha (mint a mai nap) esik az eső, és megtárgyalnám a dolgot a holt lelkével. Kiengesztelésül mécsest is gyújtanék neki, ha arra tart igényt. Lehet, megkérdezném: minek neki a mécses lángja, ha úgyis az örök világosság fényesedik neki?
Vannak különös hitű emberek, éppen a napokban írt nekem egy kedves hölgy, akit személyesen nem ismerek, és kifejtette: ő hisz a lélekvándorlásban, valamint receptje van a boldogságra (ne kereskedelmi célú levélre gondoljanak, az illető verseket ír, vers és üzlet pedig e kapitalista mindennapokban kizárja egymást, többszörös zárral). Egyébként a lélekvándorlás poétikus hit, de én csak annyiban állok közel hozzá, hogy a legkisebb élőlényt sem bántom, mert az is csodálattal tölt el, - csupán egy szemtelen legyet ütöttem agyon a napokban, igaz, bírósági tárgyalás nélkül.. Hát most eltűnődöm: ha a versíró hölgy a lélekvándorlásban hisz, akkor hová megy Halottak Napján (ha igazán abban hisz)? Esetleg a temetőbe is megy, mert két vallásban is hisz egyszerre?
Utóbbit nem merem megkérdezni a hölgytől, mert nem voltam elégedett egyrészt boldogság definíciójával, másrészt csillagjegyem sem ismertettem vele, csupán Csillagomra célozgattam (amely Csillag valószínűleg nem az Ő Csillaga).
Ha ezzel az országgal, ezzel a világgal komolyan szót lehetne váltani (de nem lehet, ebbe sok lelki nagyságnak is beletörött az írótolla, vagy a bicskája), akkor
megírnám: HA (!) ez az ország, ez a világ jót akarna tanulni a halottaktól, akkor ezt könnyen megtehetné, - és máris feltűnne a láthatáron az elvesztett Éden.
Az országot, a világot azonban olyan önérdek csoportok vezetik (hol a szakadékba, hol a szakadék széléhez, de a tömegek szempontjából máskor sem jó helyre), amelyeknek - saját szempontjukból érthetően - nem kell a jó tanítás a jó halottaktól. Alapvetően ettől kapitalizmus a kapitalizmus. A rossz tanítás, igen, az kell, - de hát, tényleg, minek a tolvajnak a NE LOPJ! parancsra vonatkozó ötletsor, inkább hasznos számára a HOGYAN LOPJ? Amire fogékony: az a rosszra való útmutatás, a halottaktól is.
Mennyi jót lehetne pedig tanulni olyan halottaktól is, akik szinte egész életükben rosszat tettek (mármint az országnak), - egyszerűn csak másképpen kellene cselekedni, mint ők!
No, itt vagyok a Halottak Napján, és végül tűnődnöm sincs min. Azt ugyanis, hogy miért nem a jót tanulja el az ország, a világ a halottaktól (meg a jóra rámutató, kevés számú élőtől), tudom, és többször megírtam már. Röviden egy ánglius közmondás is összefoglalja: NINCS ANNÁL INKÁBB VAK, MINT AKI NEM AKAR LÁTNI. (Ugyanennek fülbelire vonatkozó változata is van.)
Délelőtt tíz óra, Halottak Napja, eső esik, értelmes szót nem lesik, ha rábukkannak, üldözik, újabban még üldözését is túlzásba viszik. Erre is van angol közmondás: TOTÁLIS HATALOM TOTÁLISAN KORRUMPÁL (Absolute power corrupts absolutely).
Ha az eső nem esne, ha az értelmes szóra egy nép lesne, ha az értelmes szó fejében jó helyre leesne..
No, igen, de maradjunk annyiban: az eső esik..
(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)
A témakörhöz kapcsolódó - az interneten megtalálható - írások:
1.) Hát a halottak.. (vers)
2.) Halottak arca (vers)
3.) Halottaim (vers)
4.) Halott rétek (vers)
5.) Bábjáték, halottakkal (netnapló bejegyzés)
A témakörhöz kapcsolódó - az interneten megtalálható - írások:
1.) Hát a halottak.. (vers)
2.) Halottak arca (vers)
3.) Halottaim (vers)
4.) Halott rétek (vers)
5.) Bábjáték, halottakkal (netnapló bejegyzés)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!