Én nem gondoltam akkor még,
hogy a vállon ülő tornyokban
a fogaskerekek idomítják
a csimpaszkodókat,
s, hogy a szegény nyögvenyelők véres
cseppekben izzadják ki az időt.

Én nem gondoltam akkor még,
hogy a puffadt ereiken lecsurgó
gömbök a másodpercek,
s arcukon a savanyú markolók
silolya, a mélyülő
barázdákban az ecetes évek.

. . .

Én nem gondoltam akkor még,
aki a belső tengerek szülöttje,
hogy majd a parton dúl a nagy vihar,
s oxigén-áztatta domború fuldoklásunk
végül egy kampó dísze lesz
vörös kamrák polcain.